Cselgáncs: búcsút int a tataminak a Szegedi Judo Iskola tehetsége

December nyolcadikán a Szegedi Judo Iskola SE tagjaként szerzett bronzérmet a serdülő és junior korosztályú judokák országos csapatbajnokságán Szabó Márton. Az 1999-es születésű versenyzőnek azonban alighanem ez volt az utolsó sikere a cselgáncs világában, a jövőben ugyanis egy szép korszakot lezárva, egyszersmind új utakat keresve a röplabdában teszi próbára képességeit.

Katona Pál

edző tanítványa egy évtizede kezdte a judot, az azóta eltelt idő alatt három arany-, két ezüst- és bronzérmet zsebelt be az egyéni országos bajnokságokon. Szép sikerek fűződnek a nevéhez csapatban, illetve nemzetközi szinten is, cselgáncsban a Héraklész program támogatottja. Mint a fiatal tehetség elmondta, középiskolai tanulmányait tavaly szeptember óta Kecskeméten folytatja, és heti három szegedi edzése mellett az utóbbi időben eljárt röplabdázni is. „Eddig a két sport kiegészítette egymást, de elértem arra a szintre, hogy a röplabda technikai alapjait lassan teljesen elsajátítom. Ahhoz, hogy igazi bajnok, az ország legjobbja legyek, akár a tatamin, akár a pályán, többet és keményebben kell dolgoznom. Ez annyit jelent, hogyha az egyiket nem fejezem be, akkor könnyen lehet, hogy másikban sem tudom kihozni magamból a maximumot” – árulta el

Szabó Márton

a döntés hátteréről.

A háló feletti labdacsatákhoz való kapcsolata adottnak tűnhet, hiszen édesanyja,

Szél Márta

a sportág korábbi sokszoros magyar válogatottja, jelenleg az SZTE EHÖK SE csapatának trénere. „A nyáron a Kecskeméti Sportiskola együttesével nemzetközi porondon is megmérettettük magunkat. A kanadai International Children's Game tornán szerzett bronzérmünk véleményem szerint azt mutatja, nem komoly hátrányunk, de a további munkát nekem is nagyon precízen, a sportágra szabva kell folytatnom. Speciális felkészítés szükséges már az én koromban, hogy később kiemelkedő teljesítményeket érhessek el” – tekintett a jövőbe a fiatal kora ellenére már 192 centiméter magas sportoló. „A munkát a célokhoz kell igazítani, a mostani céljaimhoz pedig változtatásokra volt szükség. Mindemellett az eddig elvégzett munka teljes egészében hasznosítható, de az igazi érték, amelyet kaptam, nem erőként, vagy állóképességként jön velem – a csapatszellem és a sok barát, melyet a tatami környékén találtam átsegített minden eddigi nehézségen” – válaszolta a cselgáncstól elköszönő Szabó Márton arra a kérdésre, nem fogja-e megbánni a jövőben a döntését.