Labdarúgás: egy szegedi csikó a Videoton istállójában

A Tisza Volán SC volt a nevelőegyesülete Zsótér Donátnak, aki hét szegedi év után a felcsúti akadémiára került, idén márciusban a Videotontól két és fél éves profi szerződést kapott, az elmúlt napokban pedig a Kaposvár és a Pápa elleni ligakupa-mérkőzésen összesen száz percet játszott.

Az ifjú ballábas tehetség Kistelekről került Szegedre, majd hét év után a felcsúti akadémiára. A középpályás 2013. januárjában lesz 17 éves. A korosztályos válogatott az előző szezonban az U17-es bajnokságban 14 mérkőzésen 8 gólt lőtt. A Videoton most márciusban két és fél évre, 2014. december 31-ig szerződést kötött vele.

- Ez már egy profi szerződés. Mit mondott az elnök és az edző mikor aláírtátok a kontraktust?

- Mivel közöltem, minden vágyam a Videoton keretéhez tartozni, azt mondták, hogy a klub segít felépíteni a karrieremet, és minden támogatást megad, hogy elérjem a célomat, nekem az a feladatom, hogy maximálisan elvégezzem a rám szabott munkát.

- Egy hete a Kaposvár, múlt szombaton pedig a Pápa ellen is bemutatkoztál, hogyan küldött a pályára Paulo Sousa?

- Azt kérte tőlem, hogy fussak sokat, és az ellenfél térfelén a lehető legbiztosabban tartsam meg a labdát. Legyek bátor és próbáljak helyzetbe kerülni.

- Két hete már a felnőttekkel is edzel. Mennyiben más a légkör, a játék közöttük?

- Fejben sokkal gyorsabbak, előrelátóbban fociznak, és persze fizikálisan is erősebbek. Ami még rögtön feltűnt, ahogy felkerültem az ificsapatból, hogy micsoda kommunikáció működik a pályán, mind szóban, mind pedig játékban egy nagy egységként mozognak a csapatrészek, egy szekeret húz mindenki, kisegítik egymást, és ezt nagyon lehet érezni, szinte lehetetlen nem felvenni ezt a ritmust.

- És a fogadtatás?

- Nagyon jó. Barátsággal, segítő szándékkal fordulnak felém, sokkal könnyebben idomulok így az edzésekhez,

Sándor György, Tóth Balázs, Torghelle Sándor

és főként

Nikola Mitrovics

segít sokat, vele vagyunk ketten a középpályán. Ráadásul a nyelvtudásom is csiszolódik, angolul szól hozzám, és szinte mindent megértek, amit mond.

- Mit tartasz az erősségednek, és mi az, amiben még fejlődnöd kell?

- Az ellenfél térfelén a váratlan megoldások, a kreativitás, a játék irányítása, ami igazán fekszik nekem, fejleszteni kell viszont a jobb lábamat, és erősítenem az izmaimat, minden este végzek is gyakorlatokat, de a fejjátékomat sem árt csiszolni.

- Hogyan gondolsz vissza a Tisza Volánban eltöltött évekre?

- Hét évet nevelkedtem a Tisza Volánban, az alapokat ott tanultam meg, a legtöbbet

Hüvös Gábornak

köszönhetek. Nevelőedzőként ő próbált szinte korbáccsal hajtani edzéseken. Akkor fel sem fogtam, hogy miért szól mindig rám, azt hittem, valamiért pikkel, de most már értem, hogy azért hajtott, „piszkált”, mert látott bennem valamit, és ki akarta, hogy hozzam magamból a maximumot. Ez nagyon sokat segített, de az egész szegedi focinak, a társaimnak is sokat köszönhetek.

- Mennyire szakadtál el Szegedtől?

- Amint csak tehetem, követem a szegedi fociéletet, édesapám mindig figyeli a SZEGEDma.hu-t, nézi, mit játszott a régi csapatom, de én is utánaolvasok a korosztályos és a felnőttcsapatok szerepléseinek. Sosem szeretnék elszakadni Szegedtől, itt nevelkedtem, emlékezni fogok mindig, hogy honnan indultam, szerintem ezt senkinek sem szabad elfelejtenie, kerüljön bárhová.

- Akkor Szeged-drukker is vagy a Vidi mellett.

- És Vasas!

- A Szeged – Vasas nagyon bizarr párosítás.

- Tudom

(nevet)

...