Női futball: Vágó Fanny 2019-ben a vb-n szerepelne a női nemzeti tizeneggyel

Múlt vasárnap a német csapat norvégok feletti, döntőbeli győzelmével véget értek a 2013-as női labdarúgó Európa-bajnokság küzdelmei. Az igen magas nézettséget hozó torna kapcsán Vágó Fannyval, az MTK szegedi születésű válogatott középpályásával beszélgettünk a női foci hazai és nemzetközi helyzetéről.

A szegedi születésű focista hölgy a Tisza Volánnál kezdte nagypályás karrierjét, az NB I-ben viszont már az 1. FC Femina 93 SE színeiben mutatkozott be a 2006-2007-es szezonban. Később játszott a német Crailsheim csapatában, majd itthon, a Győri ETO-nál, végül pedig 2009 nyarán aláírt a magyar bajnokság egyik legpatinásabb együtteséhez, az MTK-hoz, s egy rövid izlandi kitérőtől eltekintve azóta is a fővárosi kék-fehéreket erősíti. A válogatottban rendkívül fiatalon debütált, hiszen alig múlt 15 és fél éves, amikor egy 2007. március 14-i, Szlovákia elleni összecsapáson először magára húzhatta a nemzeti tizenegy mezét. 2010-ben a női Bajnokok Ligája legjobb 32 csapata közé jutott az MTK-val, ahol csak az igen jó erőkből álló, angol Everton tudott megálljt parancsolni a magyar alakulatnak. A nemrégiben 22. születésnapját ünneplő

Vágó Fanny

az előző idény végén ötödik bajnoki címét és második magyarkupa-diadalát ünnepelhette. Tavaly az MLSZ szokásos évi díjkiosztóján elnyerte a 2012-es év legjobb női labdarúgójának járó kitüntetést. A tehetséges játékost először a nemrégiben véget ért kontinensviadalról kérdeztük.

- Mennyire tudta figyelemmel követni a svédországi Európa-bajnokságot?

- Az az igazság, hogy nagyon sok edzőmérkőzésünk volt, hiszen a Bajnokok Ligájára készülünk az MTK-val, szeretnénk a főtáblára jutni. A nemzeti együttessel is voltam edzőtáborban, de azért egy-két meccset meg tudtam nézni. Azt vettem észre, hogy a nagyokhoz, mint Svédország, Norvégia vagy Németország kezdenek felnőni a kisebb, úgymond "lemaradott" válogatottak. Gondolok itt például a spanyolokra vagy az olaszokra, akik egyre jobb focit játszanak. A fizikai felkészültség még mindig dominál ugyan, de szerintem hasonló lesz a helyzet pár éven belül, mint a férfiaknál, miszerint a technikás foci átveheti majd az uralmat a női labdarúgásban.

- Mit szól a mérkőzések igen magas nézőszámához? A német-norvég mindent eldöntő párharc például magasan rekordot döntött 41 301 látogatójával a női Eb-k történetében, soha nem mentek ki még ennyien olyan meccsre, ahol nem játszott a házigazda…

- Ebből egyértelműen az tűnik ki, hogy a női focinak egyre nagyobb az értéke az emberek szemében, és azt hiszem, ezzel egyetemben egyre nézhetőbb, látványosabb is. Mindenképpen előrelépés az a nézőszám, amelyeket az Európa-bajnokságon feljegyezhettek a szervezők.

- Milyen a női labdarúgás helyzete Magyarországon? Hogyan lehetne a külföldi közeghez hasonlítani a hazait?

- Teljesen más a megítélése külföldön, mint Magyarországon. Tetten érhető ez például már abban is, hogy hány néző látogat ki a mérkőzésekre. Sokkal nagyobb a megbecsülése arrafelé a női focinak, illetve sokkal nagyobb az a támogatás, amelyben az ottani csapatok részesülnek. Kiemelném még azt is, hogy külföldön alapvetően nem tesznek különbséget a nők és a férfiak között a sport területén. De idehaza az is probléma, hogy sokan egyáltalán nem is tudnak a női foci létezéséről. Sokszor ránk csodálkoznak, ha elkezdünk játszani a strandon, ezzel szemben, amikor Németországban játszottam, olyan is előfordult, hogy megállítottak az utcán, hogy gratuláljanak a hétvégi fordulóban aratott győzelmünkhöz.

