Óriási élményekkel és értékes tapasztalatokkal tért haza Ausztráliából a szegedi teniszező

Ahhoz képest szerintem, így utólag értékelve nagyon jól bírtuk, ott volt három-négy napunk akklimatizálódni. Ahogy vége lett az első versenynek, utána éreztük magunkat száz százalékosnak, tehát azért egy hét kellett ahhoz, hogy mi ott normálisan tudjunk edzeni, játszani, felkelni, aludni, satöbbi

Ott sok mindenkivel lehetett edzeni, mindenki segítőkész volt

Be kell valljam, hogy én csalódott voltam, miután kikaptam a kvalifikáció döntőjében. Viszont ha a felnőtt pályafutásom érdekében, illetve hosszú távon nézem, akkor ezek állomások ahhoz, hogy én ott legyek. Ha bárki odanyújtott volna elém egy papírt még a teniszkarrierem előtt, akkor egyből aláírtam volna, hogy én Junior Australian Open-t tudok játszani, az eredménytől függetlenül. Ami ott történt, az egy óriási élmény volt

Láttam Melbourne-ben a felnőtteket is, teljes testközelből. Szelfit ugyan nem tudtam elcsípni tőlük, de teljesen tökéletesen lehetett látni, ahogy ők edzenek, és az biztosan be fog ugrani az edzések során a szemem elé, hogy milyen fizikumuk van, és hogy milyen elánnal dolgoznak ott nap mint nap, hogy top százasok lehessenek felnőttben

Szeretnék pontokat gyűjteni és minél rangosabb versenyekre elmenni, hogy a Roland Garros-t bebiztosítsam pontszámügyileg, meg ranglistában.

Szeretnék most már végre top százas lenni az utolsó junior évemben. Számomra az egy mérföldkő lenne. Elégedett lennék, ha a Roland Garros kvalifikációt meg tudnám csinálni, esetleg főtáblát, ha nagyon jó leszek. Emellett egy jó érettségit is szeretnék összehozni.