Kézilabda: hiányérzet nélkül hagy fel a játékkal Vadkerti Attila

Nem lép többet pályára Vadkerti Attila: a 35 éves szélső a hétvégén szenvedett sérülését követően döntött úgy, hogy abbahagyja a két és fél évtizeden keresztül űzött játékot – bár mint fogalmazott, döntését valószínűleg a szezon végén e nélkül is meghozta volna.

Április másodikán ért véget

Vadkerti Attila

pályafutása: a 26 éves karrierje során magyar bajnok, 2x magyar kupa-győztes és EHF-kupa győztes, olimpiai negyedik helyezett kézilabdázó az Ózd elleni mérkőzés hajrájában szenvedett keresztszalag-szakadást, így a találkozót követően úgy döntött, felhagy játékos karrierjével. „Nagy valószínűséggel csak öt mérkőzéssel hamarabb fejeztem be a pályafutásom, mint az terveztem. Az én fejemben az volt, hogy év végén egyébként is abbahagyom. Élveztem a játékot, de e mellett a PC Trade Szeged KKSE-nél vállalt munkám sok időmet ölelte fel, hiszen az utánpótlás és a felnőtt csapat munkájában is részt veszek, ez pedig teljes embert kíván. A jövőben még nagyobb terveink vannak, hál’istennek az egyesület létszámban is növekedett, ez pedig már a minőség kárára is ment volna, ha így folytatom. Ahogy megtörtént a sérülés, és leültem a kispadra, ott már megfogalmazódott a fejemben a döntés, onnantól kezdve már csak a jövőre koncentráltam. Volt egy már hasonló sérülésem, tudtam, hogy ez komoly dolog, és már csak nem a kézilabda pályán történő céljaimra fogok tudni fókuszálni” – fogalmazott portálunknak döntéséről Vadkerti Attila. A sérüléséről kifejtette, amikor

Török László

megnézte a lábát, és elkezdte azt mozgatni, mosolyogva nézett a doktorra, jelezve: mindketten tudják a diagnózist. Csupán hétfőn használt mankót, keddtől azonban már a megszokott kerékvágásban zajlott az élet. „Még ha nem is tudom teljesen kinyújtani, de a hétköznapi használatban nem akadályoz. Pályafutásom során mindig segített

Thékesné Cinike

, abban egyeztünk meg vele, hogy most is segít a rehabilitációban, és később sor kerülhet a műtétre is, de addig még befejezzük az évet az egyesületnél és előkészítjük a következő évet” – válaszolta állapotára vonatkozó kérdésünkre a ContiTech FKSE-Algyőből visszavonuló játékos.

Szerette a kézilabda istene

Ahogyan kitért rá, nem marad feladatok nélkül, hiszen a PC Trade Szeged KKSE stratégiai igazgatói feladatait már tavalytól kezdve ellátja. „Az egyik ismerősöm azt üzente, hogy ha becsukódik egy ajtó, akkor kinyílik egy másik. Erre azt mondtam, hogy most nagyon sok ajtó volt nyitva, és egyet be kellett már csukni. Rendesen lefedte az időmet az, hogy a mi csapatainkkal is tudjak foglalkozni, egy picit túlvállaltam magam már ezzel, most optimalizálni tudom az időt azzal, hogy 100%-osan ezekkel a feladatokkal tudok foglalkozni. Nagyon jól fejlődik a csapat, ez pedig már tényleg teljes embert igényel annak érdekében, hogy olyan szinten menjen a munka, ahogy én is elvárom magamtól. Több időm ugyan nem lesz, de mostantól ténylegesen azokkal a dolgokkal tudok foglalkozni, amikkel szerettem is volna” – részletezte a folytatást Vadkerti Attila, aki úgy folytatta: amikor a Pick Szegedtől eljött, akkor konstatálta, hogy nagyon szerencsésnek mondhatja magát, hiszen úgy tudja ott hagyni a kézilabdapályát, hogy nincs benne semmilyen hiányérzet. „Amit szegediként a Pick Szegeddel meg lehetett nyerni, azt én megnyertem. A kézilabda istene nagyon szeretett engem, mert minden olyanban részt tudtam venni, amiért egy sportoló edz és küzd. Büszke vagyok arra, hogy a teljesítményemmel megszolgáltam, hogy ilyen sokáig szerepelhettem a Pick Szegedben és a válogatottban. Az már csak egy plusz volt, hogy sikerült megnyerni az NB I/B-t, ezzel pedig

Ilyés Fecit

be tudtam előzni a trófeák gyűjtésében, erre külön büszke vagyok, és közzé is tettem ezt mindenhol, hogy most én vezetek vele szemben. Nem kell ezt feldolgoznom, csak jó ezekre visszagondolni, nincs olyan, ami miatt hiányérzetem lenne” – foglalta össze a Pick korábbi csapatkapitánya. Úgy zárta, azt is megélhette, hogy a kisfia és a kislánya láthatta az édesapját a pályán, most viszont fordult a kocka, és ő izgul a lányáért, ezáltal érzelmileg sem szakad el a kézilabdától a mellett, hogy a jövőben is a sportágban dolgozik.