Labdarúgás - Kisistók András: Ez az állapot profi szinten példátlan Európában!

Nagyon régen elhagyta Szegedet, van annak már negyedszázada... Pedig még csak alig múlt 20 éves és a szakemberek szép jövőt, nagy futballkarriert jósoltak neki.

Kisistók András tizenhat évesen, az 1985-86-os idényben már játszott a másodosztályban bronzérmet nyert Szeol -Délép SE-ben (ez a "névförmedvény" az NB I-es SZEOL AK ill. az NB III-as Délép SC hivatalos fúziójából jött létre 1985 nyarán....., a szerző), de a különböző korosztályos válogatottakból is kirobbanthatatlannak bizonyult.Elég csak felidézni az 1985-ben, Kínában rendezett 17 éven aluliak világbajnokságát, amelyen az őt is a soraiban tudó magyar válogatott legyőzte Brazíliát!!! Aztán 1989-ben fogta magát, és sokak meglepetésére egy osztrák ötödik ligás csapatba igazolt.... Persze, ennek is megvan a maga különleges története, így most a szegedi Burger Kingben velem szemben ülő Kisistók Andrást nem kellett sokat győzködnöm ahhoz, hogy rögvest belevágjon a "sztorizásba".. - írja

honlapján

Vitos György

, a szegedi futball krónikása. – Tudni kell, hogy Édesanyám akkor már kint élt, így egy nem teljesen idegen környezetbe csöppentem – kezdte vidáman beszélgetésünket az immár 47 esztendős egykori kiváló, igazi "pengés" labdarúgó. – Nem titok, döntésemben közrejátszott a SZEOL AK ragaszkodása, sőt, „csökönyössége" is... Katonaként az 1988-89. évi magyar bajnoknál és kupagyőztesnél rúgtam a labdát, gondolom, annyira nem is rosszul, mert a Bp. Honvéd feltétlenül le akart igazolni. Csakhogy szülővárosom csapatánál még élt a szerződésem, így a vezetők ragaszkodtak hozzám,... ergo nem engedtek el.... Én pedig megmakacsoltam magam, és hanyatt-homlok „menekültem" Ausztriába.... Sokszor hallottam vissza, micsoda hülye voltam, hogy kimentem a sógorokhoz, de én soha nem foglalkoztam ezekkel a negatív észrevételekkel, megjegyzésekkel.... Több mint negyedszázada(!!!) élek már Ausztriában, de még egyetlen nap sem ébredtem úgy, hogy megbántam volna ifjúkori döntésemet!

- Mely csapatoknál szerepeltél eddig Bandikám játékosként, majd edzőként?

- Alsóbb osztályú, kisebb osztrák csapatoknál (Amstetten, Ardegger) egészen 2005-2006-ig rúgtam a labdát. Utolsó aktív éveimben már gyerekekkel is foglalkozhattam, mégpedig igen eredményesen. Edzői munkámra felfigyelt az egykoron híres, sokszoros osztrák bajnokcsapatnak számító Admira Wacker is , és állást kínáltak nekem... - majd azonnal hozzátette jellegzetes mosolyával... – Természetesen elfogadtam a bécsiek ajánlatát, az Admirának volt egy kiváló utánpótlás akadémiája, így ott edzettem a 18 - 19 év alattiakat. De csak félállásban, mert akkoriban délelőttönként egy benzinkútnál dolgoztam. Hál'Istennek akkor is, most is elmondhatom: nyugodt, kiegyensúlyozott, boldog ember vagyok, és anyagilag szintén megtaláltam a számításaimat! Jelenleg Bécsben élek, az önkormányzatnál egy gondnoki stábot vezetek, emellett B licences edzőként dolgozhatom az Admira Wacker 18 évesei után már az ottani bajnokrekorder (eddig 32 bajnoki címe van az "osztrák Fradinak", a szerző) Rapid Wien ill. a Vienna U12-eseit is treníroztam, jelenleg pedig a Rapid Wien utánpótlásjátékos-megfigyelőjeként tevékenykedem. 22 éves fiam, Dominik a negyedik ligás SV Wienerberg játékosa, de... volt ő magyar korosztályos válogatott is.....

- ... csakúgy, mint az édesapja - vágtam rá kapásból, de nem hagyott szóhoz jutni, mert ezután erőteljesen jöttek a "Kisistók-féle parádés sztorik", szinte futószalagon, e sorok írójának még kérdeznie sem kellett, alig győztem leírni....

