Hátország: diákolimpiai országos döntőn szerepelt a HLA-Eötvös

Ezekben a hetekben már az országos diákolimpia döntőit játszák a legtöbb sportágban. Labdarúgásban újabb vásárhelyi gárda képviselte megyénket a legjobbak között, a Hódmezővásárhelyi Labdarúgó Akadémia-HISZK Eötvös Székhelyintézmény csapata a Zalaegerszegen megrendezett V. korcsoportos döntőben szerepelt a közelmúltban. Az ott töltött három napról és az országos döntő tapasztalatairól Kandó Róbert testnevelő-edzőt kérdeztük.

- Az elmúlt év után idén ismét ott voltak az országos döntőben. Nehéz út vezetett Zalaegerszegig?

- Nem volt könnyű. A megyei versenyt esélyeshez méltóan sikerült megnyernünk, de idén is nagy csatát vívtunk a szegedi és makói ellenfeleinkkel. A területi döntő már nagy erőpróba volt, ahol minden tudására szüksége volt csapatunknak, hogy az országos döntőbe jussunk, de nagy küzdelemben ezt is sikerült megvalósítanunk. A focipályán tehát nehéz út után jutottunk el Zalaegerszegre. Sajnos nemcsak a focipályán, de az autópályán is akadtak nehézségeink. Idejében elindultunk a több száz kilométeres útra, de azzal nem számolhattunk, hogy egy baleset miatt órákat kellett állnunk az autópályán, így - a hasonló cipőben járó debreceniekkel együtt - valójában az utolsó utáni pillanatban estünk be az első mérkőzésre.

- Milyen csapatok jutottak az országos döntőbe és melyek voltak az ellenfelek?

- Az V. korcsoport az 1995-1996-os születésű játékosok korosztálya. Az országos döntőben hagyományosan nyolc csapat szerepel. Azt tapasztaltam, hogy a legjobbak közé jutásra már egy hagyományos rendszerű iskola csapata nem sok eséllyel pályázhat. Zalaegerszegen is szinte kivétel nélkül az akadémiák iskolái jutottak el. A mi csapatunk is az Eötvös sportosztályában tanulókra épül, akik heti nyolc edzéssel készülhetnek. A szombathelyi Illés Akadémia két csapata, a gimnáziumi és a szakmunkásképzős mellett a Nyíregyháza, a Debrecen, a Székesfehérvár és a Zalaegerszeg akadémiai csapatai, valamint a REAC Sportiskola voltak az ellenfeleink. A nyolc csapatot két négyes csoportba sorsolták, nekünk a hazaiak mellett az erősebbnek tartott szakmunkásképzős Illés Akadémia és a budapesti területi döntőt megnyerő REAC Sportiskola jutott.

- Hogyan sikerült helytállniuk ebben az erős mezőnyben?

- Az első ellenfelünk mindjárt a hazai csapat volt. Az első félidőben nem esett gól, sajnos szünet után kijött a játékosainkon a nyolc órás utazás fáradsága és ezt kihasználva két azonos képességű gárda küzdelméből a hazaiak kerültek ki 2-0 arányban győztesen. A második napon először a fővárosiak ellen mérkőztünk és félidőben még 1-0-ra vezettünk. Sajnos szünet után néhány fegyelmezetlenségünket ki tudta használni a jelentős fizikai fölényben lévő ellenfelünk és 3-1-re fordítani tudott. A harmadik csoportmérkőzésünkön, az addig mindkét mérkőzését fölényesen megnyerő Illés Akadémia ellen sokáig vezettünk, de a végén a szombathelyiek egyenlíteni tudtak, így a folytatásban csak a hetedik helyért mérkőzhettünk. A helyosztón az Illés Akadémia gimnáziumi gárdája ellen remek mérkőzést játszottunk, de 3-2-re kikaptunk, így a nyolcadik helyen végeztünk.

- Csalódottak voltak a döntő végén?

- Egyáltalán nem. Egymás utáni két évben ott lehettünk az ország legjobb nyolc csapata között, ahová már eljutni is egy nagy siker. Az ellenfeleink mellett a jelenlévő szakemberek és a Magyar Diáksport Szövetség vezetői is megismertek bennünket és egyre nagyobb elismeréssel beszélnek a Vásárhelyen folyó munkáról.

Jenei Péter

kollégámmal arról beszéltünk, hogy a következő év talán még ennél is sikeresebb lehet, hiszen ez évben az 1995. január 1 után születettek léphettek pályára és a mi csapatunkban mindössze hét -

Máté Dániel, Györgyi Ádám, Rácz László, Brizik-Bodrogi István, Király Dávid, Huszka Milán

és

Visnyei Tamás

- 1995-ös születésű labdarúgó játszott, míg tízen -

Szatmári Róbert, Király Bence, Katona György, Bartyik Roland, Kupecz Balázs, Szilágyi Ádám, Márki Milán, Mocsári Gyula, Molnár Zsolt

és

Varga Imre

- 1996-os születésűek voltak. Egy év itt még rengeteget számít, így talán elsősorban ezzel magyarázható a relatíve gyengébb szereplésünk. A díjátadón az Illés Akadémia Szakmunkásképző Tagozata vehette át az országos diákolimpiai bajnoknak járó díjat, második a Nyíregyháza, harmadik a Zalaegerszeg lett, amiből az is látszik, hogy eleve nagyon nehéz csoport volt a mienk. A díjátadón és hazaérkezésünket követően is sok dicséretet kaptunk, ami erőt adhat a folytatáshoz. Abban, hogy az országos döntőn szerepelhettünk, nagy segítséget kaptunk a HISZK Eötvös József Székhelyintézmény és a Hódmezővásárhelyi FC vezetésétől, valamint az önkormányzattól, amiért ezúton is szeretnék köszönetet mondani. A következő tanévben azért is dolgozunk, hogy jövőre is ott lehessünk az országos döntőben és talán akkor majd a helyezést tekintve is sikerül előbbre lépnünk.