Labdarúgás: Tóth István Pipu büszke a csapatára, de szükség esetén "lebaltázza" őket

Lassan fél évszázada áll egyetlen klub szolgálatában Tóth István - a szegedi labdarúgás Pipujának munkásságát életműdíjjal ismerte el nemrégiben az MLSZ megyei igazgatósága.

"Mindig mondtam, hogy én vagyok a világ legjobb edzője, mert csak két taktikát szoktam mondani a játékosaimnak: Uraim, figyeljenek ide! Annak passzolják a labdát, aki magukkal egyforma dresszben van, és apró gólokkal zavarják az ellenfelet! Az utolsó gólt meg úgy rúgják, hogy ne tudjanak már közepet kezdeni!" - foglalta össze hitvallását a rá jellemző tréfássággal portálunknak az IKV Alsóváros elnök-mindenese.

Tóth Istvánt

1967-ben csábította a csapathoz az akkori vezető,

Komócsin Szilveszter

, nem is akármilyen ajánlattal, hiszen az átigazolásért cserébe lakást kapott. "Hálaként" öt évig futballozott a munkásegyüttesben, majd előbb edzőként, végül a klub első embereként folytatta, s folytatja mind a mai napig. Elmondása szerint olyan nagyszerű labdarúgók szerepeltek a gárdánál az irányítása alatt, mint

Katona Béla

,

Herold László

,

Oláh László

, vagy

Barna Imre

, de a mostani brigádról is úgy fogalmaz, csupa úriember alkotja, "akik előtt le a kalappal". "Az a nagy szerencsém, hogy csodálatos családom van" - mondta Pipu utalva arra a támogatásra, amelyet a több évtizedes munkája alatt szeretteitől kapott. Kitért rá, játékosaitól is sok segítség érkezik, de ha kell, még mindig maga csíkozza fel a pályát, hajtogatja össze a mezeket, vagy nyírja le éppen a füvet. Az IKV Alsóváros elmúlt ősze nem sikerült a legfényesebbre, a csapat neve mellet két győzelem és tizenhárom vereség áll a táblázaton. Tóth István mégis büszke az embereire, bár azt elismeri, az eredmények legfőképp a játékosok hibájából nem jöttek. "Néha leszidom, lebaltázom őket, üvöltök én velük az öltözőben, de most

Ludányi Sanyi

az edző, az ő munkájába pedig nem szólok bele. Akit megkérek, hogy segítsen, annak nem szólok bele a dolgába. Én is ingyen csinálom ezt az egészet, ahogy mindenki a csapatnál" - mutatott rá a klubvezető. Hozzátette, szinte a kezdetek óta, 1967 óta nem volt ilyen rossz helyzetben a csapat, ugyanakkor tavaszra igyekszenek új igazolásokkal csökkenteni a keret átlagéletkorát, hiszen már több fiatal is jelezte, szívesen focizna a Szabadság téri alakulatban. A magyar labdarúgás egészét tekintve már kevésbé bizakodó. A legnagyobb problémaként azt említette, hogy a mai gyerekeket a televízió és az internet elcsalja a futballtól, a sporttól, miközben az NB I-ben szereplő gárdák tele vannak légiósokkal. "Mi annak idején büszkék voltunk, hogy voltak példaképeink. A mostani gyerekeknek már nincsenek ilyenek. Hiába, megváltozott a világ" - mondta Pipu. Ami pedig a jövőt illeti, a Csongrád megyei labdarúgás nagy harcosa saját elmondása szerint mindaddig ott lesz a pálya mellett, amíg csak az egészsége engedi. Mint ahogy egy

fogalmazott: "Az öltöző és a pálya hangulata egész egyszerűen magával ragadó. Ezért megéri csinálni ezt az egészet, még ha rengeteg munkával és költséggel jár is."

Interjú-sorozatunk korábbi része az MLSZ Csongrád megyei igazgatóság által Életmű-díjjal kitüntetett szakemberekkel:

-

-