Boksz: egymást erősítette a két legenda az „évszázad mérkőzésén”

Az évszázad mérkőzéseként aposztrofálták a magyar idő szerint vasárnap hajnalban vívott Floyd Mayweather-Manny Pacquiao mérkőzést, amely azonban színvonalban talán elmaradt a várt klasszikustól. Kecse-Nagy Sándor kommunikációs és marketingszakembert, a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karának oktatóját arról kérdeztük, hogyan lehetett ezt az eseményt a középpontba állítani.

A sportszakmai részben abban a szakírók, és a szurkolók is egyetértettek, hogy ezt a mérkőzést korábban kellett volna megrendezni, hiszen

Mayweather

és

Pacquiao

is már karrierjük vége fele jár, ráadásul akkor még mindkét bokszoló veretlen volt, azóta a PacMan becenévre hallgató Fülöp-szigeteki kétszer is kikapott. Kettejük csatája óriási rivaldafényt kapott, a három világbajnoki övért vívott csatát végül az amerikai egyhangú pontozással megnyerte, Manny Pacquiao nem tudta hozni azt a bokszot, ami legnagyobb erénye volt, nem tudta megsorozni ellenfelét, sőt, igazán komolyan megütni sem, hiszen összesen 81 ütése talált az amerikain, míg ellenfele 148 alkalommal találta el Pacquiaót. A meccsre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, amelyek közül a legolcsóbb is 1500 dollárba, azaz mintegy 400 ezer forintba került. A meccset csak külön erre az eseményre fizetve lehetett nézni az Egyesült Államokban, ahol majd 100 dollárt kértek el az HBO és a Showtime fizetős csatornájáért, becslések szerint 3 millióan fizethettek elő az „évszázad mérkőzésére”, de pontos adatok még nincsenek. Floyd Mayweather a győzelem után mintegy 120 millió dollárt vihet haza, míg Manny Pacquaio a vereség ellenére is minimum 80 millió dollárral lehet gazdagabb. „Ezt az eseményt nem máról holnapra hozták össze. Azt gondolom, hogy függetlenül attól, hogy a bokszvilág két legnagyobb egyénisége mérkőzött meg, az ő menedzsereik készítették fel őket igazán. Az egyik, ami ehhez kell, az a hírnév, a hírnévépítés pedig mindkettejüknél nagyon magas volt. Ennek a meccsnek igazán 4-5 éve kellett volna létrejönnie, mikor mindketten a csúcson voltak, Pacquiaónak nem volt még veresége akkor, az sokkal nagyobb szenzáció lett volna, így a világban benne maradt egyfajta várakozás.

Muhammad Ali

és

Joe Frazier

meccse is hasonló volt ehhez a meccshez anno. Amerikában a bunyónak sokkal nagyobb a pozitív híre, Mayweather pedig az összes sportoló közül a legtöbb pénzt szedte össze eddig, így a sport és a gazdaság olyan szinten fonódik össze, hogy ennyi pénzért már kis túlzással hagyja magát kiütni az ember. Bár még nem tudjuk, hogy pontosan mennyi pénzt kap Mayweather, de ezt nem azt jelenti, hogy ezt személyesen neki fizetik ki, hanem ő és a menedzsmentje kap ebből a pénzből, amiből elsősorban a saját menedzserét és a felkészítő csapatot kell kifizetnie” – összegzett

Kecse-Nagy Sándor

, a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karának oktatója.

Az erősítő hatás

A szakember úgy véli, a bokszban a marketinget segíti a nyilatkozatháború is, amelyre természetesen nyitott a sportbulvársajtó is. Csak még egy adalék a meccshez: ez volt a boksztörténelem első mérlegelése, amelyet élőben közvetítettek az amerikai TV-csatornák.„Amikor két kultikus személyiség találkozik, akkor azt szokták mondani, hogy a márkák erősítik egymást. Mert ha Mayweather bunyózik egy ikszedik emberrel, akkor nem is a csata a lényeg, hanem mindenki azt várja, hogy mikor fogja kiütni az ellenfelét. Itt nem erről volt szó, hanem ugyanaz volt, mint amikor két nagy márka összeáll, és kitalál valami közöset, annak mindig erősítő hatása van, egymást generálják. A sportbulvársajtó erre a nyilatkozatháborúra teljesen nyitott, én pedig abban hiszek, hogy a ezek a nyilatkozatok teljesen tudatos tervezés eredményei. A bokszolók menedzsmentjében vannak marketingesek is, aki ezt a kommunikációt vezényli, mint például a facebookos kommunikációt is, tartok tőle, hogy azt a képet sem ő találta ki, amikor