- Pontosan mekkora hazánk lemaradása?

- Igazából óriási. Mostanában tapasztalható egy kis előrelépés az Magyar Labdarúgó-szövetség és

Csányi Sándor

elnök jóvoltából. Említeném itt például azt, hogy két év múlva minden NB I-es férficsapatnak működtetnie kell majd női együttest is vagy azt, hogy azért a válogatottnál jelenleg is nagyon jó feltételek mellett tudunk készülni. Az is idetartozik, hogy a női labdarúgók rendszerint munka és iskola mellett futballoznak, gyakorlatilag amatőrként. A szövetség részéről jött egy támogatási konstrukció, a válogatott játékosok mára ösztöndíjban részesülnek. Ez megadja annak lehetőségét, hogy csak a focira tudjunk koncentrálni. Összességében tehát akadnak pozitívumok, de még mindig hatalmas a lemaradás. Értem ez alatt a klubok kapcsán a pályák minőségét, a felszerelések hiányát, az edzéslehetőségek milyenségét… Van még hova fejlődni, sajnos.

- Mit lehet tudni a NB I-es férficsapatok említett kötelezettségeiről?

- Ha jól tudom, a 2014-2015-ös szezontól lép az életbe, hogy minden NB I-es futballklubnak kell működtetnie legalább egy korosztályban női együttest is, a későbbiekben pedig felnőtt, NB I-es csapatot is kell majd indítaniuk. Ennek eredménye, hogy egyes férfi és női egyesületek már most tárgyalásban állnak egymással, így például – legjobb tudomásom szerint - a Szombathelyi Haladás a Viktória FC-vel, illetve a Budapest Honvéd a Hegyvidék SE-vel.

- Hogy halad a válogatott felkészülése?

- Mint említettem, minden technikai feltétel adott az előrelépéshez. Úgy gondolom, hogyha a válogatott egy nagyobb sikert érne el, akkor a női focit nagyobb megbecsülés venné körül idehaza, több lenne a néző, több szponzor jelentkezne. Szerintem a labdarúgó-szövetség vezetése is ezt ismerte fel. Az alapvető, kimondott célkitűzés a 2019-es világbajnoki szereplés kiharcolása, de nyilván mindenkit az motivál, hogy minél hamarabb, minél komolyabb eredményeket tudjunk felmutatni. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy nagyon sok ország előrébb tart még, mint mi. Ugyanakkor fiatal csapat vagyunk, bőven akadnak tehetséges, jó képességű játékosaink, reméljük, hogy a 2017-es, akkorra már 16 csapatos Európa-bajnokságra mi is odaérhetünk.

- Ami a honi NB I-et illeti, a tavalyi szezonban komoly szakadék tátongott a tabellán az élboly és az üldözők között. Mi várható az új idényben, immáron 8 csapattal, köztük a frissen feljutott Ferencvárossal?

- Sajnos valóban nagy a különbség az élcsapatok és a mögöttük lévők között, de úgy gondolom, ennek eltűnéséhez még sok évnek kell eltelnie. Talán azzal, hogy beindul az említett „tömegesítés”, és egyre több lány kezd majd el futballozni, nagyobb lehet a csapatok merítési lehetősége, és csökkenhet a távolság. Pár év biztosan kell mindenesetre, hogy feltöltődjön a női mezőny. Ami pedig az FTC-t illeti, tavaly már játszottunk velük a kupában, akkor elég sok néző jött ki a meccsre. Az örökrangadó egy nagyon jó beharangozó, ráadásul a Fradi egy tehetséges, fiatal csapattal rendelkezik, tele felnőtt- és utánpótlás-válogatott játékosokkal, tehát futballélménynek sem lesznek utolsók az ellenük vívott találkozók. Ha a média is kellőképpen felkarolja, jelentős figyelemfelkeltő ereje lehet a dolognak. Mint szegedi figyelemmel kísérem a SZAK szereplését is. Sajnos a magyar női futballban nem jellemző, hogy a játékosok meg tudjanak élni a sportból, ezért sok kiváló focista hagyta már ott a csapatot tanulmányi vagy munkahelyi okokból, pedig velük kiegészülve akár bajnokesélyesek is lehetnének.

Szuda Sándor