Ismét megtartják a szegedi papucs napját

A szegedi papucs napja alkalmából Páratlanok címmel nyílik kiállítás szerdán a csongrádi megyeszékhelyen, a rendezvényen szakemberek mutatják be a több mint ötszáz éves lábbelit és a hagyományos viselet továbbélése érdekében tett erőfeszítéseket - tájékoztatta Szögi Csaba, a SzegedPapucsért Alapítvány létrehozója az MTI-t.

A Szent-Györgyi Albert Agórában rendezett tárlaton a Móra-múzeum szakemberei által készített tablók elevenítik föl a szegedipapucs történetét. A civil szervezet gyűjteményéből bemutatnak klasszikus, hagyományos, valamint a kortárs divat elemeit felhasználó lábbeliket is. A rendezvényen előadásokat tartanak a szegedipapucs csodás átalakulásairól a török hódoltságtól a 21. századig, fény derül arra, milyen stratégiák léteznek a mesterség tudásának átadására, milyen további terveket szőttek a szegedipapucs életben tartására a civil szervezetek, miért különleges a lábbeli hímzése vagy épp arról, miként lehet ihlető forrása a kortárs művészeknek e hagyományos viselet. A szegedipapucs ötszáz éves története a hódoltság korára vezethető vissza. A könnyű, tetszetős viseletre komoly kereslet volt a Dél-Alföldön, majd a Szabadtéri Játékok indulásával, a hazai turizmus fellendülésével a két háború között indult el a szegedipapucs másodvirágzása. 1922-ben lett önálló a papucsos mesterség, amikor négy jeles szegedimester, - az akkor aktívan dolgozó több mint negyvenből - Ménösi Lajos, Nagy Mátyás, Ótott János, Tuksa Gyula "készítményeit" az akkori kereskedelmi miniszternek személyesen mutatta be, aki "mélyen megilletődve" az önállósághoz hozzá is járult. Az önálló műhelyek 1951-ben a papucsos szövetkezet megalakulásával szinte megszűntek. A varrott, kifordított egylábas papucsok - amikor nincs különbség a bal- és jobblábas papucs között - készítésének legendás mestere, Rátkai Sándor 2011-ben 98 éves korában hunyt el. A szegedi papucsot tavaly felvették a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékébe.

(MTI)