hatalmas pénzkötegekkel fekszik

az ágyában” – fogalmazott Kecse-Nagy Sándor. Sokféleképpen jellemezték a két sportoló csatáját, hiszen valóban két, teljesen különböző habitusú és tulajdonságokkal rendelkező emberről van szó, már amennyiben őszinték a megnyilvánulásaik. „Ettől függetlenül nagyon érdekes a két személyiség összehasonlítása, mert azt mondták, hogy Pacquaio a kemény bunyós, Mayweather pedig a gondolkodó bunyós, 'intelligensebb', mint a többiek. Az ő kommunikációját, oldalát nem ő saját maga csinálhatja ebből kiindulva, a Facebook-oldalakat is össze lehet hasonlítani a követők számát tekintve, megnézve, hogy a két menedzsmentnek milyen az online tevékenysége. Maguk a nyilatkozatok sem úgy születnek, hogy odaállítják a mikrofon elé, és mondjál már valamit, hanem valószínű valami gagcsapat kitalálja azt, hogy mit kell mondania” – mondta el a Gazdaságtudományi Kar oktatója.

Elő- és utóinformálás

A vereség után a filippínó nyilatkozata volt igazán meglepő, Pacquiao ugyanis azt nyilatkozta közvetlenül a 12 menet után, hogy azért nem támadott intenzívebben, mert azt hitte, ő vezet a pontozóknál, holott a 12 menet közül jószerével hármat lehetett neki ítélni, ahogy ezt a pontozók meg is tették. „Azért nagy hazugság ez, mert Pacquaio meg sem tudta ütni ellenfelét, erről lejöttek nagyon pontos statisztikák. Nem nagyon láttam, hogy sokszor eltalálta volna ellenfelét. Arról az oldalról nézve inkább egy gazdasági vállalkozás volt a részéről ez a mérkőzés, hogy így is 80 millió dollárt kapott, valószínű, hogy 3-4 évvel ez előtt nem biztos, hogy ugyanez lett volna a vége. A másik tudatos dolog Pacquiaótól, hogy a végén azt nyilatkozta, hogy ő tulajdonképpen sérülten vállalta, és le is akarta mondani a meccset.

(Azóta kiderült, Pacquiao jobb válla elszakadt, műteni kell, és várhatóan minimum 9 hónapot lesz kénytelen kihagyni – a szerk.)

Érdekes módon ezt nem előtte nyilatkozta, erre pedig van egy kommunikációs mondás, amit tanítok is az egyetemen: aki előre informál, az tájékoztat, aki utólag, az magyarázkodik. Ez a teljesen tipikus példája ennek. Az nem állja meg a helyét, amit mondott, hogy ő úgy érezte, hogy vezet, ezért nem támadott, mert a meccs előtt is azt mondták, hogy neki egyetlen esélye lehet, ha egyszer úgy meg tudja ütni Mayweathert, hogy azzal ki is üti, a pontozásos győzelmére a bukmékerek sem adtak túl nagy esélyt, arra jóval nagyobb esély volt, hogy kiüti az amerikait. Úgy gondolom, ő kereste azt az ütést, csak hát miután meg sem tudta nagyon ütni, így nem volt esélye, és valószínű, hogy előre megvolt annak a forgatókönyve, hogy mit fog mondani akkor, ha nem ő nyer. Ha egálnál nyilatkozza azt, hogy ő úgy érezte, hogy nyerőben van, akkor kommunikációs szempontból ül a dolog, de miután statisztika alapján szó sem volt arról, hogy ez szoros meccs lett volna, így nem. Mayweather okos volt, annyit bunyózott, annyit adott ki magából, amennyi kellett. Inkább tőle vártam volna el, hogy ha már ennyivel jobb, akkor jobban el kellett volna, hogy verje, de ő meg annyira okos volt, hogy nem akart kockáztatni” – fejtette ki Kecse-Nagy Sándor. Ugyanakkor a bokszért rajongókban kialakulhatott egyfajta hiányérzet a mérkőzést követően is, hiszen az évszázad mérkőzése nem hozott igazán nagy bunyót, így felmerül a kérdés: nem volt-e ez egy rossz reklám a sportágnak? Két korábbi bokszlegenda,