- Bizony, Dominik fiamnak is külön története van és érdekes módon az egykori NB I-es SZEOL SC, majd SZEOL AK "házi gólkirályától", későbbi edzőjétől, Antal Pétertől kaptuk a legtöbb segítséget. ahhoz, hogy Dominik 15 évesen bemutatkozhatott a korosztályos magyar válogatottban! - ecsetelte lelkesen, majd azonnal hozzátette - Antal Péternek, a korábbi SZEOL-gólzsáknak, majd a Vasas technikai vezetőjének nem lehetek elég hálás! Az akkori, 2006-2007.évi NB I megkezdése előtt az angyalföldi gárda Bécsben játszott edzőmeccset az Admirával. Miközben a találkozó előtt beszélgettünk, a serdülők mérkőzését figyeltük. Peti kiszúrta magának Dominiket, és amikor megtudta, hogy a fiam, kikerekedett a szeme... Nekem sem árulta el, de később kiderült, amint visszautazott a Vasassal Pestre, nyomban szólt az U15-ös válogatott edzőjének, Jakab Eleknek. Nemsokára jött a meghívó, kipróbálták a srácot!! Olyan izgatott lettem, hogy majd kiugrottam a bőrömből. A fiam iskolaigazgatóját is felhívtam, megmondtam neki, ha nem engedik el, akkor inkább kiveszem Dominikot a suliból. Fölösleges volt izgulnom, senki sem gördített akadályt elénk, még gratuláltak is nekünk... A gyerek pedig elnyerhette a szakvezetés tetszését, mert 2007 tavaszán ő is ott volt az Olaszországban rendezett tornán a nemzeti gárdában! Erikával, a volt feleségemmel rettenetesen büszkék voltunk rá, valósággal dagadt a mellünk.... S nem kisebb klubot, de még a Liverpoolt is megverték Dominikék!!!

- Gyanítom, ennek ugyancsak külön története van...

- Hogyne lenne!!! - vágta rá azonnal széles mosollyal - A magyar U15-ös korosztályos válogatott a 2007-es húsvéti ünnepek alatt rangos nemzetközi tornán vett részt Torinóban. A Kisistók Dominikot is foglalkoztató nemzeti csapatunk az előző évi győztes római Laziótól és a Juventus fiókcsapatától, a Pro Vercellitől egyaránt 1–0-ás vereséget szenvedett, de aztán magukra találtak a magyar srácok, előbb a Libertas Biaggiót 5–0-ra, majd a Liverpoolt 2–0-ra megverték Dominikék!!! Az ötödik helyért lejátszott helyosztón az akkori orosz korosztályos bajnok, a CSZKA Moszkva volt az ellenfelük, a meccs 0–0-ra végződött, ám a büntetőpárbajt a magyarok 5–4-re megnyerték! Az akkori tornán megint a Lazio győzött a Pro Vercelli, továbbá a házigazda Torino és a francia bajnok Lyon előtt, vagyis Dominikék csak az első kettőtől kaptak ki egy-egy góllal...

- Többször is említetted, hogy magyarok... ha a Dominik fiad ennyire tehetséges volt, akkor miért nem az osztrákok hívták meg a "sógor-válogatottba" ?!

- Nos, arról szó sem lehetett.... - most először ült ki komolyság, sőt, meghatottság az arcára... , majd kis szünet után így folytatta - ahogy az ex-feleségem és jómagam, Dominik fiunk ugyancsak magyar állampolgár, és amíg élünk, mindhárman azok is maradunk!!! Több mint másfél évtizeddel ezelőtt felmerült a honosításunk esetleges lehetősége, de eszünk ágában sem volt, még ha csak papíron is, osztrákká válni...

- Akkor nézzünk néhány fontos szegedi futballtémát! Mi a véleményed a helyi stadionhelyzetről?- tettem fel a legelső provokatív kérdést. Bizony, megrándult az arca, de nem késlekedett a válasszal:

- Siralmas és szánalmas... Tavaly nyáron is ott voltam újra a Felső Tisza-parti stadionban, bizony, majd megszakadt a szívem, mert ugyanúgy végigmentem az 1951-ben megépült legendás stadionon, mint annak idején egy-egy meccsünk előtt. Jól megnéztem megint, egykor hol fogadott Karácsonyi Misi bácsi a poénjaival, népszerű gyúrónk, Piki a kávéval, majd éppen úgy sétáltam ki a pályára, hogy szinte hallottam a nézők, 15-20 ezer ember (!!) semmihez sem hasonlítható moraját... Nem változott azóta bennem semmi: ugyanolyan mámorító érzés fogott el, de a létesítmény is ugyanabban az állapotban van, ahogy egykor. Mint egy háborúban.... Tényleg a szívem szakad meg a városi vezetés ilyetén közömbösségén... Még az a szerencse, hogy Kiss-Rigó László Úrék nemsokára gyönyörű új stadiont építenek Szegeden, látván a maketteket, bizony, bármelyik osztrák város is örömmel fogadna ilyen futball-pályát!

- S az immár 117. évében járó szegedi futballról mi az őszinte véleményed?

- Az nem állapot, hogy az ország 3. legnagyobb városa évtizedekig ne legyen rajta a futballtérképen! S az is hihetetlen, egyúttal megdöbbentő tény: 25 éve, amióta Ausztriában élek a családommal, Szegednek írd és mondd, mindössze 2-szer, azaz kettő alkalommal ( 1990-91, 1999-2000) volt NB I-es csapata, előtte meg vagy ötvenszer... Ez így nem mehet tovább!! El kell gondolkodnia mindenkinek, aki imádja ezt a játékot, hogyan tudna hatékonyan segíteni az előrelépésben, így jómagam is szeretnék pozitív példát mutatni ebben.

