Száz éve Szeged: Utoljára szólalt meg a Szent Demeter-templom harangja ünnepi misére

A Szent Demeter-plébániatemplom, avagy más nevén a Belvárosi templom története a 11. századig nyúlik vissza, első írásos említése 1199-ből származik. Az évszázadok alatt számos alkalommal átépítették, és csak a 18. századra nyerte el végső formáját. A Palánk templomát még az árvíz sem pusztította el, azonban mégis az okozta a vesztét: Szeged városatyái az árvizet követően tettek fogadalmat a Fogadalmi templom megépítésére, amelyhez el kellett bontani Szeged ősi templomát. Nyomtalanul azonban máig sem tűnt el, a Szent Demeter-plébániatemplom bontásakor került elő, annak falába építve a Dömötör-torony, amelynek megmaradásáért többek között Móra Ferenc és Juhász Gyula is kiállt.

A Szeged 1924. december 13-i vezető cikke:

A kövek beszélnek... 

Vasárnap délben utoljára szólítja az öreg Szent Demeter-templom harangja ünnepi misére a belvárosi híveket az ódon palánki istenháza csöndes boltívei alá. A kései barokkstílusú templom nemes és finom hajlású homlokzata, amelyen annyiszor nyugodott meg a régi Szeged és az új város tekintete, magasságot és üdvösséget keresve és amelynek párkányán annyiszor pihent meg a békességes, szelíd galambok szürke csapata, rövidesen el fog múlni e földnek színéről, ahonnan bosszú időkön át az ég felé lendült, hirdetve a hitet, a rögök fölébe emelkedést, az örökkévaló életet. 

Meghatottan állunk meg a maradandóság e szép és áhítatos műve előtt, amelyet íme most a mulandóság csákánya fog megérinteni és lassan a porba dönteni, a porba, amelyből mindnyájan vétettünk és ahová mindnyájan visszatérünk. Ez a puritán vonalú, a maga egyszerűségében is megkapó homlokzat a régi múltról beszél, amely nem máról-holnapra élt, a múltról, amelyben élet és művészet kezet fogtak, hogy boldogabbá és derűsebbé tegyék a világot, a múltról, amelyben szeretet és áhítat élt a lelkekben nagy és örök dolgokkal szemben, jóság és szépség virult ezen a fájón, ahol ma gyűlölség és barbárság igyekszik úrrá lenni ottan is, ahol a megváltó irgalomnak volna csupán szava. 

Megindulással köszöntjük az öreg templom finom mívű por áléját, melyen keresztül annyi boldog ifjú násznép sietett az Úr oltára elé és annyi hétfájdalmas szívű öreg anyóka tipegett a megváltó és vigasztaló örök Szeretet vérző lábaihoz, hogy a hideg kövekre roskadva a mennyei szeretet magasságaiba szárnyalhasson az imádság hófehér galambszárnyán. Ez a templom a régi Szeged testének egy darabja volt, a szív, amelyben a cor cordium világított és melegített fölserdülő és lehanyatló nemzedékeknek, minden kövéhez fohászok és sóhajok százezre tapadt és szinte nehéz elgondolni a régi város köveit régóta koptató benszülöttnek, hogy nemsokára üres telek mered majd a helyén szemeinkbe s Szent Demeter ódon egyháza helyet ad az új, díszes, ékes, pompás és modern fogadalmi templomnak. 

Vasárnap délben utoljára gyűlnek a régi templomba a hívek ünnepi misére, a tömjén utoljára teríti szét lila fátyolát a borongó boltívek alatt, hétfőn már kezdődik a hurcolkodás és hamarosan megindul a még megmaradt falak és díszek lebontása is. Mikor ez a lehanyatló szent épület még fiatalon és frissen emelkedett a félnők és csillagok világa felé, e város polgárai között békesség és megértés, szeretet és egymás megbecsülése uralkodott. Egy Istenben hittek és reméltek, közös célokért hevültek, közös jövőért munkálkodtak, közös boldogságra törekedtek mindenféle rendű és rangú, hitű és nevű emberek a szőke Tisza partján, amelynek levegője és földje magyarrá edzette és szegedivé avatta Dugonics Andrást és Aigner Ferdinándot és egy szívvel, lélekkel az ősi és nemes város javáért buzgókká és áldozókká nevelte Szeged valamennyi lakóját, akár messziről jött jövevény lett lényen az, akár századok óta ebben az áldott alföldi televényben gyökerező. 

Higyjük és reméljük, hogy a régi szellem, a régi hit, a régi remény és a régi szeretet lelki egyességének szimbolikus templomát nem fogja végképpen lebontani és porba dönteni az új idők értetlen és oktalan rombolóinak csákánya, akik konstruktív jelszavakkal indultak irtó hadjáratra a régi szeretet és egyetértés ellenében. Az új templomban a régi szellem keres helyet: az Őrök Krisztus valódi és el nem múló szelleme. Szeged szebb lesz, mint volt — hirdette egyszer, valaha régen a legendás királyi szó, de Szeged csak úgy lesz szebb, ha a régi polgári és emberi és magyar erényeket mind egy szálig átmentjük a sokat hangoztatott jobb jövőbe és ha a mai zavaros és zimankós élet bűneit és tévedéseit mind elhagyjuk és mind levezekeljük.

A jövő templomába nem szabad a múlt és jelen véres és sáros csizmájával belépni. Az Isten a szívet nézi és nem a jelszót: az alázatos és bűnbánó szívet szereti és akarja.