Orbán Viktor: A kormány sem most, sem a jövőben nem teljesíti az ukrán követeléseket
Többkulcsos adórendszerrel alakítanák át az adózást a Tisza közeli közgazdászok
Bokros Lajos háromkulcsos adórendszert ajánl, amit adott esetben akár egy Tisza-kormánnyal meg is valósítana, Bod Péter Ákos, aki szintén a progresszív adózás híve, már egyeztetett is elképzeléseiről Magyar Péter stábjával. A tiszás önleleplező nyilatkozatokat bemutató cikksorozat mostani részében azzal foglalkoztak, hogy nemcsak a Tisza és a tiszás szavazók, de a párt körüli szakértők is, többek között Bokros Lajos is megszállottjai a többkulcsos adónak. Emellett a Magyar Nemzet bemutatja azt is, mennyire álságos dolog jó színben feltüntetni azt a többkulcsos rendszert, amely valójában sem az alacsony, sem a magasabb keresetűeknek nem kedvez, miközben visszafogja a legális teljesítményt, növeli a feketézést, és a mostani sokszorosára duzzasztja az adminisztrációt.
Pártja adóterveit illetően Magyar Péter korábban leszögezte, hogy azt nem ő, hanem a szakértői határozzák meg. Bár ezidáig egy kértő sem igen vállalta nyilvánosan a Tisza Párttal való együttműködését, több közgazdász nyilatkozatainál erősen kilóg a lóláb. Most közülük mutat be kettőt - Bokros Lajost és Bod Péter Ákost - a Magyar Nemzet cikke.
„Aki azt mondja, hogy progresszív, tartsa fel a kezét!”
Elöljáróban fel idézi a lap, hogy a pártból kiugrott vallásügyi munkacsoport-vezető, Csercsa Balázs január végén arról beszélt: a Tiszán belül nem kérdés, hogy a többkulcsos adó szükséges és jó. Csak azt nem értik sokan – mondta akkor –, hogy ezt miért nem lehet nyíltan felvállalni. Ide kívánkozik az is, hogy az adózással kapcsolatos valódi szándékaik elhallgatásáról a párt alelnöke, Tarr Zoltán kendőzetlenül beszélt tavaly augusztusban, a Tisza Etyeken tartott fórumán. Azt fejtegette: nem szabad elmondani a terveket, mert akkor megbuknak, egyébként választást kell nyerni, és aztán mindent lehet. Szintén nem mellékes, hogy ugyanazon az eseményen Dálnoki Áron, a párt gazdaságfejlesztési munkacsoportjának vezetője megszavaztatta a hallgatóságot, s az ott lévők 80-90 százaléka a többkulcsos adó mellett voksolt. Ahogy ő maga is.
Hogy elnyerte-e a tiszások tetszését, azt nem tudni, de az etyeki önleleplező fórum után kiszivárgott a sajtóhoz egy többkulcsos adóterv, amely a Tiszának készült. Ez az elképzelés 15, 22 és 33 százalékos kulcsot vezetne be, az éves jövedelmi sávok pedig ötmillió forintnál, afelett tizenötmilliónál húzódnának. Vagyis a középső, 22 százalékos jövedelmi sáv havi bruttó 416 ezer forintnál kezdődne.
Bokros Lajos jön, ha kell
Némileg egyszerűbb számokkal, de annál határozottabban áll ki nyilatkozataiban Bokros Lajos a progresszív jövedelemadó mellett. A megszorító csomagja miatt kellemetlen emlékű, bukott pénzügyminiszter a saját számításait a Klubrádió február 4-i adásában, szíve felett ukrán nemzeti színű szalagot viselve ismertette Bolgár Györggyel és a nyilvánossággal. Bokros a havi félmilliós jövedelemig tíz, egymillió forintig húsz, afelett pedig harminc százalékos szja-t szedne.
Néhány perccel később azt is kifejtette, hogy a szociálpolitikai juttatásokat teljes mértékben elvonná. Ez pedig azt jelentené, hogy hiába nyernének az alacsonyabb bérből élők valamennyit az alacsonyabb szja-kulcson, a juttatásoktól, az adókedvezményektől elesnének, összességében tehát egyáltalán nem járnának jobban.
