A szegedi foci utolsó élvonalbeli időszakaiban mintegy 30 évet dolgozott intézőként olyan edzők mellett, mint Kovács Ferenc vagy Kaszás Gábor – A szegedi labdarúgás friss díszpolgára: Gulyás Ferenc.
A SZEGEDma.hu csütörtökön nyújtotta át
hagyományos kitüntetéseitazoknak, akik munkájukkal a szegedi labdarúgás hírnevét öregbítik. A díjazottakkal készített cikksorozatunkban először A szegedi labdarúgás jövőjéért elismerésben részesült
Szántó Dániellel, illetve
Zsótér Donáttalbeszélgettünk, míg a szegedi labdarúgó-utánpótlásért díjat 2013-ban
Paksi Péternek, az L-IT SZEAC és a KÉSZ Labdarúgó Akadémia szakmai vezetőjének, a Tápé ESK felnőttcsapata trénerének ítéltük oda. Idén a szegedi labdarúgás díszpolgára címet
Gulyás Ferenc
kapta, aki 86 esztendős, és az 1950-es évektől 90-es évekig szolgálta alázatos társadalmi munkásként Szeged labdarúgását. Több mint harminc évig volt a SZEAC, a SZEOL, a SZEOL-DÉLÉP első csapatának intézője, mai nevén technikai vezetője. „A Hódmezővásárhelyi Torna és Vívó Egyletben kezdtem a sportban dolgozni 25 évesen, majd megalakult a Hódmezővásárhelyi Dózsa, és ott a válogatott kapusnak,
Tóth Györgynek
lettem a segítője. Szegedre 1951-be kerültem, ide nősültem, és a Csongrád Megyei Labdarúgó-szövetség Ifjúsági Bizottságában dolgoztam. A tehetségeket figyeltem, én fedeztem fel a Postás-pályán
Pusztai Lászlót
, így került a Szegedhez
Kozma Mihály
, de én hoztam a Tisza partjára
Vass Ferencet
is Kiskunfélegyházáról. Az ifjúsági csapat mellett a SZEAC II. intézője voltam, majd később már a nagycsapatnál szolgáltam a focit 30 éven keresztül” – mesélt nekünk Gulyás Ferenc a kezdetekről.
Az egyik legszebb emléke elmondása szerint a Fradi elleni 2-1-es győzelem 25 ezer ember előtt 1981-ben. „Ide úgy jött az FTC, hogy bajnok lesz, de mi nem készültünk virágcsokorral, inkább megvertük őket, így a Győré lett az arany” – emlékezett mosolyogva. „Abban az időben a Szegednek összességében nem volt gyengébb játékosállománya, mint általában az NB I-ben, de soha nem tudtunk megkapaszkodni tökéletesen. Olyan edzőkkel dolgoztam együtt pedig, mint
Konta Károly, Kovács József, Kovács Ferenc, Dunai János, Sárosi László, Hímmer István, Kaszás Gábor, Bundzsák Dezső
. Valahogy mindig az a plusz anyagi támogatás hiányzott, ami más gárdánál megvolt ahhoz, hogy hosszú távon komoly célt lehessen kitűzni. Az egyetemtől nem volt várható komoly anyagi juttatás, a városnak is szűkös keretei voltak, az 'olajos' időszakban pedig az lett a probléma, hogy Szolnokot jelölték meg az irányítás központjaként, a vezetők is arra orientálódtak” – beszélt a nehézségekről is Gulyás Ferenc, aki ma már nemigen látogat ki meccsre, de tévében követi a bajnokságot. A mai labdarúgásról az a véleménye, hogy sokkal hajtósabb, akkoriban "pengésebb" focit műveltek:
Nemes, Giricz, Hajós, Barát
- csak néhány nevet említ, akik szinte varázsoltak a labdával. „Most sokkal inkább erőfoci dominál, és veszettül gyors a játék, főleg nemzetközi szinten” – így a szakember, aki hozzátette azt is, hogy a gyerekek között most is sok a tehetség, mint az ő korában, de a képzés már összehasonlíthatatlanul más, összetettebb, sokoldalúbb. A családjára röviden kitérve megemlítette, hogy a fia egy darabig focizott, de abbahagyta, nem a futballpályát választotta, az unokája pedig kosárőrült, szerelmese az amerikai ligának. „Van dédunokám is, de belőle nem lesz futballista, mert leány” – mondta nevetve, mi pedig hozzátettük, hogy az korántsem olyan biztos, hiszen a honi, illetve a Csongrád megyei női labdarúgás is egyre népszerűbb...
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.