Ványa bácsi és önfelfedező szinglik klubja a Somogyi-könyvtárban

Közönségtalálkozóra, valamint kiállításra és koncertre vár a Somogyi-könyvtár.

Csehov: Ványa bácsi – közönségtalálkozó

Szeptember 20. (szerda), 16.30 óra – 1. emelet, folyóiratolvasó-terem

Anton Pavlovics Csehov

Ványa bácsi című színművét szeptember 29-én mutatja be a Szegedi Nemzeti Színház. A premier előtt az előadás rendezőjével és főbb szereplőivel találkozhat a közönség a Somogyi-könyvtárban. A program szeptember 20-án, szerdán 16.30-kor kezdődik a bibliotéka első emeleti folyóiratolvasó-termében. Résztvevők:

Bodolay Géza

rendező, valamint

Molnár Erika, Waskovics Andrea

és

Pataki Ferenc

színművészek. Beszélgetőtársuk

Gortva Tamás

, a Radnóti Miklós Gimnázium tanára. „120 évvel ezelőtt írta Csehov a Ványa bácsit, egyik kedvenc témájának első érett megfogalmazását. Az emberi lustaság, a gyávaság, a felelőtlenség természetét már a tíz évvel korábbi A manóval elkezdte, és a Ványa bácsiban írta meg tökéletesen először. Csehov szorgalmasan kutatta, hogyan tettetik magukat az emberek tudatlannak, naivnak, tehetetlennek, szerencsétlennek, miközben egyszerűen csak lusták, nem veszik a fáradságot, hogy felelősséget vállaljanak a tetteikért, hogy egyáltalán döntést hozzanak. Mindent megtesznek, hogy ne kelljen felnőtté válniuk, inkább hazugságba, önsajnálatba menekülnek. Csehov drámájának műfaja tragi-bohózat. Együttérzéssel állítja pellengérre a gyarlóságainkat. Minél többet keseregnek gyámolatlan alakjai, mi annál jobban szórakozhatunk. Kíméletlen, gyógyító humorral józanít ki a pusztító hazugságok világából. A Ványa bácsi a magyar színpadok legnépszerűbb Csehov darabjai közé tartozik. A nagyszerű előadások közül is kiemelkedik Horvai István 1970-es rendezése Latinovits Zoltánnal a címszerepben.” (

http://szinhaz.szeged.hu/szindarab/vanya-bacsi/

)

Helló, ki vagy? – Karakterek, szerepek, egyediség

Szeptember 21. (csütörtök), 17 óra – 1. emelet, zeneszoba

Karakterek, szerepmegjelenítések az egyediség tükrében címmel folytatódik a Helló, ki vagy? Önfelfedező szinglik klubja januárban megkezdett programja,

Dobó Mariann

személyi és életvezetési tanácsadó, pszichológus mentor vezetésével. A nyolc alkalomból álló sorozat hatodik rendezvénye szeptember 21-én, csütörtökön 17 órakor kezdődik a Somogyi-könyvtár első emeleti zeneszobájában. A program szervezője a Szabadegyetem.com Tehetségkutató, Személyiségfejlesztő és Tanácsadó Kft. és a Biztos Holnap Szociális és Kulturális Alapítvány. „Hogyan fejlesszem az egyéniségemet, énképemet? Hogyan tervezzem meg, alakítsam ki az énmárkámat, eredeti arculatomat? Az érzelmi intelligencia, az énmárkaépítés az üzleti életben jól ismert fogalmak. Bár azt is érdemes még felismerni, hogy minden embernek ajánlott mindezekről minél többet megtanulnia. Legfőképpen akkor, ha fontosnak és értékesnek tartja önmagát. Az év első öt alkalmával az önfelfedezők folyamatos ízelítőt, lehetőséget kapnak énképük, egyediségük, személyiségük mélyebb megismerésére. Itt az ideje, hogy megfigyeljék azt is, hogy: milyen megjelenési forma az, ami az egyediségüket legjobban tükrözheti. Hasznosak voltak az előző információk, felismerések, önmagunk viselkedéseinek megértésére. Ezzel párhuzamosan, remélhetően ezek eredményeképpen, az önérvényesítés és szeretet egyensúlyának megtalálása is. Az előadás célja elhitetni azt, hogy az énmárka tudatos kialakítására, az érzelmi intelligencia fejlesztésére minden embernek szüksége van. Hiszen az énmárka a személyes névjegyünket, az érzelmi tudatosság pedig az önmagunkkal és másokkal való bánásmód minőségét tükrözi” – olvasható a program ajánlójában.