Oscar de la Hoya

és

Mike Tyson

is elégedetlenségét fejtette ki a meccs után, előbbi a Twitteren úgy nyilatkozott,

elnézést kér a bokszrajongóktól

, míg Tyson azt twittelte:

"Erre vártunk öt évet?"

„Az egész abból indul ki, hogy pénzről szól a dolog. Ez nem egymás elleni, hanem a pénzért való küzdelem volt. A bokszvilágban benne maradt egy óriási nagy hiányérzet, mert nem volt hatalmas csata, ez minden volt, csak nem izgalmas” – fogalmazott a szakember.

Nagyobb médiafelhajtás, mint gazdasági haszon

Már a meccs előtt ment a találgatás, hogy vajon lehet-e visszavágója a csatának, bár ez főleg akkor lett volna igazán aktuális, ha Pacquiao meg tudta volna verni ellenfelét, hiszen ez lett volna Mayweather első veresége profi karrierje során. „Mi kell a népnek? Panem et circenses!

(Kenyeret és cirkuszt! – a szerk.)

Erre most alszunk néhányat, utána alig várjuk már, hogy jöjjön a következő. Most el fognak játszani azzal, hogy legyen-e visszavágó, de úgy gondolom, hogy nem lesz, mert szerintem PacMan vissza fog vonulni, Mayweathernek pedig nincs igazi ellenfele. Az igazi nagy szenzációt a bunyóban mindig a nehézsúly jelenti, nem pedig a váltósúly, azonban előbbit Klicskóék annyira uralják, hogy ott sincs igazi kihívó. Olyan veszélyt nem látok, hogy a közvélemény lemondana erről a csemegékről, inkább ennek a gazdasági hatását tekintve azt látom, hogy a közeljövőben nem tudnak akkora meccset összehozni, ami ekkora pénzt megmozgatna” – válaszolta kérdésünkre Kecse-Nagy Sándor. A szakember úgy véli,a boksznak van még mit fejlődnie, hiszen véleménye szerint a csúcsok csúcsa az amerikai futball döntője, a Super Bowl, hiszen elég csak összehasonlítani azzal, hogy mekkora pénzek mozogtak a bokszgála közvetítési jogaiért, vagy a jegyeiért, amelyek fél pillanat alatt elkeltek, ahhoz képest, amilyen összegeket a Super Bowl szüneteiben lévő reklámokért fizettek. „A marketingszakma csúcsa, hogy melyik az az 5-10 hirdetés, amelyet a Super Bowl előtt már beharangoznak, majd kiértékelnek. Ezeknek a gazdasági értékét az határozza meg, hogy annak a hirdetésnek az egy másodpercét mennyiért adják el. Nem csak a nézettség számít, a Super Bowlnál hozzátartozik az is, hogy mennyi a marketingköltés: mennyien alszanak ott, mennyi esznek az éttermekben, mekkora a merchandising bevétel, azaz a mezekből és egyéb termékekből befolyó bevétel stb. Ilyesfajta elemzést erről a bokszmeccsről még nem olvastam, bár nagy pénzekről beszélnek, de az esemény konkrét gazdasági hasznáról még nem tudunk, legyen szó a jegybevételről vagy a közvetítési díjakból befolyó pénzekről, csak a két bunyós pénzéről. A merchandising nem olyan jelentős a bokszban, mint az amerikai vagy az európai fociban, tehát ebben jobban látom a médiafelhajtást, mint a közvetlen marketing hasznát” – zárta Kecse-Nagy Sándor.