Sport

Sokat köszönhet Szegednek a válogatott hokis

Sokat köszönhet Szegednek a válogatott hokis

2009. május 20., szerda
Sokat köszönhet Szegednek a válogatott hokis

Peterdi Imre meglátogatta egykori egyesületét

peterdi6

A magyar jégkorong-válogatott játékosa, Peterdi Imre - aki a szegedi hokicsapatot is erősítette egykor - a Pick Szeged és a Szegedi Sport és Fürdők Kft. vendégeként látogatott kedden városunkba. A Svájcban az A csoportos jégkorong-világbajnokságon két gólt szerző 28 éves hokis a szegedi jégcsarnokban találkozott a Tisza Volán SC fiatal „jegesmackóival". Az eseményre a SZEGEDma.hu is ellátogatott.

A jégpálya öltözőjében rögtön körbeülték a jövő szegedi reménységei

Peterdi Imrét

, és egy kis bátorítás után már is záporoztak a kérdések. A cikk szerzője sem bánta meg, hogy végigállta a fiatalok és a válogatott hokis beszélgetését, hiszen a végére szinte alig maradt kérdőjeles mondat az újságíró tarsolyában.

Kétezer-száz hokis itthon, 22 ezer jégpálya Kanadában

Hol volt a legjobb játszani? - hangzott az első érdeklődés a sportoló múltja felől, amire „Pedró" rövid elemzés után Dunaújvárost nevezte meg, igaz a kedvenc városa - ahogy az honlapján is olvasható - Szeged. És nemcsak azért, mert napfény, fesztiválok, Tisza stb., hanem mert az itt eltöltött vendégévek segítették át a holtponton, hiszen a dunaújvárosi anyaegyesületében épp mellőzték őt. Szegeden viszont elindult a hokiélet, s ő megtanulta, hogy alázattal, kitartással és sok munkával cseremberből a legjobbak közé verekedheti magát (mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a svájci vébé). A sérüléseket taglaló érdeklődés után - amikor hallhattunk agyrázkódásról, eszméletvesztésről, ujjtörésről vagy akár a fogak elvesztéséről - az álmok is szóba kerültek. Az NHL, a hoki fellegvára. Peterdi szerint ő már túl van azon, hogy reális esélye legyen a világ legjobb ligájában játszani. Viszont érdekes összehasonlítás keretében szemléltette a tengeren túli és a hazai viszonyokat. Magyarországon 2100 körül van az igazolt jégkorongozók száma. Kanadában 22 ezer jégpálya működik, tízszer annyi, mint ahány sportolónk van (ott egyébként 270 ezren jégkorongoznak).

„Pedró" és a deja vu

Miután elfogytak a kérdések, és „Pedró" kiosztotta az autogramjait, újságra, lapra, hokiütőre, mi is váltottunk vele néhány szót. A magyar jégkorong jövőjével kapcsolatban - ami a közelmúlt hokilázát tekintve méltán lehetne fényes is - a válogatott sportoló azt mondta, hogy most nagyon nehéz előrelátni. Beszélni kell a válságról is, mert bizony vannak jégpályák, amelyek bezárnak majd hónapokra e nehéz időkben. Pedig inkább fejleszteni, építeni kellene. Kevés a pálya. „Szegeden is elindult valami, de ha jól tudom, a jégcsarnok fejlesztése, nyáriasítása akár kétszáz millióba is belekerülhetne" - fűzte hozzá Peterdi. „Márpedig modern, elégséges fejlődést szolgáló létesítmények nélkül nehéz jövőről beszélni." A vébével kapcsolatban a két gólt jegyző hokis úgy nyilatkozott, hogy meg kell tanulniuk 60 percig koncentrálni. „Az ellenfeleink vérbeli profik. Nem a körülöttünk lévő dolgokkal kell foglalkozni, hanem mindig a soron következő feladat megoldására kell odafigyelni. Legyen az egy passz, helyezkedés, lövés" - így a hokis. Az A csoportba történő visszajutás esélyeit latolgatva pedig azt mondta, hogy deja vu érzése van. A lengyelekkel, a horvátokkal, a szlovénekkel, a britekkel és Dél-Koreával kerültünk egy csoportba, és ugyan azt a bravúrt kell megcsinálni a szlovéniai eseményen, mint egy évvel Svájc előtt, mikor Japánban nyert divízió 1-es aranyat a magyar nemzeti együttes.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.