Irány Ljubljana – 6. rész: Elfogyott az erő + FOTÓK

A SZEGEDma.hu jégkorong-szakírója, Petró János helyszíni naplójában követi végig a szlovéniai divízió I-es jégkorong-világbajnokságot.

Csütörtök délután még egyszerűnek tűnt a feladat, az A csoporthoz elegendő lett volna két bármilyen arányú győzelem, akár hosszabbításban is. És ahogyan kezdtünk, az első harmad játéka után, minden magyar úgy érezte az Arena Stozice lelátóin, hogy meg is lesz. Túlzás nélkül állíthatom, a játékrész színvonalában, hangulatában megfelelt egy A csoportos meccsnek, mondjuk a selejtező körben. Láttam ennél jóval gyengébbet Zürichben. Vagyis jó játékkal vezettünk és a szünetben rendes mennyiségben folyt le a sör a mintegy 3000 magyar kiszáradt torkán. A folytatásban azonban jött a szokásos forgatókönyv, a szerencse elpártolt, a játék kezdett akadozni, és persze jöttek a kiállítások is. Kis kitérő a játékvezetésről. A világbajnokság alatt a hoki halálát a játékvezetők kétnaponta változó, vaskalapos, az IIHF előírásaihoz szó szerint alkalmazkodó felfogása jelentette. Rendre ítéltek kiállítást olyan esetekben, ami még érintésnek is alig volt nevezhető, de azt éppen meglátták. Aztán a következő kiállításig volt ugyanolyan legalább tíz. Amit még hétfőn megengedtek, azért szerdán már szórták ki a játékosokat. Nézőnek, jégkorongozónak egyaránt követhetetlen és idegesítő volt. Nem biztos, hogy egy ilyen tornán kell letesztelni az újonc bírók képességeit. És még egyszer a színészkedésről. Az osztrákok egyenlítő gólját megelőző kettős kiállításunknál a második büntetés érthetetlen volt. Előnyös játéknál, miközben ellenfelünk körbejáratta a korongot, egyikük látványosan elesett. A kivetítőn tisztán lehetett látni, hogy az esés pillanatában semmilyen kontaktus nem volt magyar játékossal. Szerencsétlenségére Benk András mehetett a büntetőpadra. Nem mondom, hogy ezen ment el a meccs, de az kétségtelen, hogy Ausztria visszajött a meccsbe, mi pedig szépen kezdtük elveszíteni a fonalat. Az utolsó játékrészre még lett volna esélyünk, de már egy széteső, láthatóan borzasztóan fáradt csapat érkezett, és a negyedik osztrák találat után számolatlanul kaptuk a gólokat. Kevin Primeau számomra érthetetlen módon, éppen ezen a meccsen kezdte előnyjátéknál keverni a sorokat, Ladányi valamiért a jobb oldalra került, a korong járatásánál látszott, hogy nem érzik játékosaink egymás helyét. Szintén a mester rovására írom, hogy Bálizst a negyedik gól után nem hozta le, ezzel megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy a világbajnokság legjobb kapusa lehessen. A pillanatnyi statisztika szerint még így is a második a magyar kapus. Nincs semmi baj, mert a világbajnokság előtt a legtöbben elfogadták volna a harmadik helyet. Ez még nekünk áll, csak meg kell verni a briteket, ám egy esetleges ukrán győzelem esetén még ez se kell. De azért van egy kis hiányérzetem, az első két meccsen és az osztrákok elleni első harmadban megmutattuk, képesek lennénk legyőzni bármelyik ellenfelünket. Ám ezen a tornán mind fejben, mind fizikailag gyengének mutatkoztunk. Pillanatnyilag itt Ljubljanában az egyetlen A csoportos csapat a magyar közönség, de ők viszont vastagon ugorták át ismét a lécet.

Divízió I-es Jégkorong Világbajnokság, Ljubljana

Magyarország - Ausztria 2-7 (2-1 0-2 0-4)

Petró János