Labdarúgás: Samu László kifújta magát

Befejezte futballbírói pályafutását Samu László, aki szeptember 15-én, a labdarúgó megyei I. osztály 5. fordulójában rendezett Kistelek – Csanádpalota mérkőzésen fújta utoljára a sípot. Az MLSZ által előírt maximális korhatárt elérő játékvezetővel a SZEGEDma.hu rövid interjút készített elmúlt húsz évéről, illetve annak főbb állomásairól.

„Abban, hogy bíró lettem, nagy szerepe volt az apósomnak, akivel nagyon sok meccsre elmentünk együtt, és elég sokat is vitatkoztunk a mérkőzésekről, a labdarúgásról, a játékvezetőkről. Egyszer azt mondta nekem, könnyen vagyok okos a pálya mellől, ki kellene próbálnom, milyen is egy bíró helyzete belülről” – mesélte a kezdetekről

Samu László

. Felesége édesapja szavait megfogadva 1989-ben be is iratkozott egy játékvezetői tanfolyamra, minderről azonban senkinek sem szólt, egészen addig, amíg el nem érkezett az első megbízatása, egy békéscsabai edzőmeccs révén. „A kezdő sípszó után nagyon sok idő telt, mire apósom egyáltalán észrevette, hogy én vezetem a találkozót. A végén persze, amikor találkoztunk, nagyon meglepett volt” – emlékezett vissza akkori élményeire. Első éles bevetésérére egy megyei harmadosztályú találkozón, Hódmezővásárhelyen került sor, a Csengele Állategészségügyi Szakközépiskola csapata elleni vendégjátéka alkalmával, majd, Samu László legnagyobb meglepetésére, másnap azonnal a mélyvízbe dobták felettesei. „Mint kettes számú asszisztenst, elküldtek a Makó - Sándorfalva meccsre, amely akkoriban is a megye I-ben zajlott. Elég nagy kihívás volt ez számomra, nem tudom, miért én mentem egyáltalán, hiszen egyetlen meccs állt a hátam mögött. Előtte való éjjel nem aludtam, annyira ideges voltam, végül mindössze apró hibákkal megúsztam a mérkőzést” – tette hozzá.

Legkellemetlenebb élménye a ’90-es évek elejére datálható, amikor is a Nemzeti Bajnokság harmadik vonalában a Kiskunfélegyházát fogadta az Örkény együttese. A hazaiak vezetésénél a Samu László vezette bírói csapat elkövetett egy nagy hibát, amivel komolyan befolyásolták mind a mérkőzést kimenetelét, mind a szurkolók ingerültségi szintjét. „Az első félidő közepén fordított ítélet született. Történt egy fault, amit nem láttam, végül is 18 méterre a kaputól szabadrúgást ítéltem az örkényiek ellen, holott a javukra kellett volna döntenem. A kiskunfélegyházi támadó szabálytalankodott a védővel szemben, de nem helyezkedtem jól, nagyon sok játékos volt köztem és az eset között, illetve az asszisztensem sem tudott döntően állást foglalni. Így végül ráhagyatkoztam arra, hogy amerre kipattant a labda, annak alapján körülbelül mi történhetett.” Az ügy folyományaként született két sárga és egy piros lap, a szabadrúgásból pedig a vendégek az NB I-ben is megfordult

Juhos Péter

jól eltalált lövése révén egyenlítettek, majd a második félidőben megfordítva az állást, megnyerték a találkozót. „A meccsen volt ellenőrünk, aki egyrészt, természetesen, felhozta nekünk negatívumként ezt az esetet, de aztán meg is dicsért, amiért ezt a mérkőzést ilyen légkörben le tudtam utána még vezetni. Hozzáteszem, gyakorlatilag az örkényi rendezőgárdának köszönhetjük, hogy épen távozhattunk a helyszínről, mert, ha nem álltak volna a szurkolók elé, valószínűleg hazáig futhattunk volna. Szomorú voltam a mérkőzést követő napokban, éjjelente nagyon rosszul is aludtam, de el kell ismerni, hogy ez tényleg a mi hibánk volt” – vallotta be önkritikusan Samu László. Kérdésünkre összefoglalta, több mint 20 éves pályafutása során 140 meccsen működött közre a nemzeti bajnokságokban, így a másod-, és harmadosztályban, illetve vezetett NB I-es tartalék együttesek csörtéin is. További 250 találkozó jutott neki feladatul a megye élvonalában, illetve 650 alsóbb ligás, futsal és utánpótlás mérkőzéseken. 2005-ben megválasztották Csongrád megye legjobb játékvezetőjének, amihez kapcsolódóan felkérték, vezesse lakóhelye csapatai, az akkor másodosztályú Szentesi TE, illetve a Szentesi Kinizsi Ferencvárosi TC elleni gáláját a központi sporttelep, a Kinizsi-pálya avatóünnepségének fénypontján.

Samu László 2003 óta a Csongrád Megyei Labdarúgó-szövetség játékvezetői bizottságának elnökségi tagja, illetve szintén tíz éve vezeti a futballbírók szentesi csoportjának koordinálását. Mint elmondta, a jövőben az asszisztensi keret tagja lesz a megye első- és második osztályában, tapasztalatával, rutinjával szeretné a fiatalabb kollégáit segíteni. Játékvezetői karrierjét a már a felvezetésben említett Kistelek – Csanádpalota összecsapás szinte tökéletesen foglalta keretbe, hiszen 1993-ban, az első megye I-es találkozóján is e két csapatnak fújt, akkor ellentétes pályaválasztással. Mind akkor, mind pedig az idei meccsen jó értékelést kapott az ellenőrtől. „Úgy érzem, hogy ebben a megyében, pont abban az időszakban, amikor nekem meglett volna a lehetőségem feljebb lépni, nem volt olyan bírókollégám, akit lehetett volna követni, kísérni, így innen nem tudott felmenni a magasabb osztályokba játékvezető. Úgy is mondhatnám, nem volt, aki segítsen, nem volt egy jó mentorom. Ettől függetlenül nem vagyok elégedetlen a karrieremmel, sőt, büszke vagyok arra, hogy eljutottam a tartalékbajnokságokkal olyan csapatokhoz, mint a Stadler, a Dunaferr, a Békéscsaba vagy a Vasas. Apósom a kezdeti meglepettség után megnézte pár mérkőzésemet, így ő is láthatta, neki is meg tudtam végül mutatni, hogy nem csak a pálya széléről tudok okos lenni” – zárta gondolatait a visszavonuló Samu László.