Labdarúgás: féléves nyeretlenségi szériát tört meg a SZVSE

Október harmadika óta nem ízlelte a győzelem ízét a Szegedi VSE: a vasutasok azonban hat hónap elteltével zsinórban két mérkőzést is megnyertek, ráadásul mindkettőt nehezített körülmények között. A negatív időszak lezárulta után kérdeztük a csapat vezetőedzőjét, Pécsek Tibort.

Több mint fél év után tudott újra meccset nyerni a Szegedi VSE a Csongrád megyei I. osztályban: a SZVSE október harmadikán, a nyolcadik fordulóban az Újszentivánt verte 3-0-ra, ezt követően azonban tizennégy bajnokit vívott meg úgy, hogy győztesen jöhetett volna le a pályáról. A 14 meccs alatt mindössze három döntetlent tudott felmutatni a csapat, így egészen a tabella 15. helyéig csúszott vissza, azonban április 9-én, a 24. fordulóban megtört a vasutasok pocsék szériája: bár a Kistelek elleni találkozó sem úgy nézett ki, hogy újra győzhet a SZVSE, hiszen nem csak a félidőben, de még a lefújás előtt húsz perccel is 2-0-ra vezetett a Kistelek, azonban egy huszáros hajrával, egy 90. percben lőtt góllal fordítani és nyerni tudtak Pécsek Tibor tanítványai, így újra három ponttal gazdagodtak. Ezt sikerült rögtön megismételni az előző hétvégén, szintén nehezített körülmények között: bár húsz perc játék után vezetett az Újszentiván vendégeként a SZVSE, de a 34. percben kiállították a kapusát, Kurilla Viktort, a büntetőből pedig egyenlítettek a hazaiak – azonban a második félidőben ismét megszerezték a vezetést a szegediek, akik innen már nem engedték ki a kezük közül az újabb három pontot, ez volt a SZVSE második idegenbeli sikere a bajnokság során. „Egy kicsit visszább mennék, mert egy hosszú nyeretlenségi szakaszunk zárult le. Beragadtunk a tavasszal, hiszen míg az ősszel az első három meccsünket megnyertük és kicsit megnyugodhattunk, most két döntetlennel meg egy vereséggel jöttünk ki azokból a meccsekből. Onnantól számítom azt, hogy elindultunk felfele a gödörből, a Szeged 2011 B ellen egy nagyon biztató 2-0-s vereséget szenvedtünk, annak ellenére, hogy három-négy NB II-es labdarúgó is volt lent nálunk, a mutatott játék alapján már bíztam abban, hogy ez nem csak egy fellángolás volt a részünkről. Utána elutaztunk Ásotthalomra, ahol 70 percig vezettünk 1-0-ra, utána kaptunk egy nagyon megkérdőjelezhető gólt. Nagy bravúr lett volna a győzelem, de így is elégedett voltam az egy ponttal is, sőt, ha valaki azt mondja a meccs előtt, hogy írjuk alá az egy pontot, azt megtettem volna. Ott ismét egy nagyon hajtós, küzdős meccset játszottunk, majd jött ez a két győzelem. A sorozatos vereségek miatt lecsúsztunk az áhított tizedik helytől, így ezen a két meccsen nyomás alatt volt a csapat, mert ezek kötelező győzelmek voltak” – összegzett a SZVSE vezetőedzője,

Pécsek Tibor

. A vasutasok mestere úgy véli, a tavaszi első három meccshez képest annyi változás állt be, hogy újra csapatként vonultak ki a pályára, és nem csak az egységes szerelés mutatta azt, hogy egy csapatot alkotnak, hanem tudtak egymásért küzdeni is. „Úgy látom, hogy ami eddig is jellemző volt ránk, hogy pályán kívül és belül is jó barátságok kötődtek, jó csapatszellemünk volt, ez most visszatért. Nincsenek a pályán egyéniségek, akik saját vállukon cipelik a csapatot, mi egy módon tudunk előre haladni, ha úgy folytatjuk, ahogy eddig tettük, egy irányba toljuk a szekeret, nem csak utazni akarunk, és mindenki megfogja a munka végét, mindenki a saját dolgát csinálja – ekkor tudunk sikeresek lenni” – fogalmazott portálunknak Pécsek Tibor.

Ahogy a nyeretlenségi sorozatot lezáró, Kistelek elleni meccsel kapcsolatban Pécsek Tibor kifejtette, bár kötelező győzelemnek aposztrofálták a meccset, de a körülmények miatt már a bravúr kategóriájába sorolható az a meccs, ahogyan az Ásotthalmon elért ikszet is. Beragadtunk az első félidőben a Kistelek ellen, de a szünet után parádés játékot produkáltunk. Az a baj nálunk is, hogy a munka és az iskola, valamint családi elfoglaltságok miatt nem tud mindenki edzésre járni, az erőnlétünk pedig nekünk sem a legjobb. Az utóbbi négy meccsen azonban olyan helyről szedtek elő energiákat a játékosaim, ami azért létezhet, mert biztatják egymást a pályán, nem azzal foglalkoznak, hogy mit hibázott a másik, a meccsen nincs ezekről szó. Úgy látom, most elhitték, hogy képesek vagyunk jó eredményeket elérni, akarják a sikert” – tette hozzá a vasutasok vezetőedzője. A vasutasoknál a télen sok hely cserélt gazdát az öltözőben, hiszen öten távoztak a csapattól, azonban heten érkeztek is a gárdához. „Sokan is mentek el tőlünk, akik jöttek, ők mindenképpen segítséget jelentenek számunkra, annak ellenére, hogy leginkább alsóbb osztályokból tudtunk igazolni, hiszen nálunk nincsen anyagi finanszírozás a játékosok felé. Sikerült beilleszkedniük az újaknak, a stílusunkban nem kellett változtatnunk, hiszen a tengelybe érkezett egy olyan játékos, aki tudja mozgatni a csapatot, a védelem és a szélsők is megmaradtak, így maradtunk az általában használt 4-2-3-1-nél. Két-három embert építettünk be, illetve nagy segítséget kapunk a megyehármas csapatunktól, ahol vannak ügyes, tehetséges fiatalok, akik kisegítenek minket” – tért ki a téli változásokra Pécsek Tibor. A szezonból még kilenc meccse van hátra a SZVSE-nek, így a bajnokság hajrájához közeledve arról érdeklődtünk a trénernél, mi lehet a célja a hátralévő időszakra csapatának. „A nyáron a 7.-10. hely valamelyikét céloztuk meg, a bajnokság azonban úgy alakult, hogy a kilencedik és a tizedik hely között van egy nagy szakadás, négy pontra vagyunk most a tizediktől. Még most is azt mondom, hogy nincs elérhetetlen távolságban a tizedik hely, én a csapatot az ősszel arra tartottam képesnek, amit célként mondtam, de nem szoktam számolgatni. Azt mondtam a fiúknak is, ne nézegessük a tabellát, hanem csináljuk meg mindenki ellen azt, amit az elmúlt négy meccsen hoztunk, ha pedig ez megvan, akkor minden meccsről emelt fővel jöhetünk le, bárhogy alakul az eredmény. Itt főleg az akaratról és a küzdeni tudásról beszélek, nem a játékunkról, mert az nem szép és nem nézőcsalogató, de hála istennek hatékony, ezt kell folytatnunk, és meglátjuk, mire lesz elég. Természetesen minél feljebb szeretnénk végezni, de a realitás talaján maradva a belátható csúcs a 10. hely, aminek nagyon örülnék, ha sikerülne elérni, nagy dolognak tartanám” – válaszolta Pécsek Tibor.