Olimpia: negyedik helyen végzett a Mocsai-csapat (FRISSÍTVE) + FOTÓK

A magyar kézilabdázás történetének ötödik 4. helyezését szerezte meg a Mocsai Lajos szövetségi kapitány vezette válogatott a XXX. nyári olimpiai játékok zárónapján, Londonban.

A két együttes a csoportmérkőzések során már találkozott, akkor a horvátok simán, 26-19-re diadalmaskodtak. A bronzmeccsen nem játszhatott

Császár Gábor

, aki a svédek elleni elődöntőn bokasérülést szenvedett. Ő a cserepadon, melegítőben szurkolta végig az összecsapást. Az első nyolc percben felváltva estek a gólok, majd 4-4-nél

Nagyot

kiállították, és ahogy visszajött,

Vadkertit

küldték ki. Aztán Nagy megint kiült, a hatperces emberhátrányt 2-3-mal zárta a válogatott. Ahogy a horvátok Veszprémben légióskodó kapusa,

Alilovic

belelendült, 11-8-ra elhúzott csapata.

Mocsai

kapitány cserékkel próbált frissíteni, és 11-10-nél már az 1996-ban és 2004-ben aranyérmes horvátok kértek időt. Ez jót tett nekik, a 25. percben, 11-15-nél már Mocsai kapitány próbálta rendezni a sorokat. A szünetig azonban tovább nőtt a különbség. A második félidőben 3-1-es rohammal kezdett az ellenfél, és minden addiginál nagyobb távolság alakult ki a két gárda között. A horvátok még kettős emberhátrányban is betaláltak, ám 23-16-tól kezdve elkényelmesedtek, sorozatban három gólt kaptak, így kapitányuk időt kért a 41. percben.

Cupic

hatperces gólcsendet tört meg, ettől valamelyest magához tért együttese.

A 48. percben

Mocsai Tamást

kiállították, 27-21-re módosult az állás, innen már nem volt visszaút. A hajrában szinte semmi sem sikerült, sok volt a labdavesztés, a rutinos horvátok pedig ezt kihasználták. Az 54. percben, 31-22-es hátrányban Mocsai már azért kényszerült időt kérni, mert tartani kellett a kétszámjegyű vereségtől. Ez a csúfság nem következett be, és végül - akárcsak a csoportkörben - hétgólos kudarc lett a vége. A magyar férfi kézilabda-válogatott 16 nap alatt 8 mérkőzést vívott az olimpián, s várakozásokon felül teljesítve végül a magyar kézilabdázás története során ötödször - kispályás versenyeket tekintve negyedszer - végzett a 4. helyen.

Olimpiai férfi kézilabdatorna, bronzmérkőzés

Magyarország - Horvátország 26-33 (14-19)

London, Kosárlabdacsarnok, 8000 néző. Vezette: Horacek, Novotny (cseh).

Magyarország:

Fazekas - Harsányi 7/2, Nagy L. 6, Schuch, Ilyés, Zubai 3, Vadkerti 1.

Csere:

Mikler (kapus), Lékai 2, Mocsai, Iváncsik G. 2, Putics 5, Laluska.

Szövetségi kapitány:

Mocsai Lajos.

Horvátország:

Alilovic – Cupic 8, Duvnjak 5, Vori 2, Lackovic 8, Gojun, Strlek 5.

Csere:

Losert (kapus), Balic, Kopljar 3, Horvat, Vukovic 1, Buntic 1, Ninevic.

Szövetségi kaptány:

Slavko Goluza.

Hétméteres:

2/2, ill. 1/1.

Kiállítás:

8 perc, ill. 6 perc. Mocsai Lajos:

"A nemzetközi erőviszonyokat és a realitásokat nézve a magyar kézilabdázás számára óriási siker a negyedik hely. A jobbik csapat kapta a bronzérmet, a horvátok már 3-4 éve együtt játszanak, sok szép eredményt értek el. Addig tudtuk tartani őket, amíg az első félidőben hat percen át nem voltunk emberhátrányban. Nem szoktam foglalkozni a játékvezetéssel, de ennek a horvát válogatottnak nem volt rá szüksége, hogy a kritikus szakaszokban támogatást kapjon a bíróktól. Császár sérülés miatt nem játszhatott, 4-5 hétre kidőlt, sajnos nem volt alternatívánk az irányítójátékban, és ez befolyásolta a támadójátékunkat. A védelem sem működött igazán, sok gólt kaptunk 9 méteren belülről, és volt közöttük több elkerülhető is. Gratulálok a csapatomnak, amely már azzal emberfeletti teljesítményt nyújtott, hogy továbbjutott a halálcsoportból, és a negyeddöntőben legyőzte a pekingi ezüstérmes Izlandot. Persze fáj, hogy az utolsó két mérkőzésünkön kikaptunk, de biztos begyógyítja majd a sebeket ez a negyedik hely. Talán a svédek elleni elődöntőben több esélyünk volt a győzelemre, mint most a bronzmeccsen."

Iváncsik Gergő:

"Nem túl jó érzés vereséggel búcsúzni. Ez a meccs ilyen is, olyan is volt: mindenki kisebb-nagyobb sikerrel próbálta mozgósítani az utolsó energiákat, voltak jó periódusai a mérkőzésnek, de most ennyi jött ki belőlünk."

Császár Gábor:

"Nem volt könnyű a pálya széléről nézni ezt a találkozót. A lábam már jobban van, mint tegnap, most már kicsit tapogatom a talajt, de néhány hétig pihentetnem kell. Sajnálom, hogy a lehetőségeinket nem tudtuk kihasználni, a svédek elleni találkozóval ellentétben ma nem volt benne a játékunkban az, hogy esetleg hozzunk egy bravúrt. Azt nagyon sajnálom, hogy az elődöntőt nem tudtuk 'behúzni'. Szerencsétlenül alakult számunkra a torna vége, de ha az elején megkérdezték volna tőlünk, hogy aláírjuk-e a négy közé kerülést, akkor egyértelműen azt mondjuk, hogy igen."

Nagy László:

"Nehéz most bármit is mondani... Az izlandi meccs mindenkiből sokat kivett, jobb lett volna egy kicsit frissebben odaállni a svédek ellen és ma is. Az elődöntős vereség nagyon fáj, de természetesen nem lehetünk elégedetlenek azzal, hogy bekerültünk a legjobb négy csapat közé."

Harsányi Gergely:

"Amilyen gyorsan csak lehet, próbáltunk felállni a svédek elleni vereség és csalódottság után, hiszen tudtuk, hogy még a bronzérem is a magyar férfi kézilabdázás legnagyobb eredménye lenne. Egy ideig jól játszottunk, sikerült gólokat elérnünk, aztán jött egy törés a játékunkban. A második félidőben egy kicsit kinyitottunk védekezésben, akkor tudtunk egy pár gólt faragni rajtuk, de aztán ők is váltottak, kiismertek bennünket, és a végjáték már sima volt."