Sport

Munka és alázat - Hajtós Bertalan teljesnek érzi a karrierjét

Munka és alázat - Hajtós Bertalan teljesnek érzi a karrierjét

2017. július 9., vasárnap
Munka és alázat - Hajtós Bertalan teljesnek érzi a karrierjét
hajtos_bertaland04_gs

Minden idők egyik legjobb magyar dzsúdósa – vallják Hajtós Bertalanról az egykori versenyzőtársak, szakvezetők. A miskolci születésű olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, kétszeres Európa-bajnok a szatymazi II. Őszibarack Judo Fesztivál díszvendége volt. Kérdeztük a jelen kihívásairól, a sportág változásairól és természetesen az ominózus ’92-es barcelonai olimpia emlékeiről is.

– Közel húsz éve annak, hogy visszavonult az aktív pályafutástól. Mivel tölti az idejét ma Hajtós Bertalan?

– Visszavonulásomat követően 2000-ben megalapítottam a fővárosban saját dzsúdóklubomat, a Rákosvidéke Hajtós Diáksport Egyesületet. Az elmúlt évek alatt szépen fejlődött az egyesület, jelenleg mintegy százharminc gyermeknek tartok edzéseket. A hozzám járó srácoknak már az elején tudtára adtam, hogy kemények lesznek a tréningek. Amit gyermekként útravalóul kaptam egykori edzőimtől, azt szeretném én is továbbadni a legjobb tudásom szerint a tanítványaimnak, hogy legalább olyan, ha nem eredményesebb versenyzőkké válhassanak, mint hajdanán én voltam.

– Úgy tudom, nem készült tudatosan az edzői pályára. Mikor volt a sorsfordító pillanat?

– Még aktív versenyző voltam, amikor az egyik megmérettetésemet követően gyermekeknek tarthattam bemutató edzést, megmutattam különböző technikákat fiatal dzsúdósoknak. Pozitív visszajelzések érkeztek felém az edzők részéről, biztattak arra, hogy ezt a pályát érdemes lenne fontolóra vennem. Utólag belegondolva elképzelhetetlen lett volna az, hogy ne maradjak a cselgáncs sport közelében, hiszen ez az életem, ebben nőttem fel, tizenkét éves korom óta meghatározza a mindennapjaimat.

– Milyen szakmai kihívásokkal kell szembenéznie a munkája során?

– Más világot élünk manapság, mint annak idején. Megszólítani könnyű, megtartani viszont nehéz a fiatalokat. Miután elballagtak az általános iskolából, belekerülnek egy új közegbe, új impulzusok érik őket, kamaszodnak, lázadnak, ekkor az edzőkre még nagyobb felelősség hárul, hogy egyben tudják tartani a társaságot. Egy biztos, a példaképek, ikonok mindig pozitív hatással lesznek a fiatalokra. Ha csak a ’92-es barcelonai olimpián sikereket elérő dzsúdócsapatunkra gondolok, ugrásszerűen megnőtt akkoriban a cselgáncsozó gyermekeknek a száma. Egy-egy kiugró eredmény mindig felpezsdíti a sportágat. Az utóbbi években a sportfejlesztésre irányuló kormányzati támogatás is érezteti némiképp a pozitív hatását, de ugyanakkor a világ drágul, a sportág változik. Tartanunk kell ezzel a lépést.

– Mire gondol a változás alatt?

– A szabályrendszert illetően is voltak kisebb-nagyobb változtatások. Sőt, azóta már videóbírót is alkalmaznak. Elképzelhető, hogy más eredménnyel ért volna véget a barcelonai olimpiai döntőm a jelenkor feltételei mellett.

– Megnyert ezüstként vagy elvesztett aranyként tekint rá vissza?

– Még az olimpia előtt megnyert ezüstként tekintettem volna rá, a döntőt követően már inkább elvesztett aranyként értékeltem. A teljes pályafutásom alatt mindent megtettem annak érdekében, hogy a legtöbbet kihozzam magamból. Olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, kétszeres Európa-bajnok vagyok. Az évek távlatából teljesnek és kereknek érzem a sportolói karrieremet.

hajtos_bertaland03_gs

– Milyen kapcsolatot ápol a Csongrád megyei egyesületekkel?

Szabó Csaba

, a Szatymazi SE dzsúdó szakosztályának vezetője jó barátom, egykori versenyzőtársam. Néhány évvel fiatalabb nálam, segítettünk neki akkor, amikor fiatalon bekerült a válogatottba. Később a Budapesti Spartacus színeiben egy klubnál edzettünk. A baráti viszony a mai napig megmaradt, ezért is fogadtam el a meghívását a szatymazi II. Őszibarack Judo Fesztiválra. Csaba a helyi egyesületet mintegy harminc fővel vette át, mára több mint száznegyven fővel büszkélkednek. Pozitív példaként szolgál az a munka, amelyet ő és az edzőkollégái végeznek. Az itt pallérozódó srácoknak is csak azt üzenem: munka, munka és munka. Ez a legfontosabb, valamint a kellő alázat. Hangsúlyozom, mindig fogadják meg az edzőik utasításait, mert az ő szavuk szent.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.