Szánthó Miklós: a nyugati civilizáció megmentéséért vívunk harcot

 Minden kétséget kizáróan bebizonyítottuk, hogy a nemzeti erőket a nemzetközi színtéren is össze lehet szervezni a Nyugat valódi értékeinek védelmében. Ezt már most óriási sikerként könyvelhetjük el, amely persze csak akkor lesz teljes, ha a CPAC Hungaryn élezett intellektuális fegyverzet győzelemre segíti a béke és a józan ész erőit az idei választási szuperév legfontosabb állomásain: júniusban Európában és novemberben az Egyesült Államokban. 

A CPAC Hungaryre komoly felelősség hárult, hiszen azt a feladatot vállaltuk magunkra, hogy amolyan intellektuális fegyverműhelyként szövetségeseinket felvértezzük a közelgő ütközetre. Akkor járunk el ugyanis helyesen, ha nem csak intellektuális célokat tűzünk ki magunk elé, hanem a politikai csatatéren is mi dia­dalmaskodunk – azért, hogy a valódi csatatéren béke lehessen. A konferenciánkat megelőző napokban kiderült, hogy Európában ma Magyarország az egyetlen hely, ahol a konzervatívok békében összegyűlhetnek, hogy egyeztessék óráikat a választási küzdelem előtt. 

Minden idők legnagyobb CPAC Hungaryjét zártuk tehát, ami egyértelmű üzenet: a konzervatívok felkészültek a harcra, amelyet a nyugati civilizáció megmentéséért vívunk. Természetesen ezt az üzenetet a globalista baloldal is vette. Ezért támadják egyre vehemensebben magát a konferenciát és felszólalóit is. Ám minél jobban csikorgatják a fogukat, minél görcsösebben rázzák az öklüket, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy jó úton járunk, amely a győzelem felé visz

Paradox helyzet van, ugyanakkor eljött az igazság pillanata: a magát mindig pacifistának maszkírozó balliberális elitről kiderült, hogy a korábbi világégéseket megelőző uszító propagandát meghazudtoló módon rajong a háborúért – míg a mindig „militantizmussal” vádolt magyar jobboldalról bizonyosodik be – ismét –, hogy józan, békepárti és ki akar maradni a háborúból. A CPAC Hungaryvel az a célunk, hogy a világ számára egyértelművé tegyük: senkinek nem kötelező úgy táncolnia, ahogy a háborúpárti, woke-elit fütyül. Egy választási szuperévben nem meg-, hanem legyőzni kell a háborús pszichózis szítóit.

A nagy konzervatív elnök, Ronald Reagan külpolitikai koncepciójára tudok visszautalni, amelyet magyarul talán így lehetne összefoglalni: „A békéhez erő kell”. Ezt vallja Donald Trump is, ezt képviselte első kormányzati ciklusa idején, és én biztosra veszem, hogy ezt fogja újból érvényesíteni, amikor januárban visszatér a Fehér Házba. 

ugyanakkor az „Együtt erő vagyunk” szlogenje természetesen arra is utal, hogy a radikális progresszió, a woke elleni fellépésben, mely valós értékeink megvédését célozza, mi, konzervatívok egymásra vagyunk utalva. A globalista ellenséget csak globális összefogással győzhetjük le.