Kővári: a szegedi focinak vissza kell szerezni a bizalmat

Hiteles programot a szegedi focinak címen tartott nemrégiben sajtótájékoztatót az Együtt a Szegedi Labdarúgásért szurkolói mozgalom és az Együtt Szegedért Egyesület, ahol a két fél együttműködési megállapodást írt alá. Az eseményen szóba került a város labdarúgásának jövője is, melyről sok pletykát hallani. A SZEGEDma egy cikksorozat keretében igyekszik megszólaltatni az ügyben a szegedi futball szereplőit. Ezúttal Kővári Árpáddal, a Tisza Volán SC ügyvezető elnökével beszélgetünk.

- A 2007/2008-as idény sokaknak okozott csalódást, hiszen egy feljutás küszöbén álló csapatot „szerveztek" át. A vezetés szponzorostul, edzőstül hat játékos kíséretében a szezon félidejében Diósgyőrbe távozott. A 2008/2009-es évadot szinte egy ificsapattal kellett elkezdeni.

- Amikor a Szeged Labdarúgó Klub Kft.-től visszavettük a csapatot, öt-hat olyan emberrel beszéltünk, akik a korábbi klubban is szerepeltek, hogy maradjanak itt; nem tudtuk megtartani őket, mert nem fogadták el, hogy kevesebb pénzért kellene küzdeni Szegedért. Elmentek Algyőre, Makóra és megyei csapatokhoz. Ezért egy teljesen új, nagyon fiatal gárdát kellett felépítenünk. Ez az első év, hogy egy irányítás alá került a felnőtt-labdarúgás és az utánpótlás. A célunk az volt, hogy maradjunk bent. Ez egy remek őszi szezon után majdnem veszélybe került, de a hajrára összekapta magát a csapat. Ez is azt jelenti, mutatja, hogy ez a fiatal korcsoport szélsőséges szereplésre képes.

- Hogyan folytatódik tovább az építkezés?

- Úgy kell most megerősíteni a gárdát, hogy az első hat közé kerüljön a Volán a 2009/2010-es szezonban. A rá következő évre szeretnénk kitűzni a második vonalba jutást. Az elsődleges feladatunk, hogy rendbe kell tennünk a labdarúgás becsületét ebben a városban. Keményen lejáratták az elmúlt évtizedekben ezt a sportágat; elpártoltak a szurkolók, szponzorok, támogatók. Akkor lehet őket visszacsalogatni, ha bebizonyítjuk, hogy egy új generáció dolgozik a fociért, amely tiszta körülmények megteremtésére törekszik. A focistákban is ezt a hozzáállást erősítjük. Olyan játékosokat szeretnénk leigazolni, akik labdarúgók akarnak lenni, és néhány ezer forint többletért nem mennek fiatalon a megyébe. Mi nem ígérgetünk, mint az elődeink, de amit vállaltunk, vállalni fogunk, azt eddig is tudtuk, és ezután is teljesíteni fogjuk. Most ülünk le beszélni a játékosokkal, és kerülnek elő azok a nevek is, akiket le szeretnénk igazolni. De én fenntartom, hogy az építkezésnél a saját játékosainkra, utánpótlásbázisunkra kell támaszkodnunk

Buchholcz Gábor

vezetőedző irányításával.

- Az elmúlt években nem arról volt híres a Tisza-parti város, hogy tolongtak a „focilabda-szívű" tőkések. Ki fog pénzt adni a focira?

- A pénzügyi feltételek megteremtése nagyon nehéz feladat. Az önkormányzati támogatást is csak most utalják át, holott mi januártól dolgozunk, komoly költségeink vannak. A fiúknak azt mondtam, hogy akkor tudok elmenni bárhova pénzt kérni, ha fel tudok mutatni pozitív értékeket a csapat háza tájáról: nincs botrány, rend van a gárda körül, és a játékosokon látszik a fejlődés, a küzdeni akarás, a jövő. Sokkal nehezebb a megyeszékhelyen a támogatók meggyőzése, hiszen Szegeden nagy a morális hátrány.

- A város futballéletében elterjedt egy pletyka, miszerint az Algyő-Szeged kapcsolat egyfajta fúziójává alakulhat, és létrejöhet a jövőben egy magasabb osztályban szereplő klub. Mi az igazság?