Bokros ugyanakkor teljes mértékben meg van győződve elképzelései tökéletességéről. Olyannyira, hogy akár végre is hajtaná azokat, adott esetben egy Tisza-kormánnyal. Tavaly októberben a Belvárosi Szabadegyetem vendége volt az egykori pénzügyér, akitől megkérdezték: ha felkérnék, vállalkozna-e újra politikai vagy szakmai szerepre. Nyilván a Tisza mellett. Erre Bokros úgy válaszolt: adott esetben, ha arra szükség lenne, a saját feltételei mentén újra beszállna a politikába.
Bod Péter Ákos utat mutat
Tavaly decemberben járt a Belvárosi Szabadegyetemen Bod Péter Ákos korábbi jegybankelnök is, aki szintén a jelenleg egykulcsos személyi jövedelemadó átalakítását szorgalmazta. Ráadásul egy kegyetlen hasonlat kíséretében: „Itt egy nagyon generális adóváltoztatás lesz, és ott nem lehet elkerülni a jövedelemadókat. Azoknak a személyi jövedelemadó részét is, meg a vállalatit is. (…) Azt gondolom, hogy anélkül, hogy most előreszaladnánk, és elvégeznénk a következő pénzügyminiszter helyett azt a hálátlan feladatot, ami elől mindig elbújik az ember, hogy ne ő mondja már ki, hogy mit fognak csinálni. Ha fenik a kést, a malacnak az ólban azért nem kell megmondani azt, hogy mi jön, úgyis sejti egyébként, nagyobbrészt.”
Azon túl, hogy a malacok nyilván az adófizetők, a kés pedig az adóemelés, Bod Péter Ákos lényegében megismételte Tarr szavait: nem kell elmondani a választások előtt a terveket, a szavazók úgy is tudják.
Bod Péter Ákos ugyanakkor nem csak szóvirágokban tud beszélni. Bár az utóbbi hetekben tagadta, hogy köze lenne a Tisza adóterveihez, egy alkalommal éppen maga mondta el, hogy tulajdonképpen igenis van. Tavaly februárban hol másutt, mint az egyik Tisza-sziget rendezvényén Magyar Péterék terveiről, a többkulcsos adóról szólva azt mondta: „én megnéztem, hogy mit mondott el az elnök és mi hangzott el (…), a szakmai stábbal találkoztam és röviden érintettük ezt”.
Bod Péter Ákos itt nem hagyta abba: előbb utalt arra, hogy szerinte az áfát csökkenteni kellene, majd a többkulcsos szja mellett érvelt. Végül egyenesen arról beszélt, hogy ha megkérdeznék, a leendő kormány pénzügyminiszterének a progresszív adóztatást tanácsolna.
Hátrányok sora
Bod Péter Ákos az igazságosságra hivatkozott. Csakhogy ez az érv önmagában sem elég, nemhogy azoknak a hátrányoknak a tükrében, amelyet a progresszív szja előidéz. Röviden ezt is felvillantjuk.
A többkulcsos adózás legnagyobb rákfenéje, hogy mivel a magasabb fizetésnél belép a nagyobb adókulcs, az alacsonyabb keresetűek nemigen tudnak feljebb lépni a társadalom vagyoni ranglétráján. Ha ugyanis többet keresnek, már gazdagabbnak számítanak, és nagyobb arányban ugrik meg az adójuk. Ebből az is következik, hogy többkulcsos adó mellett egyesek számára kevésbé éri meg a többletmunka, vagy éppen az előléptetés, és a magasabb felelősségű munkakör elfogadása. De mivel nem életszerű, hogy a munkavállalók tömegével utasítanák el a kinevezést és a béremelést, a sávos adóztatás valójában az adóelkerülésnek ágyaz meg. A munkáltató is érzi ugyanis, hogy bár nőtt a munkavállalója bruttó bére, a sávos adó miatt a nettója mégsem növekszik annyival. Ilyenkor jönnek képbe a féllegális vagy a teljesen fekete megoldások, esetleg az, hogy a pénzt külföldre vigyék. Az már csak hab a tortán, hogy a többkulcsos adózás több számítást igényel, ezért növeli az állam, a vállalkozások és a magánszemélyek adminisztrációját. Mindezt úgy, hogy a többkulcsos adó csökkenti a befektetésre fordítható jövedelmeket, vagyis apasztja a gazdaságban forgó pénz mennyiségét.
Ennek ellenére Bokros Lajoson és Bod Péter Ákoson kívül bőven akad még baloldali közgazdász, aki nyíltan a progresszív adóztatás és a Tisza mellett foglalt állást.
További híreink:
