Labdarúgás: nyolcvanas évek: Honvéd-verés Szegeden

Cikksorozata folytatásaként ezúttal a szegedi futball 1980-as éveiről ír honlapján Vitos György szegedi futballkrónikás.

Képzeletbeli „futball-időutazásunk” során a szegediek 90 (1926-os élvonalbeli premierjét) és 80 esztendős évfordulóit (1932-1943 közti sikerkorszakát), majd a 70 évvel ezelőtti NB I-es 4. helyezést, az ötvenes évek Tisza-parti futballsikereit ill. a hatvanas évek rekord-nézőszámait követően legutóbb már a hetvenes évek váltakozó szegedi szereplését elevenítettük fel. Amint azt az előző rész zárósoraiban említettem, 1981-től csupán egy hajszál választotta el a SZEOL AK néven játszó alakulatot az AC Milan elleni KK-mérkőzésektől, de pár évvel később a Fradi és a Győr mellett a 8(!) válogatottal felálló Bp. Honvédot is megverték! Ebből az alkalomból írok most a szegediek legendás '80-as évekbeli szerepléséről, mintegy folytatásaként a legutóbbi hat futballtörténeti visszapillantásomnak. Archív fotónkon ismét egy kitűnő erőkből álló NB I-es Szegedet láthatunk, soraikban néhány rendkívül népszerű vezetővel, edzővel együtt... - írja

