Pistrui László: keveset áldoznak a szegedi cégek sportra

- Igaz a hír, miszerint, mint a Santé Kft. többségi tulajdonosa, el kívánja adni a részét, és ezzel együtt nem vesz részt a továbbiakban a Pick Szeged kézilabdacsapatának irányításában?

- Azt mondtam az elnökségi ülésen, hogy térítésmentesen átadom a részem annak, akit a csapat két legnagyobb támogatója, a város és a Pick Rt., közös egyeztetés alapján megjelöl. Szerintem a legideálisabb a Pick Rt. lenne, mert majd húsz éve jóban-rosszban ott van a kézilabda mögött. Az elnökségben a mandátumom májusban lejár, a továbbiakban nem kívánok részt venni ilyen szinten a munkában.

- A Szeviép továbbra is támogatja a Picket?

- Őket kell megkérdezni, ebben már nem vagyok kompetens, eladtam a részem.

- Öt éve kezdte a munkát a Pick Szeged kézilabdacsapatánál, megvalósította elképzeléseit? Beszélhetünk sikertörténetről?

- Kudarcként nem fogom megélni, hogy a szegedi kézilabda a legjobb sorozatát érte el. Bajnoki cím, két kupagyőzelem, bekerültünk Európa top 24 együttesébe. Igaz a Bajnokok Ligájában nem sikerült bejutni a legjobb négybe, de nem sok választott el bennünket. Sajnos nem sikerült olyan játékosgarnitúrát összerakni, amire hosszútávon lehet építeni. El tudtuk viszont érni hosszú idő után, hogy neves játékosokat lehetett Szegedre hozni. Gondolok

Zvizejre, Nenadicsra, Ghioneára

. Megegyeztünk Iliccsel is, de a menedzserével nem tudtunk megállapodni, mert akkora összeget kért a szerződésért. Kudarc viszont az, hogy nem sikerült új szellemű, új rendszereken és alapokon nyugvó Pick Szegedet megteremteni.

- Ennek mi volt az oka?

- A városi összefogás hiánya. Szeged sportja sérülékeny: a legnagyobb probléma az, hogy azok a cégek, amelyek Szeged életéből, a szegedi emberekből a legtöbbet profitálnak, nem vesznek részt a város sportjában. Nagyon sok cég, amely Szegeden képez 20-30 milliárdos árbevételt, fillért nem áldoz a sportra. Négy-öt cégről van szó, amelyek nem magyar kézben vannak. De volt egy koncepciónk, amelynek az alapját a meg nem valósult csapat által működtetett rendezvénycsarnok képezte volna, amely számításunk szerint 250 millió forintjával hozta volna egy erős kézilabdacsapat költségvetésének negyedét, ami a mai költségvetésnek majdnem a 70 százaléka.

- Ezzel szemben állítólag kétszázmillió forintos adóssága van a Santé Kft.-nek.

- Az egyesületnek kezelhető adósságmértéke van. Tavaly decemberben az egyesület kifizetett minden elmaradt bért, kivétel azt az egy hónapot, ami büntetés volt. Egyelőre nem tudni, mennyi lesz pontosan a hiány, a második félév mindig nehezebb. A bajnoki cím utáni csúcsévben több mint 2 millió euró volt a költségvetése az egyesületnek, ami ma 1 millió 200 ezer euró. A minőségi kézilabdára ugyan igény van Szegeden, de ma a város gazdasági élete által sportra kitermelt összeg nem elegendő bizonyos szintet meghaladó kézilabda létrehozására. Elegendő lehetne, ha a gazdaság szereplői összefognának, mint Győrben, Zalaegerszegen, Veszprémben, Körmenden. Ezekben a városokban totális összefogás van egy reprezentatív csapat mellett, míg Szegeden szétforgácsolt rendszer uralkodik. Nem így osztanám a város pénzét.

- Hogyan?

- Kell a városnak egy teremcsapat és egy szabadtéri. Ennek a kettőnek adnék pénzt. Persze a többiek joggal háborodnának fel. Ezért mondom, hogy a sportra találni kellene több pénzt. Ha a létesítmények fenntartását nem számoljuk, biztos vagyok benne, hogy a veszprémi kézilabdára több pénz megy, mint nálunk az összes nagy sportegyesületre együtt véve. Ma a cégektől Szeged sportja nem kap fél milliárd forintot. A bajnoki cím után nem hogy nőtt a költségvetésünk, hanem csökkent. Ebben a városban nem lehetett célokat kitűzni úgy, hogy az mindenkinek jó legyen. Ha eredményes voltál külföldiekkel az volt a baj, ha eredménytelen voltál, de magyarokkal, akkor az volt a probléma. - A Pick Szeged önmagához képest gyengén teljesített ideáig ebben a szezonban. Ön miben látja az okát? - Hamarabb kellett volna olyan döntéseket meghozni a Pick Szeged életében, amikre az idén rákényszerülünk. Új keret kell, mert a régi, a két kupa- és egy bajnoki győzelemmel megelégedett. Bekényelmesedtek a játékosok. Ahol lehetett, már belenyúltunk a csapatba, de csak akkor lehet lépni, amikor több játékos szerződése lejár. Most hét ilyen kézilabdás van: Andjelkovics, Oszmajics, Herbert, Vadkerti, Kos, Marjanac, Ghionea – az utóbbi már távozott. - Megkezdődtek már a tárgyalások? - Nem, mert a menedzsment legfontosabb feladata, hogy az átmeneti időszakot összerakja, összeállítsa a jövőbeli célokat. - Kiktől válna meg? - Sok emberrel nem voltam elégedett, és ha én döntenék, nagyon kicserélném a keretet. - Név szerint? - Nem mondok neveket. Az mindig a kérdés, tudunk-e helyükre ugyanolyan, jobb mentalitású, netán jobb képességű játékost igazolni. - Van-e már olyan játékos, aki bejelentette, hogy távozna? - Nincs még. A jelenlegi gazdasági viszonyok között a játékosok sem akarnak mozogni. Amikor klubok mennek tönkre, mint a Gudme, a Valladolid, nem kockáztatnak. - Miért nem épített jobban a szegedi utánpótlásra? - Az elmúlt húsz évben, hány, a szegedi utánpótlás iskolából kikerült játékosból lett Bajnokok Ligája szintű kézilabdás? Nagy Laci, Buday, Kotormán, Mezei, Oszlánczi, Fekete, Herbert, Vadkerti. És közülük hány világszintű játékos van? Három? Kettő? Akkor miről beszélünk? Ez nemcsak szegedi probléma, hanem igaz egész Európára. Higgye el, szívesebben játszottam volna tizennégy BL-szintű magyar játékossal. Ha másért nem, mert olcsóbb lett volna. Jobb lett volna a belső egység. - El tud szakadni végleg a kézilabdától? - Soha. Örök szerelem, ezért, ha tudok és igénylik, segítek. Most is dolgozunk egy nagy szponzor megnyerésén. Rengeteg szép élményben volt részem, ezt nem lehet elfelejteni. Valószínű a keserűségektől hamarabb megválok. Azért mondok még egy tanulságos dolgot. Amikor Pécsen megnyertük a magyar kupát, szurkolók ezrei ünnepeltek a Széchenyi téren, így volt ez akkor is, amikor megnyertük a bajnoki címet. És mi történt a második kupagyőzelmünk után, néhány százan lézengtek a téren. Szegeden a siker megszokottá válik. Ugyanakkor, ha második helyen végzünk a bajnokságban, jönnek a jó indulatú megjegyzések: már megint csak ezüstérem.