Eldobott érmek - a városvezetés nem becsülte meg Márton Anitát

A szegedi születésű Márton Anita péntek este megszerezte a magyar atlétikai sporttörténet első fedett pályás világbajnoki aranyérmét, de vajon Szeged magáénak érezheti-e ezt a sikert azok után, hogy a város méltatlanul bánt a sportolójával?

A szegedi születésű súlylökő a SZVSE-ben kezdte meg pályafutását, ám a nem megfelelő infrastrukturális körülmények és a csekély anyagi támogatás miatt 2007-ben a Békéscsabai AC-hez szerződött. 2013-ban azonban hazatért a kiváló versenyző, és úgy tűnt, hogy a szegedi Titán TC berkein belül hosszú távon Szegedet fogja képviselni Anita a világversenyeken. Ám a város nem becsülte meg, és ismét nem kapott elegendő támogatást így aztán egy év elteltével visszatért Békéscsabára. „Két évvel ezelőtt úgy tűnt, képes leszek folytatni a sportot Szegeden is, de nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt elterveztük. Eredetileg több vállalkozás és cég is támogatott, ezek száma azonban drasztikusan lecsökkent azóta, miközben például az edzőtáborok, vagy a felszerelések jelentős költségeket jelentenek. A Titán TC a továbbiakban már nem tudta ezeket finanszírozni, a Békéscsaba viszont vállalta, hogy segít” –

mondta Márton Anita 2015-ben, közvetlenül azután, hogy visszaigazolt a viharsarokba.

Ezzel Szeged nem csak egy kiváló sportolóról, hanem egy olimpiai bronzéremről is lemondott, hiszen Márton Anita egy évvel később Rióban felállhatott a dobogó harmadik fokára.

A történtekre Joób Márton, a foglalkoztatási, szociális és sportbizottság elnöke akkor így reagált:

„Sajnálom, hogy Márton Anita elhagyja Szegedet és Békéscsabán folytatja pályafutását. Mindig keserű érzés egy sportolónak, ha szülőhelyéről anyagi kényszerűség miatt máshová kell igazolnia, miközben Szegednek is az az érdeke, hogy az itt nevelkedett tehetségek a város dicsőségére érjenek el sikereket. A jövőre vonatkozóan elmondhatom, igyekszünk elérni, hogy a kiemelkedő sportolóknak ne kelljen elmenniük a városból. Erre adott esetben akár megoldást jelenthetne, ha az olimpiai indulásra esélyes sportolókat valamilyen formában külön is, legalább alapszinten támogatná Szeged. Ennek lehetőségeit még vizsgáljuk, a megfelelő koncepció kialakítása a jövő egyik fontos feladata.”

Csak ígéret maradt

Úgy tűnik, hogy a fenti ígéret lényegi lépés nélkül maradt. A városvezetés-ahogy korábban- most sem érezte fontosnak, hogy visszacsábítson egy sikeres sportolót. Így fordulhatott elő, hogy 2016 volt hosszú idő után az első olimpia, ahol szegedi klubban készülő versenyző nem szerzett érmet. Bár a közösségi oldalakon egy-egy jó eredmény után jelzik a szurkolók, hogy mit vesztett a város Márton Anitával, a városvezetés rá sem hederít erre. Egy-egy, a fentihez hasonló félmondattal próbálják rendezni a kérdést.

Szeged egy sporttörténeti aranyat dobott el.

Anita azonban már lezárta magában ezt a történetet, és már nem is szándékozik visszaigazolni Szegedre. „ Nem is itt szerepeltem legtöbbet, hiszen korábban már hét évig a békéscsabaiak versenyzője voltam, és amióta újra az vagyok, gyakorlatilag 180 fokos fordulatot vett a helyzetem. Régi-új klubom és a békéscsabai városvezetés mindent megad, amire szükségem van, sokkal több figyelmet kapok.”-

nyilatkozta Márton Anita a Délmagyar hasábjain két évvel ezelőtt.

Szegedtől azonban nem szakadt el teljesen Márton Anita, ugyanis a Szegedi EAC színeiben súlyemelő a +75kg-os súlycsoportban és 2014-ben valamint 2015-ben is magyar bajnokságot nyert.

Szeged tele van, kiváló sportolókkal, rejtett kincsekkel akiket ha nem becsül meg jobban a város akkor előbb-utóbb elveszíti őket. Erre tökéletes példa Márton Anita esete, aki adott egy második esélyt is a városnak ám Szeged akkor is cserbenhagyta. Így aztán mi szegediek keserédes mosollyal a szánk szélén mondhatjuk a tegnapi világbajnoki döntő után, hogy:

„Szép volt Anita!"