Orbán Viktor: modernnek lenni nemcsak nyugati módon lehet

A jegybank azt a segítséget tudja adni a kormánynak, túl persze a stabil forinton, az alacsony infláción, ami azért mégis az elsődleges feladata a jegybanknak, de azt a segítséget tudja adni a jegybank a kormánynak, hogy fölhasználja a nemzetközi kapcsolatait, és a magyar hagyományok szerint a jegybankban mindig is magas szinten lévő intellektuális kapacitást arra, hogy új megközelítéseket, új gondolatokat, a fodrozódó új jelenségeket kellő mélységű elemzésekkel a kormányzat rendelkezésére bocsátja és segít a gazdaságstratégia kialakításában is. Hálás vagyok a jegybankelnök úrnak ezért a munkáért, és úgy gondolom, hogy a mai konferencia ennek méltó lenyomata.

Miért kell egy tízmilliós országnak ilyen kérdésekkel foglalkozni?

Hiszen van baja, enélkül is éppen elég. Van épp elég bajunk a mindennapi ügyek menedzselésével, a megörökölt történelmi hátrányok ledolgozásával, a pénzügyi sérülékenységgel, a magas államadóssággal, szóval van éppen elég baja Magyarországnak, amin gondolkodnia kell a vezetőinek, miért vállalják, veszik vállukra azt a plusz terhet, amely ezeknek a dimenzióknak a megnyitásából, az erről történő gondolkodásból, meg aztán ennek a gondolkodásnak a nemzetközi következményeiből akadnak – tette hozzá. Van egy olyan gondolat is, van egy olyan hagyomány is a magyar politikában, hogy jobb inkább sunyítani, nem kell ezekkel a nagy ügyekkel foglalkozni. Persze titokban értsük meg őket, de ha van is véleményünk, inkább maradjunk csöndben és valahogy - ahogy a sportban mondják - oldalvizezve ússzuk meg a világ nagy változásait. Ez egy sikeres túlélési stratégia volt hosszú időn keresztül Magyarországon, de most valóban valami olyasmi történik, ami ezt a nagy gondolatoktól való távolságtartás stratégiáját többé nem teszi lehetővé.

Kitört a 2008-2009-es pénzügyi válság, és én még ahhoz a nyugatos magyar hagyományhoz tartoztam hosszú időn keresztül, amely hitt abban, hogy ha valami baj történik a nyugat-európai gazdaságban, mondjuk egy pénzügyi válság, amiről tudjuk, hogy nem volt világméretű, hanem inkább egy európai pénzügyi vagy nyugati pénzügyi válság volt, akkor nekünk egy olyan Európa, nyugati pénzügyi, gazdasági rendszerünk van - ideértve talán a politikai rendszert is - amelynek jól fejlett és kipróbált önkorrekciós mechanizmusa van. Vannak olyan ciklusok, amikor bekövetkeznek a bajok, de megvan az a képessége a nyugati politikai és gazdasági rendszernek, hogy egy önkorrekcióval ezeket a hibákat kijavítsa. Hihetünk abban, amiben vagyunk, ez a nyugati világ képes az önmegújításra, ezért maradjunk azon a nyomvonalon, amin eddig is haladt a magyar politikai gondolkodás, a tőlünk fejlettebb technológiák, a modernizáció mindig nyugatra van, arra kell figyelni, és azt kell mutálni és azt megvalósítani Magyarországon. 

Én hosszú ideig hittem abban, hogy ez így van. Magát a rendszerváltást, akik külföldről jöttek, nekik mondom, én már 1988-89 óta benne vagyok a magyar politika sodrásában. Az egész magyar kommunizmus utáni nagy rendszerváltást lényegében ez a gondolat uralta. Nem csak azért érdemes nyugatra tekintenünk, mert ott jobban élnek, ami kétségkívül igaz, mert hatékonyabbak és így tovább, hanem azért is, mert egy olyan önkorrekciós politikai-gazdasági rendszert fedeztek föl valamikor a XVII. századtól kezdődően, és hoztak létre nyugaton, amely hosszú távon garantálja a biztonságunkat, a stratégiai biztonságunkat. Biztosak lehetünk abban, hogy a nagy kérdésekre adott válaszaink jó irányba mutatnak. Ez a meggyőződésem roppant meg 2008-2009-ben, amikor azt kellett tapasztalnom, hogy beütött a nyugati pénzügyi válság, és részt vettem azokon a politikai tanácskozásokon, ahol ennek a megértésével foglalkoztak. 

Három tényező hátráltatta, hogy Eurázsia egy természetes gazdasági egységként létezni tudjon. Az első a világkereskedelemnek a középpontja, súlypontja a tengerekre helyeződött át. Ez egy teljesen más orientációt idézett elő. Ezek az eurázsiai térségnek a különböző pontjain. A második oka, hogy a szerves egység évszázadokig nem működött az, hogy az átrendeződés következtében a nyugati civilizáció domináns státuszt ért el, és valójában az Eurázsia térségben található civilizációk közötti egyensúlyt megbontotta és nyugat felé elbillentette. A harmadik akadálya - ez már a modern kor jelensége, amiért nem működik a szerves eurázsiai térség, hogy a hidegháború után a nyugati elit úgy döntött, hogy nem ezt a szerves egységet akarja helyreállítani, hanem nyugatosítani akarja az egész világot.

Az a gondolat, hogy az egész világot nyugati mintára kell megszervezni, és az erre kiszemelt népek gazdasági előnyökért, pénzügyi előnyökért cserébe hajlandóak lesznek erre. Ez a gondolat megbukott. Ázsia államai megerősödtek és bebizonyították, hogy képesek önálló gazdasági és politikai erőcentrumként felemelkedni, létezni és tartósan fennmaradni. Ennek következtében a világgazdaság központja keletre tolódott, a keleti gazdaságok négyszer olyan gyorsan növekednek, mint a nyugatiak. A nyugati ipar hozzáadott értéke 40 százalékot tesz ki a világban, a keletieké pedig 50%-ot. Ez az új realitás.

A siker kulcsszavai: tehetség, tudás, technológia és tőke