Szeged gyásza és büszkesége: méltón őrzi a város az emléket
Hétfőn Szegeden is a hazaszeretetre emlékezünk. Az aradi vértanúk emléknapja a magyar szabadságharc hőseinek emlékét őrzi. Ez a dátum 1849. október 6-ára esik, amikor Aradon tizenhárom honvédtábornokot és főtisztet, valamint Pesten gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt végeztek ki a megtorlás keretében. A magyar Országgyűlés 2001 óta hivatalosan is nemzeti gyásznapként tartja számon október 6-át. A vértanúk példája az összefogásra és a hazaszeretetre emlékeztet.
Az Aradi vértanúk tere és a szegedi emlékhelyek
Szegeden a városközpontban kialakított Aradi vértanúk tere az 1848–49-es szabadságharc emlékhelyeinek egyik központja. A szabálytalan alakú téren középen II. Rákóczi Ferenc lovasszobra áll, talapzatán a szabadságharc jelszava olvasható. A szobor közelében a szőregi csata emlékoszlopa és egy márványtábla található, amely az Aradon 1849-ben kivégzett tizenhárom honvédtiszt nevét őrzi. A tér másik oldalán felállították a Hősök kapuját is, amely az I. világháborúban elesett szegedi katonáknak állít emléket, sőt itt emlékeznek az 1956-os forradalom helyi áldozataira is.
Így az Aradi vértanúk tere Szeged egyik legfontosabb megemlékezési helyszínévé vált, ahol évről évre közösen idézik fel a mártírok emlékét.
Utolsó mondatok és személyes történetek
Az aradi vértanúk kivégzéséhez számos legendás utolsó mondat is kapcsolódik. A kutatások szerint a tábornokok többsége csendesen ment a bitófára, ám a népi emlékezet hiteles kijelentéseket jegyzett meg az utolsó percekből. Eszerint Damjanich János így búcsúzott:
Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.
Hasonlóan hősies szavakat tulajdonítanak Aulich Lajosnak is:
Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam.
Ezek a fennmaradt idézetek – bár eredetük vitatható – a vértanúk bátorságát és elkötelezettségét szimbolizálják. A közvélemény azóta e példamondatokon keresztül is ápolja a hősök emlékét.
Az özvegyeik emléke
Az aradi vértanúk személyes történeteit tovább árnyalják hátrahagyott feleségeik drámái. Közülük néhányan csak rövid ideig töltöttek házasságban szíve szövetségével:
Nagysándor József tizenéves menyasszonyát, Schmidt Emmát például csak eljegyezte (az egyházi engedély végül nem érkezett meg), ő azonban később a szegedi politikus Klauzál Gábor felesége lett.
A vértanúk özvegyei közül kiemelkedik Damjanich János neje, Csernovics Emília:
Ő 60 éven át őrizte férje emlékét. Minden év október 6-án misét mondatott a vértanúkért, támogatott hadiárvákat és özvegyeket, sőt gyámsági intézeteket és kórházat alapított az elesettek családja javára.
Más esetekben családi gazdaságuk gondozása maradt az özvegyekre: Schweidel József lengyel nemes felesége, Domicella Bilinska, valamint Poeltenberg Ernő lengyel nejének, Paulina Kakowskának is három-három gyermeket kellett felnevelnie a háború után.
Mindezek a történetek is a nemzeti sors részeként élnek tovább Szegeden: évente, az emléknapon újra és újra eszünkbe juttatják a hősök áldozatát és családjuk kitartását.
