Balogh Zsolt: Tatabányán újra vezér lehetek

Hét év után után hagyja el a MOL-Pick Szeged csapatát Balogh Zsolt. A Tatabányára szerződő válogatott átlövő elégedetten és egy kis hiányérzettel zárja eddigi pályafutása legsikeresebb szakaszát.

– Amikor Szegedre szerződött, akkor hasonló karrierről álmodott?

– A saját várakozásaimat is túlszárnyalta ez a hét év. Nagyon jó csapatban, vagy inkább úgy mondom, hogy csapatokban játszhattam és sokat kaptam Pick Szegedtől és a várostól is. Mindig örömmel gondolok vissza erre az időszakra. A Szegednek eddig ritkán jutott aranyérem a bajnokságban és a kupában, nekem mindkettőben részem volt. Amikor idejöttem, még kilátástalannak tűnt, hogy az „ezüstkorszaknak" vége legyen, most viszont egymás utáni két évben is egy-egy aranyat nyertünk. Az EHF-kupa-győzelem pedig amolyan hab a tortán, bár akkor a torta még nem készült el. Úgy gondolom, hogy szép sikerekkel a hátam mögött megyek el innen.

– Hogyan fogadta, amikor közölték, hogy nem hosszabbítják meg a szerződését?

– Nem éltem meg rosszul és nehezen. Érezhető volt, a csapat úgy alakul, hogy a következő szezonban már nem lesz maradásom Szegeden. Amikor ez félévkor hivatalosan is kiderült, nagyon gyorsan jött a Tatabánya megkeresése és pillanatok alatt meg is állapodtunk. A csapat egyik húzóemberének igazoltak, nagyon várom már az új szezont. Sajnálom, hogy az utolsó szezon a csapatnak és nekem sem úgy sikerült, ahogy azt terveztük, de nem vagyok elkeseredve. Voltak nagyon jó időszakok és nehezebb periódusok, de biztos vagyok benne, hogy csak a szép dolgokra emlékszem majd.

– Évek óta a Final Four a cél a Bajnokok Ligájában Szegeden, amire idén történelmi esély volt. Soha ne mondjuk, hogy soha, de Önnek talán utoljára volt esélye eljutni Kölnbe. Ezért sincs hiányérzete?

– Ha reálisan nézem a dolgokat, akkor valóban így van. Fájó pontja a szezonnak, mert idén tényleg nyitva volt a kapu, sőt szinte a küszöbön álltunk, de nem sikerült belépnünk. Biztosan lesz bennem hiányérzet amiatt, hogy nem Kölnben búcsúztam a csapattól és a szurkolóktól.

– Mi hiányzott az utolsó lépéshez?

– Nehéz ezt megfejteni. Ha az egészet nézem, kiváló szezonja volt a csapatnak. Kétszer 15 perces rövidzárlat miatt nem sikerült célba érnünk a BL-ben és a bajnokságban sem. Ha végig nyögvenyelősen megy a csapatnak, nem játszunk jól, akkor könnyebb feldolgozni, hogy nem jött össze a vége. De még ezen a két meccsen sem játszottunk végig rosszul, de az két rossz periódus összetörte az álmainkat.

– Ahogy említette Tatabányán a csapat vezéregyénisége lehet. Másabb lesz, mint Szegeden volt?

– Szeretek vezéregyéniség lenni és ez közel is áll hozzám. Már a szegedi évek előtt is többször így számoltak velem és Szegeden is így volt sokáig. Idén azonban ez egy kicsit elveszett a klubban, a válogatottban, a világbajnokságon viszont bebizonyítottam, hogy tudok a csapat vezéreként játszani. Várom már, hogy a klubban is újra az lehessek.

Balogh Zsoltnak megadatott az, ami az utóbbi időben nem minden, a MOL-Pick Szegedtől elköszönő játékosnak. A Szeged-Veszprém bajnoki döntő második meccsén, az utolsó szegedi lövésre, egy hétméteresre őt küldte be a szakmai stáb. "Nem volt semmi különleges érzés bennem az utolsó hétméteresnél. Az órát és az eredményt sem nagyon láttam, csak azt tudtam, hogy be kell lőnöm. Jelentéktelen volt minden más. Amikor a gól után lefutottam, akkor néztem, hogy már csak 10 másodperc van hátra ezzel a góllal vezetünk. Akkor tudatosult bennem, hogy ez milyen fontos volt ezt bedobni. Így utólag kicsit fáj, hogy kiegyenlített a Veszprém, mert jó lett volna, ha el tudom mondani, hogy az én utolsó szegedi gólommal nyertünk. Ugyanakkor nem lehetek elégedetlen, mert gólokkal búcsúzhattam a szurkolóktól."- mondta a búcsúzó átlövő.

– Most amolyan köztes állapotban van, mert már nem szegedi játékos, de még nem tatabányai. Nem furcsa?

– Dehogynem. Furcsa volt, hogy búcsúztattak a szurkolók, elköszönt tőlem a klub is. Ott utána voltak nehéz óráim, napjaim, amikor tudatosult bennem, hogy vége életem egy nagyon hosszú szakaszának. Elmentek a játékostársak, kicsit kiürült az öltöző és most más lesz, mint korábban, mert én már nem abba az öltözőbe megyek majd vissza. Érdekes helyzet. Sok dolgom van, költözök Tatabányára, még a bajnoki döntő is élénken bennem van, úgyhogy talán még nem csapódott le bennem ez az egész váltás.

– Ha felkeltik álmából valamikor és azt mondják MOL-Pick Szeged, mi az, ami azonnal eszébe jut majd?

– Boldogság, siker... Nagyon nehéz ezt megfogalmazni... De igen megvan: öröm. És ez a legjobb szó, mert ha erre az időszakra visszagondolok, akkor nagyon jó érzés önt el, nagyon örülök, hogy ezt az időszakot megélhettem. Bárhogy alakuljon a pályafutásom és az életem, Szegeden mindig itthon leszek. https://www.facebook.com/pickhandball/videos/1054507584938407/