Beköti András a muzsikát

A Krisztus-tanítványok sorában a legelső követő: András. A halászmesterséget hagyta ott, hogy igehirdetővé váljon. A legendák nevezik így is: a szkíták térítője. Rá emlékezhetünk ma, köszöntve nevének viselőit is.

András apostol az örmények földjén, majd a kurdok közt, a veszedelmes hegyvidéken hirdette az evangéliumot. Nem tántorította el semmilyen viszontagság. Bejárta aztán a végtelen sztyeppét, a szkíták földjét. A keresztény hitet és kultúrát vitte el a hun, mongol, türk nemzetségekhez. A lovas nomádok tisztelték, úgy tekintettek rá, mint sajátjukra.

Trákiában s a görögök országában is térített, eredménnyel. Nagy gyűlöletet váltott ki ezzel a keresztény hit ellenségeiből. Achaia helytartója katonákat küldött rá, elfogatta, kínoztatta, ő azonban minden vallatásnak ellenállt. Ekkor a helytartó kiadta a parancsot: feszítsék meg! Így lett. A két gerendát viszont nem keresztalakban, hanem szokatlan módon, x formában ácsolták össze. A vasút megszületése óta az x formájú jelzőtáblák népi neve: András-kereszt.

Az apostol két napig agonizált. Harmadnap kiadta lelkét. A keresztény legendárium őrzi emlékezetét. Cselekedeteiről apokrif iratok vallanak. Jelképes tiszteletadás előtte a szegedi ihletésű Pozsonyi-kódex András-himnusza. Számos festmény született az eltelt két évezred során Szent Andrásról. A legtöbb művész a keresztjével ábrázolta. A ritka kivételek egyikét a barokk kor jeles nápolyi festője, „a kis spanyol” José de Ribera készítette: az ő Szent Andrása kemény, elszánt; keresztje nincs, de sorsa az arcáról leolvasható…

Emléknapját egykor különösképp számon tartották az eladósorban lévő lányok, mert házasságjósló, szerelemvarázsló erőt tulajdonítottak neki. A naphoz egy ősi népi szabály is tapad: mivel az adventidő kezdetére esik, a régiek ettől fogva egészen farsangig véget vetettek a zajos mulatságoknak. Ahogy a szólás jelezte: „András zárja a hegedűt”. Vagy amiképp a sokácok körében hangzott: „Beköti András a muzsikát”.