125 éve született Lajtha László – koncert és kiállítás

Szeptember 28. (csütörtök), 17 óra – 1. emelet, folyóiratolvasó-terem

Lajtha László

(1892–1963) zeneszerző születésének 125. évfordulójáról kamarakoncert és kiállítás rendezésével emlékezik meg a Somogyi-könyvtár. A művész életét és munkásságát bemutató tárlat már megtekinthető a könyvtár első emeleti folyóiratolvasó-termében. A kamarakiállítást október 11-ig láthatják az érdeklődők. A Zenei Album sorozat Lajtha László-estje szeptember 28-án, csütörtökön 17 órakor kezdődik a könyvtár első emeleti folyóiratolvasó-termében. A koncerten a zeneszerző vokális és kamaraművei hangzanak el szegedi zeneművészek tolmácsolásában. Közreműködnek:

Ruszkai Tamara

(fuvola),

Natalia Gorbunova

(hárfa),

Kőrösi Györgyi

(cselló),

Szécsi Edit

(ének),

S. Dobos Márta

(hegedű),

Horváth Gyula

(szaxofon),

Klebniczki György

(zongora). A program támogatója Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár.

Idézet a Lajtha László-kiállítás ajánlójából:

„Lajtha László meghatározó tevékenységet fejtett ki a népzenekutatás és zenepedagógia, valamint a nemzetközi kultúrdiplomácia terén is. Életében – főként Franciaországban – a nála egy évtizeddel idősebb Bartókkal és Kodállyal együtt emlegették: „les trois grands hongrois" (a három nagy magyar). A kommunizmussal való szembenállása miatt műveit 1948 után Magyarországon alig játszották. Zenetörténetileg igen jelentős, egészen egyéni arculatú életművét az utóbbi évtizedekben kezdi újra felfedezni a zenei szakma és a közönség. Lajtha zeneszerzői oklevelét jogtudományi diplomájával együtt 1913-ban szerezte. Első átütő nemzetközi és hazai sikereit a húszas évek végén, illetve a harmincas években érte el. Népzenekutatói pályáját az 1910-es erdélyi gyűjtőútjaival kezdte meg. Művészi kibontakozásának legjelentékenyebb bemutatóit a párizsi nemzetközi kortárszenei fórum koncertjeinek keretében élte meg, de a II. világháború kitörése végérvényesen meggátolta e széleskörű internacionális zeneművészi kezdeményezés további kiteljesedését. Ezekben az években alakult ki kapcsolata a párizsi Leduc-céggel, műveinek kiadójával. A II. világháborút követően az újjáformálódó magyar szellemi-művészi életben vezető posztokat töltött be mint a Magyar Rádió zeneigazgatója, a Néprajzi Múzeum és a Nemzeti Zenede vezetőjeként. 1948 őszén a megváltozott politikai helyzet ellenére visszatért hazájába, ahol addigi állásaitól megfosztották, s ahol élete hátralévő időszakában egyre elszigeteltebb körülmények között élt. A korábbiakban oly széleskörű nemzetközi művészi kapcsolattartás lehetősége megszűnt számára, csupán élete utolsó évében térhetett vissza elbúcsúzni Európától. Az ötvenes évek elszigeteltségében kiemelkedő alkotások kerülnek ki művészi és szellemi műhelyéből. Zenepedagógiai működésének intézményes keretéül elsősorban a Nemzeti Zenede szolgált. Itt oktatta öt évtizeden át a legkülönfélébb zeneelméleti és zenei gyakorlati tárgyakat. Tudósi munkásságáért 1951-ben itthon Kossuth-díjban részesült, művészi munkásságát a francia művészélet 1955-ben a Francia Akadémia levelezői tagságának magas rangú kitüntetésével méltatta.”