A palota, amely új korszakot nyitott Szeged építészetében

A magyaros szecesszió stílusa a századforduló körül visszaköszönt Szeged újjáépülő városképén, amikor új épületek sora született meg a belvárosban. Az 1879-es nagy árvíz pusztítása után újjáépült város ekkor számos elegáns bérházat kapott, amelyek közül az Ungár–Mayer-palota a legimpozánsabbak közé tartozik.

Az Ungár–Mayer-palota Szeged belvárosának egyik legfrekventáltabb pontján, a Dugonics tér és a Kárász utca sarkán áll. Az impozáns háromemeletes bérpalota 1910–1911-ben épült a neves magyar szecessziós építész, Magyar Ede tervei alapján. Homlokzata gazdag, hullámzó ornamentikájú, a sarkot pedig egy zöldre festett kupola zárja le, amelyet bádogból készült, „táncoló” nőalakok díszítenek. Mind az építészeti formavilág, mind a részletek a késői szecesszió stílusát hordozzák; a palota éppen ennek köszönhetően vált Szeged egyik jelképévé.

Megbízók és terveik

Az épület nevét megrendelőiről kapta. Ungár Benő és Mayer Áron, két jómódú szegedi polgár, 1908-ban döntöttek úgy, hogy fényűző, háromemeletes bérházat építtetnek a város központjában. A munkát a korszak egyik legelismertebb szecessziós építésze, Magyar Ede kapta meg. Kezdetben a tervek még szimmetrikusak voltak – nagyban emlékeztettek a budapesti Gresham-palotára –, de Magyar Ede ezeket végül nagyban átformálta: az elkészült épület homlokzata már izgalmasan tagolt, aszimmetrikus formájú lett. Így született meg az a merész arculat, amellyel a palota Szeged egyik legkülönlegesebb épületévé vált.

Építkezés és műszaki újítások Szegeden

Az építkezést 1910-ben kezdte meg a Pick és Tóbiás építőipari cég. A munka során azonban több szabálytalanság is történt: az alapozást és szerkezetépítést a tervengedélyek kiadása előtt indították el, és a lakásokat lakhatási engedély nélkül vették használatba. Érdekesség, hogy az akkori városi építési szabályzat csak két és fél emelet építését tette lehetővé ezen a telken, így a háromszintes ház felépítése önmagában is merésznek számított a korabeli Szegeden – a palota ugyanis a város második háromemeletes bérházaként készült el.

A palota valódi technikai kuriózuma azonban az alkalmazott vasbeton szerkezet. Gyakorlatilag az egész ház váza vasbetonból készült, ami az 1900-as évek elején még teljesen újszerűnek számított Magyarországon. A statikai számításokat a hazai vasbetonépítés úttörője, Zielinszky Szilárd végezte (ő tervezte korábban Szegeden az első vasbeton víztornyot is), és az épület 1911 tavaszán sikeres terheléspróbán is átesett. Ennek köszönhetően a palota szerkezete a kor technikai ismeretei szerint a legmodernebbnek számított.