Olimpia 2024 – Siklós Erik Szegeden: ez egy olyan lehetőség, ami egy életben egyszer adódik

"Hogyha sikerül egy nagyon jó pályázatot megalkotni, majd egy nagyon következetes, tudatos és eredményes lobbimunkát folytatni, akkor nem vagyunk esélytelenek" – Siklós Erikkel, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) kommunikációs és marketing igazgatójával beszélgettünk az ötkarikás játékok megrendezésére való kandidálásról a Szegedi Ifjúsági Napokon, ahova a Tisza Lajos Közéleti Egyesület invitálására látogatott el.

- Magyarország Budapest révén pályázik a 2024-es nyári olimpia rendezési jogaira. Ennek kapcsán többször is felmerült már a téma: miért lenne hasznos egy ekkora világverseny vendégül látása hazánknak?

- Ez egy elég komplex kérdés a válasz szempontjából. Többféle szemüvegen keresztül lehet nézni, miért is lenne jó Budapestnek, illetve Magyarországnak egy olimpia 2024-ben. Egyrészt, aki már járt olimpián, annak nagyon nem kell magyarázni, hogy milyen ereje van az ötkarikás játékoknak. Akár az adott országra nézve, akár az ott élő emberekre. Ez egy hihetetlenül nagy lehetőség. Főleg egy olyan országban, mint Magyarország, amely egy olimpiai nemzet, az újkori olimpiák egyik alapítója, nem utolsósorban pedig az érmek száma tekintetében egy top 10-es résztvevő. Ráadásul szerintem nincs a világnak még egy olyan szurkolótábora, mint nekünk, nem is egy sportágban. Kezdve a kajak-kenutól, mi vagyunk a leglátványosabbak, a legharsányabbak, a legjobb hangulatot a magyar emberek produkálják Milánótól Poznanon át Duisburgig, nem is beszélve a szegedi Maty-érről, ahova 30-40 ezer ember megy ki egy-egy világversenyre. És akkor említhetnék még további sportágakat is. Így megélni, hogy nem kell elmenni Rióba, Londonba, Pekingbe, illetve, hogy ez nemcsak 1-2 ezer ember kiváltsága lehetne, hanem több százezer magyar embernek megadatna, hogy részese legyen egy olimpiának valamilyen formában

Ettől függetlenül persze beszélni kell a gazdasági oldalról is. Az elmúlt időszakban többen is hangoztatták, hogy egy olimpiát nem lehet nyereségesen kihozni, az csak veszteséges, amibe az ország bele fog rokkanni. Ez viszont egyáltalán nem igaz így, hiszen már jó néhányan bebizonyították, hogy lehet úgy rendezni olimpiát, hogy az gazdaságilag is nyereséges legyen. Kiváló példa erre a legutóbbi, londoni játékok, amelyet az angolok profittal zártak, úgyhogy ez tényleg nemcsak trükközés a számokkal. Mostanában éppen azok szoktak trükközni a számokkal, akik mindenáron azt akarják kihozni, hogy az olimpia egy eleve veszteséges vállalkozás. De ez nem igaz. Pontosan meghatározott dolog, hogy mi az, amit egy olimpia számlájára lehet könyvelni, és mi az, amit nem. Ha nem keverjük össze a számokat, és pontosan könyvelünk, illetve jól végezzük a dolgunkat, sokat dolgozunk, akkor igenis egy olimpiát manapság a világ többi nagy sporteseményéhez hasonlóan meg lehet csinálni gazdaságilag is nyereségesen. És e ponton még csak nem is arra gondolok, hogy idejön majd a sok turista, és az ő adóforintjaikat is hozzászámoljuk, mert az már megint egy szekunder dolog, bár szintén nagyon fontos. Úgy gondolom, ha csak szigorúan az olimpiához kapcsolódó kiadásokat és bevételeket egymás mellé rakjuk, annak is lehet egy pozitív szaldója. Mindezek mellett szerintem a legfontosabb, hogy az olimpia egy olyan hívószó lehet Magyarországon, ami összekovácsolja a nemzetet, hiszen erre nagyon nagy szüksége lenne az országnak. Legyen egy olyan közös cél, ami mögé az itt élő emberek legalább 80-90 százaléka fel tud sorakozni. Amiért képesek lelkesedni, áldozatot hozni, dolgozni, hogy a végén egy hatalmas, kétszer 16 napon át tartó ünnep részesei lehessenek. Ez egy olyan cél lehet, amiért érdemes élni.