- Mennyire követed "naprakészen" a magyar futball mai eseményeit?

– Mivel a futball örök szenvedélyem, természetesen képben vagyok. Nemrég éppen egy magyar élklub egyik játékosával tárgyalt csapatom, az Európa-ligában is vitézkedő Rapid Wien, ám amikor a pénzről esett szó... nos, ez a magyar labdarúgó kinevette az osztrák egyesületem ajánlatát... Hihetetlen, hogy mennyi pénz van most hazánk futballjában!

- De hát évek óta jobb az osztrák labdarúgás... Szerinted ?!

- Ezt már többször is elmondtam és nagyon komolyan gondolom: az osztrákok a magyarokkal együtt a sírás világbajnokai, sőt, többnyire irigyek.... tisztelet a csekély kivételnek! A két ország klubfutballja nagyjából egyforma szinten van, bár azért a Salzburg mint az elmúlt évek kirakatcsapata jobban szerepel az európai kupákban, mint egy magyar együttes. De.... manapság az osztrák futballt - mint ahogy a magyart is!!! - a válogatott játékosai révén ismerik el, ebből profitál: sokan közülük a legerősebb bajnokságban, a német Bundesligában szerepelnek, és ott meghatározó játékosok. Sok a külföldi nevű labdarúgó a csapatokban, de mit csináljanak a klubok, ha egyszer a volt jugoszláv tagállamok játékosai elhivatottabbak, jobbak, mint a hazaiak.... Annak viszont örülök, hogy nálunk Dárdai Pál után a német szövetségi kapitány, Bernd Storck és stábja teljes bizalmat kapott Csányi Sándoréktól, amit aztán maximálisan, igazi "német precizitással" meg is háláltak! Sőt, ők legalább fejben rendbe is teszik labdarúgóinkat, ebben biztosak lehetünk!

- "Rapidos" utánpótlás edző- és megfigyelő vagy, de mivel foglalkozol még?

- Napjainkban végzek egy pszichotronikai kurzust is, ezért havonta jövök rendszeresen Szegedre! Hogy ez miről is szól?! A test, a lélek és a szellem harmóniáját jól lehet hasznosítani a futballban és az életben egyaránt! A Rapidnál az U15- ösök már azt a rendszert játsszák, mint a nagyok és a heti négy edzés mellett hozzám is eljárnak egyéni képzésekre a klub labdarúgói. Élettársammal, Torba Csilla Erikával általában 15- 20 gyerekkel foglalkozunk, legutóbb például nálunk járt az U19-es osztrák válogatott csapatkapitánya, a Hajduk Splitbe igazolt David Domej. De elég sűrűn járok kedvenc csapatomhoz Münchenbe, a Bayernnél ugyanis kristálytisztán látom, mi az igazi profizmus.... Náluk tanultam az örök érvényű mondást: az irigységért - mármint, hogy téged irigyeljenek... - roppant keményen meg kell dolgozni, a sajnálatot viszont meg lehet kapni - még ingyen is... Gyorsan elszállt ez a másfél óra Kisistók Andrással, akivel élmény volt megint beszélgetni. Ugyanazt éreztem most is, mint két hónappal korábban - 2015. november 25-én, szerdán -, amikor hárman ( az ugyancsak kiváló focista, Huszárik Zsolt társaságában) elautóztunk a Szeged 2011 U19-eseinek Gyulai Termál elleni mérkőzésére, mert Andrásékat érdekelte a püspöki klubban folyó up-nevelőmunka, no meg kíváncsi volt néhány szegedi tehetségre is. A meccset végül Gonda László és Vágó Mihály tanítványai nyerték jó játékkal 2-0-ra, de emellett átlátogattunk a Szeged 2011 főhadiszállására, a közvetlenül szomszédos Grosics Akadémiára, s hazafelé jövet Kisistók András még nem kis éllel hozzátette: - Ezt a csodálatos futballakadémiát Szegeden kellett volna felépíteniük a városatyáknak!! Így nem fordulhatna elő az a csúfság, hogy közel három év óta(...) egy szegedi drukkernek 240 km-t (!!) kell oda-vissza utaznia, ha látni akarja kedvenceit bajnoki vagy kupameccseken... Ez az állapot profi szinten példátlan egész Európában! Mint ahogy tettük azt két hónapja mi hárman... S tették az elmúlt években oly sokan. Remélhetőleg már nem sokáig. Ebben maradtunk a szegedi futballért tenni vágyó Kisistók Andrással is. Egy biztos, rajta nem fog múlni, mindenre nyitott, s örömmel várja a komoly célokért küzdő szegedi futballvezetők hívását!

Vitos György