Kosárlabda: Jono Levy szívesen edzősködne Európában

Az idei szezonban ismét a Naturtex-SZTE-Szedeák együttesét erősíti Jonathan Levy, aki egyévnyi kitérő után tért vissza nyáron a szegedi alakulathoz. Az amerikai légióssal rövid interjút készített a SZEGEDma.hu arról, miként érzi magát hazánkban, azon belül is a Tisza-parti városban.

„Szeged egy nagyszerű város, különösen egy amerikainak a franchise gyorséttermek révén” – kezdte gondolatmenetét nevetve a szurkolók által csak Jonoként emlegetett játékos, majd hozzátette: „az egyetem kifejezetten hangsúlyos és pozitív hatással van az itteni életre, fiatalossá, lendületessé varázsolja a város mindennapjait. A feleségem és a kislányom is boldogok itt.” Nejéről elmondta, immáron nyolc éve élnek együtt, öt éve mint házastársak, gyermekük,

Naomi Marie

pedig egy éves.

Karrierjéről szólva kitért rá, 2004-ig az Egyesült Államok főiskolai ligájában pattogtatott, majd miután lediplomázott, több NBA-ben szereplő klubnál volt próbajátékon, de végül sehol sem szerződtették. Ekkor döntött úgy, hogy átteszi székhelyét az öreg kontinensre, és először az osztrák bajnokságban töltött egy évet, majd Németországban tette le névjegyét. Szép blokkjairól és dinamikus betöréseiről ismerték meg a németajkú drukkerek, sőt, később a magyarok is, hiszen 2011-ben a Szedeákhoz szerződött. Nem ment neki rosszul a játék, 22 meccsen 19,1 dobott pontot átlagolt, majd a szezon végeztével Szombathelyre, a Falco csapatához távozott, félévvel később pedig már az Atomerőművel szerzett bronzérmet a magyar ligában.

„Tisztelem a Paksot, egy igazán produktív időszak volt a pályafutásomban, amit ott töltöttem, de mindenképpen Szeged, illetve a Szedeák mellett szól a csapatnál uralkodó hangulat. Barátias, már-már családias itt a környezet, minden csapattársammal jól kijövök, gyakran járunk el együtt szórakozni” – fogalmazott

Levy

. Az amerikai és az európai viszonyokra kitérve elmondta, a technikai részleteken túlmenően alapvető különbség, hogy míg szülőhazájában az egyéniségek, az individualista stílus a jellemző, addig az Atlanti óceán ezen oldalán sokkal nagyobb szerepet kap az összjáték az együtteseknél. A 31 éves bedobó kifejtette, ha majd egyszer felhagy az aktív játékkal, szívesen dolgozna edzőként akár Németországban, akár Magyarországon. Bár utóbbi opció ellen szól, hogy a nyelvet még nem igazán sikerült elsajátítania. „Csak néhány szót tudok magyarul, amiket edzésen tanultam el a többiektől, de ezeket talán jobb, ha nem mondom el egy interjúban” – válaszolta széles mosollyal portálunk kérésére az egyébként rendkívül barátságos és közvetlen játékos.