- „Ez egy olyan lehetőség, ami egy életben egyszer adódik” – valóban most vagy soha érdemes Magyarországnak kandidálnia a rendezésre?

- Természetesen négy évente lehet próbálkozni, de ha belegondolunk abba, hogy 1896 óta nem fordult még elő, hogy három egymást követő nyári olimpia közül legalább az egyik ne európai városban lett volna, és tudjuk azt, hogy 2016-ban Rio de Janeiro, 2020-ban pedig Tokió lesz a házigazda, akkor 2024-ben – még ha ez nem is egy kőbevésett dolog – nagy valószínűséggel megint Európának kell következnie. Ha viszont valóban megkapja egy európai város a rendezési jogot, akkor már nehéz, hogy az azt követő negyedik évben ismét az öreg kontinens kerüljön sorra, hiszen erre sincs nagyon példa. Ilyen szempontból fontos lenne tehát ezt most valahogy megcsípni. Akkor lehetne kicsit több esélyünk a négy évvel későbbi rendezésen gondolkodni, ha 2024 kapcsán mégsem egy európai város, hanem például egy amerikai lenne a befutó. Ha viszont 2024-ben európai város lesz a házigazda, és az nem Budapest, akkor onnan az már egy nagyon nehéz helyzet. A másik nagyon fontos dolog, hogy most döntenek először az Agenda 2020 ismeretében egy olimpiáról. Nem véletlenül gondoljuk mi magyarok úgy, hogy ezt a reformprogramot tulajdonképpen Budapestre, Magyarországra szabták, hiszen ez éppen arról szól, hogy ne csak a London, Peking, Rio, Tokió szintű metropoliszoknak legyen esélyük olimpiát rendezni, hanem a 2-3 milliós, szintén világvárosok is beleszólhassanak a versenybe. Ha ebben a helyzetben a 2024-es olimpiát mégis odaadná például Párizsnak, vagy Los Angelesnek a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, azzal szembeköpné saját magát, hiszen éppen azzal menne szembe, amiről 2014 decemberében Montecarlóban döntést hozott. Ez a két dolog együtt mind abban erősít meg minket, hogyha sikerül egy nagyon jó pályázatot megalkotni, majd egy nagyon következetes, tudatos és eredményes lobbimunkát folytatni, akkor nem vagyunk esélytelenek.

- Most éppen Szegeden beszélgetünk, így adja magát a kérdés: Budapest mellett profitálhatnak-e a rendezésből más hazai nagyvárosok, és ha igen, milyen módon?

- Több szempontból is tud a vidék, azok a magyarországi sportvárosok profitálni, ahol meghatározó sportélet van olimpia nélkül is. Ide sorolható nyugodtan Szeged, ahova például visszatérően eljön a kajak-kenu világ, egy meghatározó olimpiai sportág, illetve említhetnénk a vízilabdát, vagy éppen a kézilabdát is. És hál' Istennek vannak még ilyen városok bőven Magyarországon.

