A csoportkör második fordulójának utolsó napján Portugália 7-0-ra gázolta el Észak-Koreát a G jelű négyesben, míg a H-ban Spanyolország 2-0-ra verte Hondurast, Chile pedig 1-0-ra Svájcot. Ez utóbbi csatát elemzi Szakszemmel Herczeg Gábor, a szegedi Tisza Volán SC UEFA „B” licences edzője. Chile – Svájc 1-0 (0-0). H csoport, 2. forduló. Port Eilzabeth, Nelson Mandela Bay Stadion. Vezette: Halíl al-Gamdi (szaúdi). Chile: Bravo – Isla, Medel, Ponce, Jara – Vidal (M. Gonzalez 46'), Carmona, Fernandez (Paredes 65') – Sanchez, Beausejour, Suazo (Valvídia 46'). Szövetségi kapitány: Marcelo Bielsa. Svájc: Benaglio – Lichtsteiner, Von Bergen, Grichting, Ziegler – Inler, Huggel – Behrami, Frei (Barnetta 42'), Fernandes (Bunjaku 77') – Nkufo (Derdiyok 68'). Szövetségi kapitány: Ottmar Hitzfeld. Gólszerző: M. Gonzalez (75'). Piros lap: Behrami (31'). A H jelű kvartett továbbjutási esélyeit előzetesen latolgatók valószínűleg többnyire egyetértettek abban, hogy a csoportgyőzelemre leginkább az Európa-bajnok spanyolok az esélyesek, míg a második helyért nagy valószínűséggel Chile és Svájc válogatottja fog megküzdeni. Ebből kifolyólag a csoportfavorit ellen szerzett pontok nagyban felértékelődnek, ugyanis a tulajdonképpeni különbséget jelenthetik a két csapat között. Valahogy így gondolkodhatott Ottmar Hitzfeld is (annak tudatában, hogy Spanyolországnak mindenféleképp győznie kell Chile ellen)m hiszen csapatát igen defenzív felfogással küldte pályára. Az 1-4-2-3-1-es alapfelállásban szereplő (helyenként 1-4-5-1-re átálló) helvét alakulat a mérkőzés kezdetétől fogva a védekezésre összpontosított, a pálya középső harmadát megszállva próbálták a kombinatív játékkal előrukkoló chileiek számára rendelkezésre álló területet minimálisra csökkenteni. Támadásaik nélkülözték az elképzelést, előrevágott labdákkal próbálták megjátszani a 35 évesen is villámgyors Nkufót, kevés sikerrel. A dél-amerikaiak kezdetben 1-4-3-3-as felállással estek neki ellenfelüknek, az első perctől fogva agresszív letámadással késztetve hibára a kissé statikus svájciakat. Már a 10. perc környékén belenyúlt a mérkőzésbe Marcelo Bielsa, a chileiek El Loco, vagyis Őrült becenévre hallgató szövetségi kapitánya. Felismerve, hogy a svájciak nem igazán erőlködnek labdaszerzéssel az ellenfél térfelén, egyik védőjét egy sorral feljebb küldte, átállva egy 1-3-4-3-as rendszerre, amelyet kicsit sajátosan akár 1-3-3-1-3-ként is értelmezhetünk, ugyanis Suazo a középpályások és a csatárok között szélességben teljesen szabadon mozgott. Ennek a rendszernek Achilles-sarka, hogy míg a két szélső hátvéd labdakihozatalnál szinte az oldalvonalig kihúzódik, addig a hármas középső tagja megfelelő biztosítás nélkül marad középen, így egy esetlegesen labdavesztésnél komoly bajba kerülhettek volna a chileiek. A svájciak azonban erre a húzásra nem reagáltak, továbbra is a pálya középső harmadának ellenőrzését tűzték ki célul, ezáltal létrejött egy olyan játék, amelyben a dél-amerikai csapat sokpasszos, olykor szemre is tetszetős labdakihozatallal eljutott a félpályáig, ahol megpróbált kis területen átjutni az európaiak első védővonalán, majd keresztbe indítással próbált a teljes svájci védelem mögé kerülni. Ezek a próbálkozások rendre elhaltak, vagy pontatlanra sikerültek a svájci csapat roppant precíz és eredményes területszűkítésének következtében. A svájciak labdaszerzés esetén a lehető leghamarabb megpróbálták feljátszani a labdát a támadó harmadba, ahol a chileiek agresszív védekezését kihasználva próbáltak szabadrúgásokat kiharcolni, hátha ki tudják használni fizikai fölényüket a kapu előtt; az adódó lehetőségekkel azonban nem éltek. A 30. percben egy kiállítás borzolta a kedélyeket, történt ugyanis, hogy Behrami egy akció leforgása alatt két ellenfelét is egy-egy makarenkói pofonnal térítette jobb belátásra, ezt azonban a szaúdi játékvezető piros lappal honorálta. Bár az iszlám tiltja a szerencsejátékot, a derék al-Gamdi sporttárs mégis olyan rutinnal osztogatta a kártyákat, mintha egy kaszinó osztójának székében ülne. A kiállítás nem befolyásolta a játék képét, a svájciak továbbra is védekeztek, immár 1-4-4-1-ben, míg a chileiek továbbra is feltörni próbálták a reteszt. A félidő krónikájához tartozik még Frei némileg érthetetlen lecserélése a 42. percben, a svájciak kapitánya ugyanis nem mutatta jelét sérülésnek, taktikai húzásról pedig 3 perccel a szünet előtt nem lehetett szó. A szünetben Bielsa két cserével próbálta felrázni csapatát, azonban kezdetben a beálló Valdivia és Gonzalez sem tudta szolgáltatni azokat a precíz, védelem mögé belőtt labdákat, amelyek a dél-amerikaiak győzelméhez annyira hiányoztak. A svájciak továbbra is védekeztek (helyenként 6 védővel is), közben egy rekordot is felállítottak (559 percig nem kaptak gólt világbajnoki mérkőzésen), azonban hiába, ugyanis a 65. percben beálló Paredes 10 perccel később végre kilépett egy indítással (erősen lesgyanús helyzetben), majd egy higgadt csel után a szintén csereként beállt Gonzaleznek centerezett, akinek földre lefejelt labdája utat talált a kapuba. Ezt követően már Hitzfeldnek is lépnie kellett, a 68. percben beálló Derdiyok után ismét támadót küldött be Bunjaku személyében. Átálltak egy csonka 1-4-4-2-nek tekinthető 1-4-3-2-es felállásra, és védekezésüket is följebb tolták. Az utolsó tíz percben mind a kinyíló svájciak, mind az ezt kihasználó chileiek hatalmas helyzeteket puskáztak el, így maradt az 1-0-s végeredmény Chile javára. Összességében elmondható, hogy nem túl látványos, azonban igen magas színvonalú taktikai csata folyt a csapatok között, amelyek közül a szimpatikusabb játékfelfogást képviselő, a mérkőzésbe jobban belenyúló kapitány által irányított csapat került ki győztesen. Amennyiben a jövőben a chileiek szenvedélyes futballja precízebb összjátékkal párosul, komoly fejtörést okozhatnak soros ellenfelüknek, bárki is legyen az. A keddi vb-program:
16:00: Franciaország – Dél-Afrikai Köztársaság, Mexikó – Uruguay (A csoport) 20:30: Argentína – Görögország, Dél-Korea – Nigéria (B csoport)
