„Teljes mértékben megéri áldozatokat hozni” – Olimpikonokat látott vendégül a Dugonics András Piarista Gimnázium

Könnyűnek tűnhet az élsportolók élete, hiszen „csak” edzenek és versenyekre járnak. A sikerek elérésehez viszont rengeteget kell dolgozni, az edzések, a felkészülés és a feszes menetrend pedig sok áldozatot követel meg a versenyzőktől. Hogy megéri-e? Erre is választ kaptak a Dugonics András Piarista Gimnázium diákjai, akiknél négy olimpikon vendégeskedett csütörtökön.

A Dugonics András Piarista Gimnázium a rendalapító Kalazanci Szent Józsefet ünnepli a napokban, és az ünnep keretein belül hívtak meg négy olimpikont és edzőiket egy kerekasztal-beszélgetésre az iskolába. A beszélgetésen részt vettek

Márton Anita

olimpiai bronzérmes súlylökő,

Nagy Péter

súlyemelő, illetve a paralimpikon futó

Biacsi

ikrek is. Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a sportolókban azon túl hogy olimpiai résztvevők, az is közös, hogy valamilyen úton-módon kötődnek Szegedhez. Egy olimpiai szereplés kivívása már önmagában sem könnyű feladat, a versenyzők rengeteg energiát és időt ölnek a felkészülésbe, sokszor néhány percért áldoznak fel értékes pillanatokat, hagynak ki családi eseményeket vagy kénytelenek háttérbe szorítani a baráti kapcsolatokat. Márton Anita például napi kétszer, heti tizenkétszer edz, ami napi öt-hat órát vesz el az idejéből. Ahogy mondja, az edzések között a pihenésé a főszerep, de szerencsésnek vallhatja magát, hiszen hivatásos sportolóként nincs civil foglalkozása, nem dolgozik a hétköznapokban. Persze gondol a sport utáni karrierre, legutóbb épp egy középfokú edzői képzést végzett el. A súlyemelő Nagy Péter is a hivatásos sportolók táborát gyarapítja, s bár elmondása szerint ő nem edz időben annyit mint Anita, a sportág jellege miatt ez fizikailag nem is lenne lehetséges. A sportolók álma vált valóra azzal, hogy részt vehettek a riói olimpián, azonban mindenkinek kisebb-nagyobb áldozatokat kellett hoznia ezért. A Biacsi ikrek például a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft.-nél dolgoznak hatórás műszakban az élsport mellett, így kell időt találniuk a versenyekre való felkészülésre. A paralimpikonok nagy részének egyébként van civil munkája, hiszen ők nagyon ritkán foglalkoznak a sporttal hivatásosként. A Biacsi lányok azt is elmondták, hogy ők rendkívül jó helyzetben vannak, hiszen ismernek olyan paralimpikont, aki három műszakban dolgozik, és így kell felkészülnie a versenyekre. A kemény munka persze megéri ahogy abban mind egyet is értenek. A sport szeretet, kitartást és számos élményt nyújt nekik a mindennapokban, s bár sok lemondással jár a sikerek elérése, az élet mindig visszaadja a befektetett munkát.