Szeged gyásza és büszkesége: méltón örzi város az emléket
A tizenhárom aradi vértanú halála a magyar szabadság örök jelképévé vált. Szeged méltón őrzi emléküket.
Hétfőn Szegeden is a hazaszeretetre emlékezünk. Az aradi vértanúk emléknapja a magyar szabadságharc hőseinek emlékét őrzi. Ez a dátum 1849. október 6-ára esik, amikor Aradon tizenhárom honvédtábornokot és főtisztet, valamint Pesten gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt végeztek ki a megtorlás keretében. A magyar Országgyűlés 2001 óta hivatalosan is nemzeti gyásznapként tartja számon október 6-át. A vértanúk példája az összefogásra és a hazaszeretetre emlékeztet.
Az Aradi vértanúk tere és a szegedi emlékhelyek
Szegeden a városközpontban kialakított Aradi vértanúk tere az 1848–49-es szabadságharc emlékhelyeinek egyik központja. A szabálytalan alakú téren középen II. Rákóczi Ferenc lovasszobra áll, talapzatán a szabadságharc jelszava olvasható. A szobor közelében a szőregi csata emlékoszlopa és egy márványtábla található, amely az Aradon 1849-ben kivégzett tizenhárom honvédtiszt nevét őrzi. A tér másik oldalán felállították a Hősök kapuját is, amely az I. világháborúban elesett szegedi katonáknak állít emléket, sőt itt emlékeznek az 1956-os forradalom helyi áldozataira is.
Így az Aradi vértanúk tere Szeged egyik legfontosabb megemlékezési helyszínévé vált, ahol évről évre közösen idézik fel a mártírok emlékét.
Utolsó mondatok és személyes történetek
Az aradi vértanúk kivégzéséhez számos legendás utolsó mondat is kapcsolódik. A kutatások szerint a tábornokok többsége csendesen ment a bitófára, ám a népi emlékezet hiteles kijelentéseket jegyzett meg az utolsó percekből. Eszerint Damjanich János így búcsúzott:
Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.
Hasonlóan hősies szavakat tulajdonítanak Aulich Lajosnak is:
Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam.
Ezek a fennmaradt idézetek – bár eredetük vitatható – a vértanúk bátorságát és elkötelezettségét szimbolizálják. A közvélemény azóta e példamondatokon keresztül is ápolja a hősök emlékét.
Az özvegyeik emléke
Az aradi vértanúk személyes történeteit tovább árnyalják hátrahagyott feleségeik drámái. Közülük néhányan csak rövid ideig töltöttek házasságban szíve szövetségével:
Nagysándor József tizenéves menyasszonyát, Schmidt Emmát például csak eljegyezte (az egyházi engedély végül nem érkezett meg), ő azonban később a szegedi politikus Klauzál Gábor felesége lett.
A vértanúk özvegyei közül kiemelkedik Damjanich János neje, Csernovics Emília:
Ő 60 éven át őrizte férje emlékét. Minden év október 6-án misét mondatott a vértanúkért, támogatott hadiárvákat és özvegyeket, sőt gyámsági intézeteket és kórházat alapított az elesettek családja javára.
Más esetekben családi gazdaságuk gondozása maradt az özvegyekre: Schweidel József lengyel nemes felesége, Domicella Bilinska, valamint Poeltenberg Ernő lengyel nejének, Paulina Kakowskának is három-három gyermeket kellett felnevelnie a háború után.
Mindezek a történetek is a nemzeti sors részeként élnek tovább Szegeden: évente, az emléknapon újra és újra eszünkbe juttatják a hősök áldozatát és családjuk kitartását.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