- A Volánnál felépítettünk egy olyan utánpótlásbázist, ami példa nélküli a környéken. Ez adja a stabilitást. Évekig próbálkoztunk felnőttcsapatos megoldásokkal, mind bebukott, egyedül a Ferenc Gábor-féle FC Szeged volt jó konstrukció, tiszta, működőképes. Ő úgy szállt ki, hogy nem hagyott hiányt. Az őt követő befektetőjelöltek már csak deficitet okoztak, mind gazdaságilag, mind pedig morálisan. Az Algyő tavaly azzal állt elő, hogy nekik egy jó csapatot sikerült összeszedni, van egy kiváló létesítményük, csináljunk valamit együtt: jussunk föl magasabb osztályba. A két csapat valamelyikének fel kellett volna kerülnie - erre a játékosállományt tekintve az Algyőnek volt komoly esélye -, és akkor egyfajta együttműködés jöhetett volna létre - szegedi NB II-vel. Én ezt elmondtam a fiúknak is az öltözőben, ami lehet, hogy hiba volt, zavart okozott a srácok fejében, de nem tudom, hogy jobb lett volna-e, ha pletykaszinten jut el hozzájuk a mozgolódás. A gondolat decemberben került felszínre, de utána minket többet nem kerestek meg. Pedig akkor el kellett volna indulnia egy tárgyalássorozatnak, viszont épp a főszereplőt hagyták ki ebből. Talán épp azért, mert felmerült ismét a régi tulajdonosi, vezetői struktúra szerepvállalása, mely korábban cserbenhagyta a gárdát, s melyet a szurkolók ezért még ma is támadnak. Mi kijelentettük, hogy nem vagyunk hajlandóak velük együtt dolgozni. Arról is szó volt, hogy az algyői ipari parkba betelepülő vállalkozások támogatják majd a szegedi focit is, de ez megint csak hátsó hírcsatornákon jutott el hozzánk. Van tehát egy egyesület, ami működik elnökséggel, edzőkkel, játékosokkal, majd ennek a társaságnak a háta mögött, az ő jövőjéről elkezd tárgyalni egy-két politikus, idegen sportvezető. Ez finoman szólva sem sportszerű! Minket igyekeznek kihagyni ezekből a tárgyalásokból, aminek sejthető az oka.

- Mi lenne az?

- Számomra nyilvánvaló, hogy politikai kérdést is csinálnak a szegedi fociból, és az Algyő-Szeged ügy városi és gazdasági szereplői nem a saját oldalukhoz lojális tényezőként aposztrofálnak minket vezetőstül, szurkolóstul. Pedig hagyni kell, hogy a labdarúgás a maga módján, politikailag függetlenül létezzen! De mivel ha karban van tartva, potenciálisan nagy erő e sportág, sajnos igyekszik azt mindenki kontroll alatt tartani.

- De az országban sehol sem működik szinte egyetlen sportág sem az önkormányzatok támogatása nélkül. A szegedi foci most mire számíthat a várostól?

- Jeleztük a sportért felelős alpolgármester felé, hogy szeretnénk a folyamatos támogatás miatt egy kölcsönös megállapodást aláírni, amiben mi is lefektetjük a következő három évre a vállalásainkat, és akkor megint aláírhatjuk az immár 10 millióra apadt éves támogatási szerződést. Ez, úgy értesültem, hogy június végén a közgyűlés elé kerülhet.

- Ha laikus lennék, azt mondanám, hogy nem is kevés pénz ez, ha hozzávesszük, hogy még lehet néhány milliónyi plusz utánpótlás-támogatással is számolni.

- Az említett utánpótlás-támogatás az elmúlt években 6 millióról indult, lett belőle 4, majd 2,5. Szeretném érzékeltetni azt is, hogy a kézilabda- és labdarúgó-szakosztályunk téli, nyári teremigénye miatt több mint 15 millió forintot fizet vissza a városnak bérleti díjként. Az Etelka sori labdarúgópályákat kapjuk ingyen. Az összes tornateremért, még az Etelka sori csarnokért is fizetünk bérleti díjat. Úgyhogy a Tisza Volán SC a jégkoronggal és a kézilabdával együtt kap közel 17 milliós támogatást, aminek nagy része terembérletként visszacsordogál a városhoz.

A témát folytatjuk.