Tizenhét nappal az olimpia zárása után helyi idő szerint szerdán este ismét fellobbant a láng Rio de Janeiróban, és ezzel megkezdődött a XV. paralimpia, a mozgássérült, látássérült és enyhe értelmi sérült sportolók legnagyobb sporteseménye, amely jövő vasárnapig tart.
A viadalon, amelyen 22 sportágban küzdenek a résztvevők, 164 ország több mint 4000 sportolója, köztük 43 magyar vesz részt. A magyar küldöttség elegáns formaruhájában - amelyben a világosbarna, a kék és a fehér színek dominálnak - 72.-ként lépett a legendás Maracana Stadion küzdőterére, a zászlót a hetedik paralimpiáján szereplő, Barcelonában aranyérmes kerekesszékes úszó, Ráczkó Gitta vitte. A megnyitó időpontja éppen Brazília nemzeti ünnepére esett, 1822-ben ezen a napon kiáltották ki az ország függetlenségét. A szervezők nem titkolt célja az volt a műsorral, hogy a nézők ezután más szemmel nézzenek a fogyatékossággal élő emberekre, vetkőzzék le előítéleteiket. A ceremónia kissé foghíjas lelátók előtt zajlott. A rajt előtti visszaszámlálást Sir Philip Craven, a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) elnöke indította el, majd amikor a nulla következett, Aaron Wheelz kerekesszékes extrémsportoló egy óriási, 17 méter magas rámpáról legurulva látványosan keresztülrepült a nagyméretű számon. Ezzel egy időben tűzijáték jelezte a megnyitó kezdetét. A program első része az Őfelsége, a kerék címet kapta, hiszen ez a találmány a parasportolók jelentős részének életében is fontos szerepet játszik. A házigazdák többek között stílszerűen szambakörrel jelképezték a kereket, ezt a hétéves Pedrinho da Serrinha indította dobszólójával. Később énekesekkel, zenészekkel egészült ki a kör, amely a brazil kultúrát, hagyományokat és történelmet szimbolizálta. A kerék, illetve a kör számtalan formában megjelent a koreográfiában. A karióka résszel a riói lakosok előtt tisztelegtek a műsor rendezői, egy tengerparti napot mutattak be hajnaltól napnyugtáig. A "nap" egy hatalmas táncpartival zárult, majd a táncosok az ég felé fordulva megtapsolták a napnyugtát - bemutatva ezzel egy tipikus karióka rituálét. A brazil zászlót Roseanne Miccolis hozta a stadionba, aki édesapját, a paralimpiai mozgalom egyik brazil úttörőjét, Aldo Miccolist képviselte. Az ország himnuszának elhangzása után megkezdődött a sportolók bevonulása. Minden küldöttséggel egy nagy puzzle-darab is a stadionba érkezett - ezek egyik oldalán az ország neve volt látható, a másikon pedig a résztvevő sportolók fényképeiből formált mozaik. Mire utoljára a házigazda brazilok is elfoglalták a helyüket, ezek összeálltak egy nagy képpé, kiadva egy óriás emberi szívet, amely elkezdett dobogni, életre keltve a megnyitó mottóját, mely szerint "A szív nem ismer határokat. Mindenkinek van szíve". Carlos Arthur Nuzman, a szervezőbizottság elnöke köszöntőjében úgy fogalmazott: az emberek különbözőképpen nézhetnek ki, de egyforma a szívük. "Az egyenlőség nevében vagyunk ma itt. Ti, sportolók inspiráltok bennünket a szenvedélyességetekkel. Szuper emberek vagytok, akik tudják, hogy nincs lehetetlen" - mondta beszédében, amelyben külön köszöntötte a paralimpián tevékenykedő önkénteseket.
Amikor megköszönte a kormányzati, állami és a területi segítséget, a nézők fütyülni kezdtek, és rövid ideig "Brasil, Brasil" skandálással tüntettek. Sir Philip Craven úgy fogalmazott, hogy a következő 12 napban mindenki átélheti a sport igazi lényegét. Hozzátette: az elmúlt hónapokban nehéz időket élő brazilok erőt meríthetnek a paralimpikonokból és láthatják, hogy a lehetőségek határtalanok. Michel Temer, Brazília ideiglenes államfője hivatalosan is megnyitotta a paralimpiát, ezt a pillanatot újabb tűzijáték tette emlékezetessé. A politikust, akárcsak az olimpia megnyitóján, kifütyülték. A műsor következő részében az egyik érzék, a látás volt a főszereplő, illetve a rendezők megpróbálták bemutatni a közönségnek, milyen az, amikor romlik a látás, vagy egyáltalán nincs - egy rövid időre a Maracana is teljes sötétségbe borult. A paralimpiai játékok történetében először piktogramokkal jelzik az egyes sportágakat, az univerzális nyelvet óriás, a jeleket mozgásba hozó paneleken mutatták be, majd kirajzolódott a három agito is (a latin szó jelentése: mozgásba hozok), amely a paralimpiai mozgalom jelképe. A program zárásához közeledve a családtagok szerepét hangsúlyozták a szervezők, mert ők azok, akik segítik, támogatják a sportolókat, hogy beteljesíthessék álmaikat. Ennek a műsorrésznek a végén felhúzták az IPC lobogóját, a hivatalos eskü szövegét pedig a sportolók nevében Phelipe Andrews, a bírók képviseletében Raquel Daffre de Arroxellas, míg az edzők részéről Amaury Verissimo mondta el. A technika fejlődését - amely a fogyatékossággal élő sportolók életében is érzékelhető - egy különleges duó mutatta be: az amerikai paralimpikon Amy Purdy előbb sportprotézissel, majd egy úgynevezett pengével a lábán táncolt KUKA-val, a több mint 1500 kilós és két méter magas ipari robottal. A műsor végén aztán a paralimpiai láng is megérkezett az arénába, ahol négyen vitték körbe. A staféta második tagja, Márcia Malsar az eleredő esőben elcsúszott, felsegítették, az utolsó métereket pedig a közönség üdvrivalgása közepette tette meg. Utolsóként a kerekesszéket használó úszó, Clodoaldo Silva kezébe került a fáklya. A lánggyújtást egy szándékosan furcsa, provokatív jelenet előzte meg: a rendezők a lépcsősorból csak hosszas várakozás után kialakuló rámpával azt szerették volna bemutatni, milyen nehezek tudnak lenni a fogyatékossággal élő emberek mindennapjai. A riói az első dél-amerikai paralimpia, a versenyek csütörtökön kezdődnek, a magyarok 12 sportágban lesznek érdekeltek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.