Rendőr TE: megszerettetni a focit a fiatalokkal

Több korosztályban közel 250 kis futballpalántát nevelnek a Rendőr TE labdarúgó-szakosztályában. A kilencedik éve működő szakosztály mára Szeged egyik legelismertebb utánpótlás-nevelő bázisává nőtte ki magát. Annak ellenére, hogy mint sok más hasonló helyen, itt sincs kolbászból a kerítés, igyekeznek a szülőktől a legminimálisabb áldozatvállalásra bírni, a gyerekeket pedig nem elsősorban versenyszellemben, eredménycentrikusan képzik, hanem meghagyják nekik a játék örömét. Sahin-Tóth Dezső ügyvezető szerint ez lehet a magyar labdarúgás lassú újjáéledésének egyik kulcsa. A másik pedig a piramiselv megvalósítása: csak akkor lehet jó a kiválasztás, ha sikerül újra széles tömegeket visszacsábítani a pályákra, az egyesületekbe.

A Rendőr TE labdarúgó-szakosztálya 2000 januárjában jött létre, s még az év szeptemberében el is indította a gyerekfocit: a Hétvezér utcai óvoda középsős, 1995-ös születésű gyerekeivel kezdtek el foglalkozni. Az ötlet úgy született, hogy a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság rendelkezik egy tornateremmel a Párizsi körúton, illetve a Hunyadi téri Dózsa-pálya sem volt igazán kihasználva. A Déli Apró lapigazgatója,

Konkoly Béla

látott először fantáziát a dologban, s ha már látott, segített is: a lapban hirdetni kezdték a focisulit, bemutatták az itt focizni tanuló gyerekeket, s a nevüket is adták a csapatoknak. A maximálisan sportbarát

Lukács János

főkapitány is támogatásáról biztosította a teljesen egyéni kezdeményezést, mely a szegedi utánpótlás-nevelésben tátongó rés felismerésén alapult - mesél a kezdetekről az ötletgazda,

Sahin-Tóth Dezső

(középső képünkön)

. Az ügyvezető édesapja révén a labdarúgásba nőtt bele, NB I-es játékos volt, s az ifjúsági válogatottságig is eljutott: Kiskunfélegyházáról indult, aztán a Szeol AK, majd a Szegedi Dózsa, a Makó és a SZEAC színiben futballozott, majd az edzői hivatást választotta amellett, hogy 1991 óta a rendőrség állományának is tagja.

„Délen lévő apró gyerekek egyesülete"

Alulról és a semmiből építkezve mára odáig jutottak el, hogy több korosztályban mintegy 250 gyerekkel 10-11 edző foglalkozik a szakosztály keretei között. Elsőként

Prilenszky Géza

szállt be Sahin-Tóth Dezső mellé, majd folyamatosan újabb és újabb szakembereket sikerült megnyerniük az ügynek, melyet egyébként a rendőrség létesítményeivel segít, míg a működési költségeket a városi utánpótlásalapból, a szülők által fizetett részvételi díjból, illetve pályázatokból kell kigazdálkodniuk. Mit mondjunk, nemes, embert próbáló feladat... A magát a „Délen lévő apró gyerekek egyesülete"-ként aposztrofáló Déli Apró-Rendőr TE immár ötödik éve rendezi meg nagy sikerrel a Déli Aprók Ligája elnevezésű bajnokságot, mely több hétvégén át tart a Dózsa-pályán. Itt mindenki játszik mindenkivel, idén 700 gyerek - a hazai gárdák mellett romániai és szerbiai együttesek színeiben - lépett pályára a ligában.

A nagyobbakat egyébként több mint három éve a SZVSE-vel együttműködésben szerepeltetik a bajnokságokban. A 10-11 éves kort elérők SZVSE néven lépnek pályára, de ugyanúgy a Rendőr TE edzőivel, szakmai irányításával készülnek. Mint azt a SZEGEDma.hu-nak Sahin-Tóth Dezső elmondta, jelenleg egy ificsapatuk játszik a SZVSE-ben, egy serdülő ugyancsak a vasutasoknál, egy pedig „kölcsönben" Újszentivánon. Van még két előkészítő gárdájuk, utánuk következik a 97-es, majd a 98-as korosztály, végül a legkisebb „déli aprók", az 1999-2004 között születettek

Az átlagos edző kiöli a játék örömét a kicsikből

Az egyesület egyedisége abban áll, hogy a hagyományos magyarországi képzéssel szemben más típusú, család- és gyerekbarát utánpótlás-nevelést kíván megvalósítani. „A legkisebbeknél nem szabad túl komoly szakmai munkát végezni, ott gyakorlatilag az a cél, hogy jó szakmai körülmények között jó labdával jó pályán örömfocit játsszanak a gyerekek, tilos korlátok közé szorítani őket. A 6-12 éves kor közötti időszak az úgynevezett aranykor, ilyenkor mindenre fogékonyak a gyerekek, tehát miután megszerettettük a kicsikkel a sportágat, 6-8 éves kor között kell elkezdeni a technikai képzést" - beszél a legfontosabb követendő alapelvekről az ügyvezető.