honlapján

Vitos György

, a szegedi futball krónikása. A SZEOL AK 1983-as csapata, állnak balról: Dudás Tivadar (szakosztályvezető), Kozma Zoltán, Kováts Gábor, Hornyák Béla (kapus), Szabó Gyula, Újhelyi István (kapus), Repka János, Szélpál László, Zádori Gyula (technikai vezető). Középen: Weitner János, Gőgitz József, Takó Ferenc, Kaszás Gábor (vezetőedző), Orosházi László, Csölle János, Kutasi László,Pádár János (gyúró). Guggolnak balról: Szalai István (pályaedző), Somogyi József, Gruborovics Tibor, Deák Ferenc, Segesvári Csaba, Tóth János, Pióker Sándor (gyúró). Pörgessük hát tovább a kronológiát... 1981/82-ben a SZEOL AK 47. élvonalbeli idénye nem sikerült valami fényesen, a 17. hely csak a sorrendben 12. búcsút jelentette az első osztálytól. De augusztusban még semmi nem utalt erre, sőt... Remek hangulatú bajnoki nyitány közel 15.000 néző előtt az Újpest ellen, s az esti villanyfényes meccsen 1-0-ás vendégsiker született, de...Szávó játékvezető sajnálatos "ténykedésére" jellemző, hogy az állandó válogatott Kardos József vitatható büntetőgólja után a szegediek két "ezerszázalékos" 11-esét nem adta meg... Ráadásul mivel a két NB II-es bajnok, a Szeged és a Szombathely is egyforma pontszámmal zárt az előző szezonban, így az Újpest elleni érdemtelen vereséget követően négy nappal osztályozót kellett játszaniuk Budapesten a Közép-Európa Kupa-részvétel jogáért! Mivel a Haladás nyert, így a világhírű olasz AC Milan sajnos, nem Szegedre, hanem Szombathelyre utazhatott KK-meccset játszani... Óriási lehetőséget szalasztottak el Kun Lajosék, mert az oda-visszavágós Közép-Európa Kupában még a világfutball egyik szentélyében, az idén újra BL-döntőt rendező milánói San Siróban is felléphettek volna... Ehelyett a bajnok Fradit verték telt házas meccsen 2-1-re , de a bennmaradás szempontjából ez sem segített. 1982/1983: Ismét új edzővel (Kaszás Gábor), de változatlan csapattal vágtak neki a másodosztályú bajnokságnak a kék-feketék. Szinte végig a visszajutásért harcoltak, ám a Tisza-parti stadion felújítása miatt 1983 tavaszán kénytelenek voltak a régi, legendás hírű SZVSE-pályán szerepelni. A kényszerű albérlet annyira megzavarta őket, hogy a Vasutas-stadionban elhullajtott pontokat bravúros idegenbeli győzelmekkel kellett kompenzálni... Végeredményben a Bp. Volán SC mögött ezüstérmesként jutottak vissza az NB I-be! S következett a '80-as évek csúcspontja, 1983/84-es évad! Az újonc SZEOL AK a felejthetetlen emlékű Kaszás Gábor irányításával az elmúlt 50 év legjobb szegedi szereplését produkálta: 9. helyen végzett az NB I-ben! Már a Vasutas-stadionban is rendszeresen 10-12 ezer(!!) fanatikus drukker előtt játszhattak és sorra aratták fantasztikus győzelmeiket a bajnok Bp. Honvéd, az előző évek aranyérmese, a Verebes-féle Győri ETO, az UEFA Kupa-döntős Videoton, valamint a Ferencváros és az Újpest ellen! Mindez kezdődött az Újpest 4-1 arányú megleckéztetésével és 1983. augusztus 20-án Kardos megintcsak 11-esből ért el gólt, ám ezúttal a "Kaszás-tanítványok" már néggyel válaszoltak Gruborovics Tibor ill. Segesvári Sándor(2-2) révén! Majd jött a dicsőséges "tavaszi hadjárat" és a jó öreg Vasutas-stadion majd szétrepedt a 10-12 ezer fanatikus szurkoló - vasutasnyelven szólva - "menetrendszerű örömétől"... Legelőször a nyolc(!) stabil válogatott játékossal felálló későbbi bajnok Bp. Honvédot verték óriási küzdelemben - Kun Lajos mesterhármasával és Somogyi József góljával - 4-3-ra, majd a bajnoki címet védő, Verebes József "mágus" által fémjelzett győrieket győzték le 4-2-re Kun Lajos (2), Gruborovics és Deák találataival! Ezt még megelőzte az egy hónappal később a Real Madriddal UEFA kupa döntőt játszó Videoton kétvállra fektetése egy gyönyörű Segesvári találattal, végül pedig a bajnoki idényzárón "roskadásig teltház" előtt a Ferencvárossal játszottak szépségdíjas, hatgólos mérkőzést (3-3)! S megint jött a derűre ború 1984/1985-ben... A házi gólkirály, Kun Lajos Békéscsaba elleni súlyos lábtörése után bizony, rosszul végződött a SZEOL AK 49. élvonalbeli idénye. S az őszi "vesszőfutást" követően hiába táltosodtak meg a tavaszra, a tetemes hátrányt már nem tudták ledolgozni a kék-feketék, így sorrendben 13.-szor is elbúcsúztak az NB I-től... 1985-1990 között pedig - először a történelemben - sajnos, csak az NB II-be kényszerült Szeged reprezentatív csapata. 1985 nyarán már új néven próbálkoztak a feljutással, a 8 évet megélt SZEOL AK anyagi megfontolásból fuzionált a Délép SC-vel és az újonnan létrehozott "SZEOL-DÉLÉP SE Szeged" immár a 16. név lett a patinás múltú klub elég szövevényes történetében... De a szponzorokkal alaposan "felturbózott" csapat az utolsó pillanatban kétszer is betlizett, így az élvonalba jutott Dunaújváros és Eger mögött csak a 3. helyen kötött ki... A pontosan 117 éves szegedi futballhistória 90. idényében, 1986/1987-ben a bajnoki idénynyitón a Szekszárd ellen parádés játékkal, 8-0-ás győzelemmel kezdett a Szeged, ám a végén újból nem sikerült a feljutás... Így csupán egyetlen momentum, egy újabb névváltoztatás számított jelentős dátumnak. 1987. március 30-án a SZEOL-DÉLÉP SE küldöttgyűlésén Zámbó Géza elnök bejelentette: a klub új elnököt (dr. Juratovics Aladár, az NKFV igazgatója) és újabb nevet (Szeged SC) választott. Az új klub alapítási évének - a tradíciókat nagyon helyesen szem előtt tartva - természetesen 1899-et, a jogelőd SZAK alapítási évét jelölték meg, a klubszíneknek pedig a kék-fehér-feketét választották, s mindezt hivatalosan is alapszabályba foglalták!Aztán 1987/88-ban az újonnan létrehozott Szeged SC harmadszor próbálkozott a feljutással, s noha képességei alapján NB I-es szintű volt az akkori csapat, megint csupán egy hajszállal maradtak le a feljutásról a jobban hajrázó Veszprém és Dunaújváros mögött... 1988/89: különleges, sőt, a szegedieket erősen "megrázó idény" volt, annyi szent... Az NB II-es bajnok Debreceni MVSC mögött biztosan szerezték meg az ezüstérmet a kék-fehér-feketék, így osztályozóra kényszerültek - nevezetesen a Bp. Vasassal az NB I-ért! 1989 nyarán Budapesten kezdte párharcát a két nagymúltú csapat és a Szeged SC már ott is sokkal közelebb állt a győzelemhez, az idegenbeli 1-1 az angyalföldiekre nézve volt hízelgő, ezáltal a szegedi visszavágó nem sok jót ígért nekik. Akkor következett az évszázad csalása, mivel Szegeden 20.000 (!!) néző tombolva ünnepelte a hazaiakat, hisz egészen a 90. percig, 0-0-ra álltak, így a kuparendszer szabályai szerint a Szeged juthatott az NB I-be. Ám a békéscsabai bíró, az azóta már elhunyt Németh Lajos nem így gondolta, hisz az utolsó másodpercekben 11-est ítélt a Vasas javára. A büntetőt hatalmas herce-hurca után Szabadi értékesítette, melyet óriási botrány követett. A megdöbbentő eseményeket közel három évtized távlatából is nehéz megemészteni, s a lelkes szurkolók még mindig hajlamosak órákig vitatkozni rajta... De megint jött a "gyógyír" 1989/90-ben! Az előző évi csalódást ugyanis a Szeged SC méltó "bosszúja" követte... Az új mesteredző, a Videotont nemzetközi kupadöntőbe vezető Kovács Ferenc irányításával fölényesen nyerték meg az NB II Keleti csoportjának küzdelmeit! Nem kevesebb, mint 9 pontot vertek az ezüstérmes Kazincbarcikára és 13-at a 3. helyezett zuglói vasutascsapatra, a BVSC-re! Így öt esztendő elteltével a Szeged SC a híres elődökhöz méltóan újra csak az NB I-re készülődhetett... S hogy milyen eredménnyel zártak Szalai "Dzsínó" István játékosai? Ez már bizony, a kilencvenes évek krónikájához tartozik...

Vitos György