Szakszemmel 12. nap: Anglia – Ukrajna

A futball-Eb tizenkettedik napján a már kiesett Svédország 2-0-ra verte Franciaországot, Anglia pedig a házigazda Ukrajna 1-0-s legyőzésével jutott a nyolcba. Ez utóbbi derbit elemzi Szakszemmel Kovács Péter UEFA „B” licences edző.

D csoport, 3. forduló:

Anglia – Ukrajna 1-0 (0-0)

Doneck, Donbasz Arena, 48 700 néző. Vezette: Kassai (magyar)

Anglia:

Hart – G. Johnson, Terry, Lescott, A. Cole – Milner (Walcott 70'), Gerrard, Parker, A. Young – Rooney (Oxlade-Chamberlain 87'), Welbeck (Carroll 82').

Szövetségi kapitány:

Roy Hodgson.

Ukrajna:

Pjatov – Huszjev, Hacseridi, Rakickij, Szelin – Timoscsuk – Jarmolenko, Harmas (Nazarenko 78'), Konopljanka – Milevszkij (Butko 77'), Devics (Sevcsenko 70').

Szövetségi kapitány:

Oleh Blohin.

Gólszerző:

Rooney (48') A mérkőzés előtt az angol válogatott volt kényelmesebb helyzetben, hiszen egy pont is elég lett volna a továbbjutáshoz (sőt az eredmények kedvező alakulása esetén még a vereség is beleférhetett), míg az ukránok csak a győzelemmel mehettek volna tovább. Ezek a tények meghatározták a csapatok taktikáját, amely a kezdő sípszót követően azonnal karakteresen kirajzolódott. Az ukránok házigazdaként és győzelemre kényszerítve offenzíven kezdtek. Ehhez szerkezeti módosítás is párosult, hiszen a korábbi 4-2-3-1 helyett 4-1-3-2-es felállásban léptek pályára, amelyben nem kapott szerepet a sérüléssel bajlódó Sevcsenko, illetve

Voronin

sem.

Timoscsuk

maradt az egyetlen szűrő a középpályán, és ő igyekezett mélységből szervezni a játékot. Az angolok óvatosan és defenzíven a saját térfélre visszahúzódva várakozó álláspontra helyezkedtek. A klasszikus 4-4-2-es felállásban a védő és középpályás láncok tolódtak és szűkítették a játékot, lassítva ezzel a gyors lábú ukrán támadókat. A két csatár,

Welbeck

és a visszatérő

Rooney

közül egyiknek sem kellett visszalépni a középpályás védekezést segíteni, feladatuk a megszerzett és mélységben felpasszolt labdákból történő gyors ellentámadások vezetése lett volna. Az első 20 perc ukrán erőlködésben telt, ugyanis a felállt és zárt védekezés nem ízlett a házigazdáknak, akik nem találták annak a módját, hogy futóversenyre kényszerítsék a statikusabb angolokat. Az angolok tolódásait szélességi fordításokkal és indításokkal próbálták megbontani: gyakran hozták ki így a játékot a két szélsőre

Jarmolenkóra

és Konopljankára. A probléma az volt, hogy a nagyon lassú labdajáratás miatt nem jött ki a szélességi váltásokból adódó előny, így nem tudtak hatékonyan az angolok mögé kerülni. Hiányoztak a labda nélküli mélységi beindulások is, amelyekkel a középpálya és a védelem vonalát meg lehetett volna mozgatni. A mérkőzésnek ebben a szakaszában az angolok labdaszerzést követően nem tudtak hatékonyan támadásba lendülni, ugyanis a két csatárt mélységből kevesen támogatták a biztonság előtérbe helyezése miatt. A félidő legnagyobb angol helyzete (Rooney fejese) tipikusan angol iskola: szélső középpályás megjátszása mélységi indítással, majd labdaátvételt követően beadás és érkezés. A második félidőben is folytatódó lassú és statikus játékot törte meg a 48. percében szerzett Rooney-gól, amelynél nem a találat szerencsés körülményét emelem ki, hanem azt, hogy

Gerrard

révén végre történt egy klasszis egyéni villanás. A gól után az ukránoknak jönniük kellett, de továbbra is hiányzott a váratlan megoldás és a ritmusváltás a játékukból. Sokszor próbálkoztak átlövéssel, amely tudatos volt, mert már a korábbi meccseken is jellemző volt ellenfelükre, az angolokra, hogy védekezésben sokszor a szükségesnél mélyebben eltolódtak. A legnagyobb helyzetük (és gyakorlatilag a – meg nem adott – góljuk…) mégis abból adódott, hogy egyik labdakihozataluknál az angol csapat rosszul hajtott végre letámadást, és egy mélységi indítást követően 2-2 elleni szituáció alakult ki: volt terület az ukrán támadók előtt, azaz végre sikerült versenyt futni a védőkkel. Az angolok a továbbjutásukkal igazi „tornacsapattá” kezdenek érni, kicsit a régi német szellemiséget képviselve, vagyis sokszor rosszul és unalmasan játszanak, de menetelnek. A kiismerhető és statikus 4-4-2-es hadrendjükkel kíváncsian várom, hogy mire mennek a másik „tornamenő” csapat, az olaszok ellen. Az ukránok játéktudásban nincsenek a legjobbak között, ez hétfőn is bebizonyosodott, így tisztes helytállással zárták az Eb-t.

Szakszemmel rovatunk együttműködő partnere a SZEOL SC Kft. és a Tisza Volán SC.