A lusta megszokás miatt nem változik és fejlődik Szeged?

A Kossuth Lajos sugárút Szeged Plázához közeli tízemeleteseiben bandukolunk Bartók Csabával.

- Ez a kampány legfontosabb része, amikor személyesen bemutatkozom a választóknak, meg fogod látni milyen esettanulmány egy-egy ilyen nap, amikor nyakamba veszem a várost - mondja, majd felliftezünk a tizedikre, és emeletről emeletre haladunk lefelé. Minden lakásba becsöngetünk.

A 60 lakásos panel felében nem voltak otthon, ezekre az ajtókra matricákat ragasztott Csaba melyben sajnálatát fejezi ki, hogy nem sikerült személyesen találkoznia az ott élőkkel. Akik azonban ajtót nyitottak komoly tanulságokkal szolgálnak. Volt több olyan ember, akinek fogalma sem volt, hogy április 8-án országgyűlési választások lesznek.

- Most akkor ki lesz a polgármester, ugye arról szavazunk - kérdezte egy családos anyuka, akinek Csaba ugyan elmagyarázta, hogy miről is szól majd az áprilisi választás, de nem számított. Az asszony ugyanis polgármesterre akar, és fog is szavazni!

Egy másik lakó arról panaszkodott, hogy őt nem érdekli a politika és amíg nem takarítják le rendesen a járdákról a havat; és nem kezdenek semmit a problémás szomszédokkal, egyetlen párttal sem fog kokettálni.

Néhány emelettel lejjebb megköszönték a bemutatkozást, de azt mondták, „Csaba maradj inkább a kézilabdánál”.

Volt persze pozitív fogadtatás is. Amikor Tánczosékhoz csöngetünk egyből jellegzetes kutyamorgás szűrődik át a bejárati ajtón.

- Á, Bartók úr már vártuk, hogy ideérjen hozzánk, jöjjenek be egy cseppet, a kutyáktól meg ne féljenek - így invitál lakásába bennünket Tánczos Mihály. - Aki felelősséggel gondolkodik Magyarországról, az csak is rád szavazhat Csabikám és a Fideszre. A szegedi önkormányzat folyamatosan szembe pisil az országos széljárással, ez pedig senkinek nem jó - mondja, közben Dorka, a tíz éves mopsz a gazdi ölébe kéredzkedik. - Mi már öregek vagyunk, csak a fiatalokban bízhatunk - veszi át a szót Mihály felesége.

Pár ajtóval később Mónika is behív minket.