BorÁszok – a két misztérium ötvözete

Mi a közös a labdarúgásban és a borban? Hogy Puskásék a Pallas étteremben elfogyasztott két hosszúlépés után rúgtak egy hetest az angoloknak? Vagy hogy ezt ma el kell magyarázni a fiataloknak? Talán azt kevésbé, hogy micsoda érték a magyar bor, viszont a futballunk jövőjéről még van mit diskurálni. Legnagyobb borászaink vállalkoztak arra, hogy felállítanak egy fociválogatottat, s a szlovén kollégáik legyőzése után, most a németeknek mutatják meg, hogy a bor és a futball micsoda misztérium nemzetünk életében.

Eleinte a borvidékek közti torna keretében találkoztak a borászok, hogy a focipályán is összemérjék tudásukat. Majd 2003-tól

Rókusfalvy Pál

kezdeményezésre borászok – politikusok csatája vert gyökeret, s minden évben összecsaptak e két terület aranylábú képviselői. Már itt körvonalazódni kezdett egy közösség, egy borászokból álló válogatott, amit végül

Magyar Zoltán

fogott össze, aki edzőtáborokban kovácsolta tovább a bor alkimistáinak táborát, míg végül felállt a „BorÁszok” csapata, akik tavaly a szlovén kollégák ellen 3-0-ás eredménnyel abszolválták első válogatott mérkőzésüket. A mérkőzést szeptember 10-én a Margitszigeti Atlétikai Centrumban rendezik majd 17 órakor. Az eseményről tartott sajtótájékoztatón, a budapesti Corinthia hotelben borkóstolás mellett meséltek a neves borászok a csapat történetéről, és az új összefogás jelentőségéről. A csapat szövetségi kapitánya,

Magyar Zoltán

miután elmesélte a BorÁszok történetét, a focigálával kapcsolatban kiemelte, hogy a rendezvényük jótékonysági célokat is szolgál, hiszen a támogatói jegyek és tombola árusításával a Homoki Gyógypedagógiai Intézményt szeretnék segíteni. „Eleinte csak a társaság miatt jártunk össze, na és persze egy-egy derűs napért focival és borral fényesítve, aztán mi lepődtünk meg a legjobban, ahogy Zoltán kezébe vette az ügyet, és mindent felelős gondoskodással, véresen komolyan kezdte szervezni” – mondta

Gere Attila

, a csapat örökös kapusa. „Mi borászok rendszeresen találkozunk, jóban vagyunk, beszélgetünk egymással, de mikor egymásért küzdenünk is kell, az valami egészen különleges, felemelő érzés” – mesélte a neves borász. A csapat örökös kapitánya,

Bock József

szerint küldetésük többek között az is, hogy bár a futball jellemzően „sörözős” sport, összekössék e játék szenvedélyét életük szenvedélyével, a borral, s ezt az érzést minél több emberrel megosszák minden egyes alkalommal, mikor a borászként a zöld gyepen is csatáznak.

A csapat:

Kapusok: Gere Attila (Villány), Hernyék László (Etyek-Buda), Simon Attila (Etyek-Buda). Védők: Bacska László (Etyek-Buda), Csomay András (Budapest, Törley), Hernyák Tamás (Etyek-Buda), Konkoly Mihály (Tokaj), Kúcs Gyula (Villány), Majoros Tamás (Tokaj), Orosz Gyula (Etyek-Buda), Pauleczki Antal (Tokaj), Pók Tamás (Eger), Schubert Vilmos (Villány). Középpályások: Bíró Tibor (Etyek-Buda), Bock József (Villány), Bónis Róbert (Dél-Balaton), Buni József (Villány), Feind Péter (Balatonfüred-Csopak), Gere Attila ifj. (Villány), Laczkó Gábor (Budapest-Törley), Lépgli Ottó (Dél-Balaton), Magyar Zoltán ifj. (Tahi, Dézsmapince), Mim Ede (Villány), Molnár Péter (Tokaj), P.Nagy László (Ászár-Neszmély), Polgár Frigyes (Etyek-Buda), Takács Jenő (Dél-Balaton), Takler András (Szekszárd). Támadók: Dárdai Pál id. (Mecsekalja), Dénes Attila (Villány), Hangácsi Csaba (Eger), Ifjú Béla (Etyek-Buda), Kiss Gábor (Villány), Pauli Zoltán (Villány), Rókusfalvy Pál (Etyek-Buda), Ruprecht László (Etyek-Buda), Szabó Mihály (Villány), Zsófi Zsolt (Eger).