Egyik sportág nemzetközi szövetsége sem nézné jó szemmel, ha az ő adott sportágát a hivatalos olimpiai városból kitennék 150-200 kilométerre akár. Ez az olimpiai falu szempontjából sem teremtene egyszerű helyzetet. Ha ezt egy olyan infrastruktúrafejlesztés előzné meg, ami révén az utazási idő Szeged és Budapest között mondjuk 50 percre rövidülne, az már más lenne. De ennek nincs nagyon realitása. Azokban a városokban, amelyekben van olimpiai léptékkel számítva is megfelelő létesítmény, meg lehet rendezni egy-egy sportág egy szeletét, valamilyen előcsatározást például. A labdarúgás e téren adja magát, hiszen eddig is 4-5 városban rendezték a futballselejtezőket. A vitorlázás és a kajak-kenu ugyancsak ide sorolható, nyilvánvalóan egyiket sem fogják Budapesten rendezni, ezeket tehát lehet mozgatni. Ugyanakkor arról van szó, hogy más sportágakban is gondolkodnak magyarországi városok. Ezen lehet gondolkozni, tervezgetni, de akkor meg kell teremteni a dologhoz szükséges infrastrukturális hátteret, különös tekintettel a közlekedésre. Mint említettem, az is óriási dolog, hogy egy szegedinek, egy makóinak, vagy egy győrinek nem kellene Rióba utaznia, hanem adott esetben csak egy-másfél órát Budapestre, hogy egy olimpia részesévé váljon. És akkor nem beszéltem még például az egyéb beszállítói tevékenységekről, ahol szintén meg tud mozdulni a vidék. Mégiscsak közvetlenül 40-50 ezer embert kellene majd etetni. Erre sem képes önmagában Budapest. Ha úgy tetszik, két hónapra Magyarország újra Európa éléskamrájává is válna. Bőven akadnak lehetőségek szerintem a vidéki városok számára a profitálásra.

- Nehéz hétköznapi emberi léptékkel felfogni azt a felkészülési időszakot, amely egy olimpiai rendezést megelőz. Felvetődik például, hogyha kilenc év múlva Magyarország tényleg otthona lehetne az ötkarikás játékoknak, akkor már ma ennek megfelelő figyelmet kellene szentelni az utánpótlás-képzésnek?

- Ez az egyik kedvenc kérdésem, mert sajnos erről beszélgetünk a legkevesebbet, de előbb-utóbb erről is kell. Úgy ugyanis nincs értelme olimpiát rendezni, hogyha csak négy-öt sportágban tudunk érdemben részt venni. Ha egy sikeres olimpiát akarunk, és a magyar emberek számára akarjuk azt az olimpiát elsősorban, akkor nekünk ma még nem annyira sikeres sportágakban is olyan sportolókat kell kinevelnünk, akik a világ legjobbjaival hazai pályán fel tudják majd venni a versenyt. Elég csak a csapatsportágakat említeni, mint a kosárlabda, a röplabda, vagy éppen a labdarúgás, hiszen például 1996 óta futballban sem vettünk részt az olimpián. Rendezés esetén egy ütőképes csapatra lesz szükség, hiszen alanyi jogon ott lehetünk a mezőnyben, és nem szeretnénk a pofozógép szerepét betölteni. Egy nagyon nagy sportágfejlesztési programra van szükség, ami szerencsére elindult már két éve 16 sportágban. A látványsportokba pedig a TAO-támogatási rendszeren keresztül jutnak olyan források, mint korábban soha. Tehát elvileg készülünk a feladatra.

Most még van kilenc évünk, ami azért szintén nem túl sok. Egy olyan sportágban, amelyben nem tartozunk a világ élvonalába, ennyi idő alatt nem egyszerű a felzárkózás. Látványos ugyanakkor megfigyelni, mennyit fejlődött Kína a pekingi olimpia kapcsán olyan sportágakban, amelyeknek nem volt gyökere az országban, vagy milyen eredményeket érnek el e téren a brazilok. Ez egy hozadéka a rendezésnek, ami persze óriási lökést adhat egy ország sportéletének.

- Mennyire vagyunk tehát valójában még időben?

- Nagyon ott vagyunk a 24. órában ezen a területen. Egyszerűbb felépíteni sportlétesítményeket 21. századi színvonalon, mint a már említett sportágfejlesztést kivitelezni ennyi idő alatt. Nézzük egy példán keresztül: az ideális sportolói kor legyen 20 és 32 év között. Ma tehát 11 éves az a legfiatalabb sportoló, aki 2024-ben ott lehet az olimpián. Magyarul mondva, a mai 9-14 évesek között el kell kezdeni egy olyan programot számos sportágban, amit már a 2024-es budapesti ötkarikás játékokra gondolva indítunk el.