Szegedi Sporttörténelem: Az asztalitenisz története I.

A Szegedi sporttörténelem című cikksorozatunk a huszadik és a huszonegyedik század legjelentősebb és legemlékezetesebb sporteseményeit, sportsikereit és Szeged legpatinásabb sportklubjainak történetét dolgozza fel. A mostani epizód a szegedi asztalitenisz történetét göngyölíti fel.

A szegedi sportélet újra szerveződése

A második világháború befejezése után nemcsak az ország társadalmi, politikai és gazdasági életben, hanem a sport területén is döntő fordulat következett be. A háború még magyar földön zajlott, amikor Szegeden 1944. december 8-án a Szabad Szakszervezetek székházában a város jelentősebb sportegyesületeinek vezetői már a szegedi sport mielőbbi újraindításáról tárgyaltak.

Bár az egyesületi névsor nem volt teljes, de a jelenlévő SZVSE, SZAK, Szegedi Korcsolyázó Egylet, Szegedi Evezős Klub, Szegedi Egyetemi Klub, Móravárosi TE, Magyar Kender UTC, Postás SE és a Labdarugó Kerület képviselői a sportélet mielőbbi elindítását szorgalmazták és megalapították a Szegedi Központi Sportbizottságot.

A sport és a testnevelés állami feladat lett. Kiemelt feladatnak tekintették a tömegek sportjának megszervezését, a minőségi sport támogatását, a sportolók egészségének védelmét, a sport oktatási rendszerének szélesítését és a nemzetközi kapcsolatok bővítését. 

Az asztalitenisz meghonosodása Szegeden

Az 1948-as londoni, majd négy évvel később az '52-es helsinki olimpia átütő magyar sikerei ösztönző hatást gyakoroltak a magyar fiatalságra és a magyar sport fejlődésére. A sport az érvényesülés egyik legvonzóbb területe lett. 

Az egyesületek közötti munkamegosztás és a profiltisztítás eredményeként más szakosztályokat foglalkoztatott a négy nagy szegedi sportegyesület: SZVSE (birkózás, atlétika), Volán (kézilabda, motorsport), DÉLÉP (röplabda, asztalitenisz), SZEOL AK (labdarúgás, vízilabda, cselgáncs).

Gyors fejlődésnek indult a sportág

A Kender SE, a SZEAC és a Spartacus szakosztályai közül a Kender SE férfi asztalitenisz csapata az 1940-es évek végén már az első osztályban játszott, bár élvonalbeli szereplését az 50-es és 60-as években egy-egy másodosztályban eltöltött év változatossá tette.

A női csapatok közül a Spartacus és a Kender szakosztályai az NB II-ben szerepeltek.

Az élvonal mögött viszonylag széles bázis biztosította az utánpótlást: 1968-ban a különböző üzemi bajnokságokban tizenhat férfi és hat női csapat ütötte a fehér kaucsuk labdát, emellett a városi bajnokságban pedig tizenegy férfi és hat női csapat indult.

Szeged ismét az asztalitenisz vidéki fellegvára lett

Az 1970-es évek végétől a vezető szerepet a DÉLÉP SC, majd a fúzió után a SZEOL-DÉLÉP férfi csapata játszotta. 

A SZEOL-DÉLÉP szép és sikeres éveket töltött az élvonalban: 1980-ban bronzérmes volt, 1986-ban pedig a negyedik helyet szerezte meg. Az 1980-as évek végén rövid időre a Móra Tsz SE férfi csapata is felkerült a legmagasabb osztályba.

A szegedi asztalitenisz meghatározó egyéniségei a férfiak közül Nagy László, Kalmár Márton, Benák András, Vikor Sebestyén, míg a nők közül Vikorné Nagy Amália és Vikor Anikó voltak.

Nyitókép: General Photographic Agency/Getty Images