Sahin-Tóth Dezső szerint a magyar labdarúgás gyakorlatilag az 50-es évek óta hanyatlik, s ezért nagy részben éppen a nem megfelelő képzés a felelős: „Az 50-es években még létezett a grund, mely szelekciót jelentett: itt valóban a legjobbak maradtak felszínen. Mára sajnos eltűntek a grundok, a legtöbb gyereknek nincs is hol fociznia. Míg azonban Nyugaton, például Hollandiában tudományos alapokra helyezték a kiválasztást, nálunk az az irány kezdett érvényesülni, mely nagyon korán a fizikai képzésre helyezte a hangsúlyt a technika fejlesztése helyett." A dolog másik része az elhibázott mentális felkészítés: „Nálunk már egy átlagos gyerektorna is úgy zajlik, hogy a szülők elvárják a sikert, az 5-6 éves gyerekeket is szorítja az eredménykényszer, addig külföldön csak mosolyognak rajtunk: ott azt nézik, hogy a 15-20 gyerek között van egy óriási tehetség, aki köré majd később csapatot lehet építeni. Az átlagos magyar utánpótlásedző csapatot és eredményt akar, futtat, a fizikai képzést erőlteti, s kiöli a fiatalokból a játék örömét, élményét. Pedig az eredmény - vegyük már végre példának a nyugati országokat - igazán a profi karriernél kellene hogy számítson... - magyarázza a szakember.

Inog a magyar piramis: nincs miből kiválasztani...

Természetesen nem csak ez a gond a magyar focival, nem csak ezért maradnak el immár hosszú ideje a komolyabb sikerek. Az egész probléma alulról kezdődik, azzal, hogy a piramiselv nem, vagy csupán korlátozott mértékben tud érvényesülni. Sahin-Tóth Dezső - mint mondja - ezen a téren a korábbi szövetségi kapitány,

Mezey György

gondolataival ért egyet: amíg nem fociznak a mainál jóval többen, ne várjunk semmi jót... „Ahol igazán eredményes az élsport, ott a lakosság 5-10 százalékának kell egyesületben űznie az adott sportágat. Nálunk ez a labdarúgás esetében 0,2 százalék - azt hiszem, ez mindent meg is magyaráz. Ha nincs honnan kiválasztani, hogyan lépjünk magasabb szintre a tömegsportnál? Az egyesületek is sorra szűnnek meg, nem tudnak életben maradni. Korábban Szegeden is klubok tömege virágzott egymás mellett, s mindnek volt kiváló felnőtt-, ifi-, serdülő- és kölyökcsapata is, ma meg a Tisza Volánnál és nálunk van 250-300 gyerek, máshol semmi. Persze a szabályozók is rosszak, így fordulhat elő, hogy míg korábban a megye I-ben ifit, serdülőt és előkészítőt is ki kellett állítani, addig néhány éve már csak ifit és serdülőt kell nevezni, de utóbbi korhatárát is folyamatosan módosítják, tologatják" - sorolja a bajok forrását.

Széles tömegbázist építenének

Mindezen ismeretek birtokában, s mindezekre a megfontolásokra alapozva a Déli Apró-Rendőr TE-ben folyó utánpótlás-nevelő munka - a lehetőségekhez igazodva - abban különbözik a többi műhelyétől, hogy elsősorban a minél széles tömegbázist szeretnék kiépíteni, s az a legfontosabb céljuk, hogy megszerettessék a gyerekekkel a labdarúgást. Nem erőltetik túlzottan az utazásokat, a tornákat, a versenyeztetést, humánusan állnak a gyerekekhez. A szülőket sem kívánják túlterhelni, csak a havi 4000 forintos részvételi díjat várják el tőlük, ami az egyesület életben maradásához szükséges (éves szinten 1,5-2 millió forintból gazdálkodnak). Többször tartanak családi napokat is, ahol az apukák az edzők, az anyukák pedig a gyerekek ellen fociznak, s rendkívül népszerűek a mát ötéves múltra visszatekintő nyári táboraik is, melyeket a megszokott környezetben rendeznek, s ahová külsősöket is várnak

(fotógalériánk felvételei is ott készületek)

. Sahin-Tóth Dezső szerint a szegedi labdarúgás felemelkedésének, alulról történő építkezésének olyasféle többpólusú rendszer lenne a záloga, melyben komoly szerep és feladat jut a Déli Apró-Rendőr TE-nek. Míg ők a legszélesebb tömegeket fogadják, szükség lenne egy másik pólusra is, ahol már 6-7 éves kortól specifikusabb munka folyik. Az alapok elvileg rendelkezésre állnak, hiszen az egyesület szerződésben áll mind a Tisza Volán Focisulival, mind a KÉSZ Labdarúgó Akadémiával, ám az együttműködés sajnos nem minden esetben működik igazán olajozottan, a papírban foglaltaknak megfelelően. Pedig - teheti hozzá az újságíró - elviekben mindenkinek ugyanaz, a jó magyar és szegedi labdarúgás lenne az érdeke, ezért is különösen sajnálatos, ha az egyéni ambíciók nehezítik az összefogást...