Feke Pál már szinte hazajár Szegedre

- Kis túlzással hazajár Szegedre, nem csak a színpadon, de a nézőtéren is többször találkozhattak Önnel. Hazai pálya a város?
- Hazai és megható pálya. Szegedre jönni és a Dóm téren játszani egy fantasztikus élmény, felemelő. Nagyon nagy súlyt helyez az alkotóra, hogy egy ilyen gyönyörű helyszínen, 4000 néző előtt játszik. Közel 20 éve mutattuk be a Jézus Krisztus Szupersztár musical-színházi előadását, amit Molnár László rendezett, a pályám elején. Egy fantasztikus élmény volt, azóta nagyon sok éven át visszatérhettem ide az István, a királytól az Attila, Isten kardján át az Apáca show-ig. Úgyhogy nagyon készülünk és nagyon meghatározó, hogy ezután a borzasztóan nehéz időszak után újra megépülhetett a színpad és a Dóm elé kiállhatunk. Tehát igen, már-már hazaérkezik az ember.

- Mennyivel másabb ezt a darabot a Dóm előtt eljátszani, mint egy kőszínházban?
- Az ember nyilván nem tudja kikerülni a körülményeket. A Madách Színházban egészen más felmenni a színpadra, mint itt, a szabad ég alatt. A 4000 néző, a Dóm ad egy súlyt, egy nyomást az egésznek. De az izgalmi állapotnak, az előadásnak ugyanolyannak kell lenni, mint máshol, hiszen ez a hivatásunk. Megtanultuk, hogy 500 néző előtt is pont ugyanolyan elhivatottan kell színpadra lépnünk, mint itt a Dóm téren, de megkerülhetetlen arról beszélni, hogy Magyarország egyik legkülönlegesebb szabadtéri játszóhelyén állunk, ahol mindannyiunknak megtiszteltetés lenni. És azt gondolom, hogy a nézőknek is egy ünnepi pillanat, hogy itt lehetnek és láthatják azt a csodát, amit már önmagában a Dóm látványa nyújt.

- Rendkívül nehéz időszakon vagyunk túl, amikor minden más volt körülöttünk. Milyen volt visszatérni a színpadra?
- Ez egy nagy visszatérés most, a vírushelyzet után a Jézus Krisztus Szupersztár első nagy produkció, amiben dolgozom. Érdekes nyomás, nagyon sok mindent megtanított nekünk ez a másfél év. Van egy hivatása az embernek, amit nem végezhetett. Azért használom a hivatás szót, mert amit mi csinálunk, az nem egy végzettséghez kötött, nem egy papírformára vagy objektív határok közé berakható dolog, hanem szubjektív: neked tetszik valami, másnak nem. Ezt el kell fogadnunk, ez egy óriási lelki nyomás az ember életén. A vírushelyzet pedig rávilágított, hogy mennyire egyedül vagyunk ebben a hivatásban. Aki nem készült fel erre a helyzetre – márpedig nem lehetett – az magára maradt. Érdekes élmény volt ez az időszak. Furcsa volt, mert teljesen átformálódott az életünk. Mindaz, ami eddig a központban volt, ami az életünk teljes egészét kitette, egyszer csak átalakult. Rá kellett jönnünk, hogy ha ez nincs, akkor is kezdenünk kell valamit magunkkal.

- Nem lehet megkerülni a kérdést: hogy lehetett ekkora kánikulában próbálni, túlélni a színpadon?
- A kérdés tökéletes, mert nem próbálni kellett, hanem túlélni. Ez egy küzdelem az elemekkel. Nyilván, ha szakadna az eső, akkor arról beszélnénk, hogy nem tudunk próbálni. Most arról beszélünk, hogy hogyan éljük ezt túl. Ez egy kőkemény menet ilyenkor, szerencsére Szirtes tanár úrral esti időszakban próbáltunk. A napon nem is bírnánk, elájulna mindenki, ez egy nagyon nehéz előadásal rengeteg mozgással és tánccal.

- Mit jelent Önnek Szeged?
- Nekem Szeged mindenképp a musicalt, a színházat, a Dóm teret jelenti. Mondhatnám a halászlevet, de az már olyan közhely, hogy nem létezik. Nekem a színházat és ezeket az élményeket, a katartikus színházi élményeket jelenti Szeged. Ha kimondja bárki azt a szót, hogy Szeged, az a kép ugrik be, hogy bemegyek az öltözőbe, itt a Dóm, felmegyek a színpadra, ott a gyönyörű nézőtér. Ezeket az emelkedett színházi pillanatokat jelenti.

Van még jegy péntekre és szombatra is

A Szabadtéritől kapott tájékoztatás szerint a mai és holnapi előadásra is lehet még jegyet váltani-korlátozott számban. Így ha valaki szeretné megnézni Feke Pált, akkor a REÖK-ben. vagy a Dóm téren, az előadások előtt tud jegyet váltani.