A pekingi tanulság: harmadannyi pénz, harmadannyi érem...

Az ország közvéleményét szombat óta az ötkarikás játékok tartják izgalomban. A magyar olimpiai delegáció pekingi szerepléséről Bartók Csabát (képünkön), a Pick Szeged egykori hetvenkétszeres magyar válogatott kézilabdázóját kérdeztük, aki több világverseny légkörét is megtapasztalta már, hiszen részt vett egy vb-n és három Eb-n is. Tanulságos, amit mond: az eredmények egyenes arányban állnak az állami támogatásokkal.

A nagyszerű sportoló – aki családjával Szegeden él, s itt is dolgozik – szerint az elmúlt olimpiák elkényeztettek minket, s hazánkban az embereknek igazán az aranyra fáj a foguk. A pekingi játékok felénél tartunk lassan, és mégis: a legfényesebb érem még várat magára. Eddig négy ezüsttel és egy bronzzal boldogítottak bennünket a magyar versenyzők. „Véleményem szerint nem az aranyérmek hiánya a vészjósló, hanem az, hogy milyen kevés az első hatba jutott sportolóink száma” – utal a problémákra

Bartók Csaba.

„Értékrendem szerint a bronz és az ezüst is felér az arannyal, hiszen aki élsportolóként – mint magam is – részt vett már világversenyen, jól tudja, hogy gyakran nüansznyi dolgokon múlik egy-egy döntő. Az úszóknál példul egy gyengébb fordulón, benyúláson… Vagy nem feledkezhetünk meg az oly sokszor emlegetett bírói döntésekről, például a vívásban, a tornában; de a csapatsportágak közül akár vízipólóban is főszereplővé válhat a sípmester.”

A vészjósló folyamat

Az egykori kézilabdás úgy látja, hogy az egész ország sportéletében komoly visszaesés tapasztalható. Több szakember megkongatta már a vészharangot, de az optimistább sportvezetők remélték, hogy a 2008-as olimpián még nem lesz érzékelhető a recesszió, és a folyamat „csak” a londoni játékokon fog csúcsosodni. De mi is ez a folyamat? „Egyre kevesebb gyerek sportol, és egyre rosszabbak a körülmények” – válaszolt a kérdésre Bartók Csaba. „Ha pedig a piramis alja hézagos, hogyan épüljön fel a csúcs? Meg kell nézni azokat az országokat, melyek a világversenyeken egyéni és csapatsportágakban is jobban szerepelnek, mint mi, hogy mekkora pénzeket mozgatnak meg a sporttámogatásokban! Nálunk ez szinte a harmadára esett vissza az athéni olimpiát megelőző állapotokhoz képest.” S ez az, ami igazán elgondolkodtató és elszomorító.

Talán egy tucat érem…

A sportember nem akart aranyérmekkel kapcsolatos jóslásokba bocsátkozni. Összességében tíz éremmel már elégedett lenne, persze a játékok kezdete előtt ennél többre tippelt volna. Igaz, a kajak-kenu önmagában képes lehet 7-8 érem begyűjtésére, s ha ez így lesz, jövő hét végére talán még tucatnál több dobogós helyezés is elérhető. Saját sportágáról is kérdeztük Bartókot. Ő úgy értékelte női kézilabdásaink teljesítményét, hogy kapusposzton nagyszerű teljesítményt nyújt

Pálinger Katalin

, és a védekezésünk is megfelelő, az egyedüli gyenge pont itt éppen az a

Görbicz Anita

, akinek viszont támadásépítésben kulcsszerepe van, s igazi klasszisként irányít s fejez be akciókat. Szélsőjátékunk megállja a helyét, a beálló poszt is megfelelő. Viszont a lövőink teljesítménye finoman szólva is gyengécske – fejtette ki. Sok a hiba, nagyon kevés a gólátlag. Egy világversenyen ez a lyuk még a dobogó esélyét is elnyelheti.