Kárpáti Krisztián: próbáltam az egész év folyamán a legjobb tudásom szerint irányítani a csapatot

Nyilván a felkérés nagyon megtisztelő volt. Hatalmas lehetőségként éltem meg, és igazából egy percig sem mérlegeltem, amikor el kellett vállalni a feladatot. Természetesen amikor leülepedtek már a dolgok, akkor azért szembesültem vele, hogy mekkora kihívással találtam magamat szemben. Próbáltam a legjobb tudásom szerint az egész év folyamán menedzselni ezt a nagyon nehéz dolgot.

Hú, ezt szerintem másnak kellene megítélni, hogy mennyit fejlődtem, vagy nem fejlődtem. Magamon azt érzem, hogy sok tapasztalatot gyűjtöttem, rengeteg olyan apró tudással, olyan apró dologgal lettem gazdagabb, amit külső szemlélőként, amíg nem éli át az ember ezt a szintet, meg ezeket a mérkőzéseket, addig látja, meg gondolja, de amikor a saját bőrén tapasztalja, az teljesen más. Én úgy érzem, hogy fejlődtem sok mindenben, de természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy még hosszú az út ahhoz, hogy ez egy magabiztos tudás legyen ezen a szinten.

Én azt gondolom, hogy túl sok mindent nem kellett változtatni az év elején. Tényleg lefektettünk szabályokat, és egy jó hangulatban egy más jellegű edzésmunkát kezdtünk el csinálni, mint a korábbi időszakban. Láthatóan a játékosok az év első felében ezt élvezték és sok energiát fektettek abba, hogy fejlődjünk. Az első két mérkőzés is kis dolgokon múlt, hogy nem tudtunk pontot vagy pontokat szerezni, igazából nagyon nagy dolgokat nem kellett változtatni. Talán ez volt az a meccs, ahol először a 7-6 elleni játékot elővettük, és erre én úgy éreztem a meccs közben, hogy erre nem készült igazán az Aalborg, és az volt az a húzás talán, ami egy kicsi pluszt adott, és ott az egygólos különbségnél megindította ismét a szekerünket, de alapvetően a dolgok nagy részét ugyanúgy csináltuk, mint előtte

Az első mérkőzés az nagyon-nagyon különleges élmény volt. Ezen a napon volt a legtöbb néző az idei szezonban a Pick Arénában

Úgyhogy semmiképpen sem volt negatív ez az első élmény. 

Ami nagyon nehéz, vagy ami nagyon fájdalmas, hogy egyszer se tudtuk megverni őket, ezt nem tagadom, hagyott nyomot bennem, és tényleg szerettük volna őket legalább egy-egy fronton elkapni. Sajnos ez nem sikerült, úgyhogy ez mindenképpen hiányérzet

Az első nagy probléma volt, amivel még azért felnőtt edzőként nem találkoztam, hogy az Európa-bajnokságról visszajövő, 8-9 meccset lejátszó játékosokat hogyan tudom visszaterelni a klubéletbe nettó négy nap alatt. Ugye ezt láttuk, hogy a Gyöngyös meccsen ez nem is sikerült. Illetve ugye a márciusi olimpiai selejtező, ami szintén egy nagy büszkeség, hogy tíz játékosunk kvalifikálta magát a nyári olimpiai játékokra, viszont négyen sérüléssel jöttek vissza, olyan sérüléssel, ami több napos, illetve volt, akinek többhetes kihagyást eredményezett, és így a Veszprém elleni BL kieséses szakaszra egész egyszerűen nem tudtunk felkészülni

 ott kezdődött az, hogy egy kicsit mentálisan is, meg fizikálisan is, meg a sérülések miatt egy kicsit elvesztettük azt a fókuszt, meg azt a céltudatosságot, meg azt az összhangot, ami addig jellemzett minket.

Nagyon kellemes meglepetés volt és ezúton is köszönöm a szurkolóknak az egész éves támogatást. Tényleg fantasztikus volt hazai pályán játszani, amikor egy-egy nagy győzelem összejött, akkor tényleg nagyon jó hangulat uralkodott az Arénában, amikor meg nem sikerült a győzelem, akkor sem követelték a fejünket, nem volt füttykoncert, nem volt elfordulás a csapattól. 

 Nagyon bízom benne, hogy a következő szezonban ez jobb eredményekkel párosul, hiszen azért csináljuk ezt, hogy a közönséget kiszolgáljuk, és ezért is vagyok egy kicsit csalódott, hogy ezt a támogatást nem tudtuk meghálálni egy kupagyőzelemmel, vagy egy magyar bajnoki címmel, vagy a BL-ben esetleg még tovább meneteléssel, mert a szurkolók kitartása, biztatása és támogatása megérdemelte volna ezt a dolgot. Úgyhogy összegezve én nekem nagyon jó érzés volt, hogy így ezen a nehéz, nagyon rögös úton végigtámogattak minket és nem fordultak el tőlünk a legnehezebb időszakokban sem.

Talán a legbüszkébb arra vagyok, hogy ha visszamegyünk májusba, nagyon sok olyan negatív hozzászólás vagy vélemény volt, hogy ezzel a döntéssel a klub elveszíti a nívóját, elveszíti azt a pozícióját, amit a magyar vizeken, illetve a nemzetközi szinten képvisel, és hogy ennek nagyon nagy ára lesz.

Igenis büszke vagyok arra, hogy tapasztalatlan magyar fiatal edzőként egy kiváló stábmunkával és a csapat támogatásával meg tudtuk valósítani azt, amit a klub feladatként kitűzött nekünk, mégpedig hogy a nemzetközi eredményeket és a hazai eredményeket tekintve nem szenvedtünk csorbát. 

Évközben leginkább elektronikus úton tartottuk a kapcsolatot. Ő is a saját feladatára koncentrált, meg én is, de azért időközönként gratuláltunk egymásnak, vagy egy-egy üzenetben érdeklődött a játékosok hogyléte felől, illetve egy-két dologban egyeztettünk.

Jonas itt volt a múlt héten, vele egy egész délutánt együtt töltöttem, nagyon hasznos volt, sokat beszélgettünk, megnéztük az akadémiát, megnéztük a fiatalokat, ugye itt volt az utolsó hazai mérkőzésünkön.

Én személy szerint nagyon várom a közös munkát, mert mint említettem, érzem azt, hogy azért ezen a szinten még a tapasztalat és a tanulás évei nagyon fontosak számomra. Hiszem azt, hogy majd ezekkel a tudásokkal kiegészítve egy még magabiztosabb edző tudok lenni ezen a szinten, de nagyon várom azt, hogy láthassam azt, hogy egy nálam tapasztaltabb edző irányításával hogyan működik a klub, a játékosok és a menedzsment.