Middlemist Red: a zenélés alázatra tanít

Nem másokhoz méri magát a fővárosi Middlemist Red zenekar, a psychedelic-rockot képviselő csapat szerint szükség van arra, hogy egy banda szélsőséges koncertkörülmények között játsszon. Hírportálunk kérdéseire Nóvé Soma énekes-gitáros és Papp Dávid gitáros válaszolt.

- A második, Ripple Soul címre keresztelt Middlemist Red albumon megjelentek a szintetizátoros témák. Mi áll a váltás hátterében?

Papp Dávid: - Számos ilyen jellegű inspirációt kaptunk különböző zenekaroktól az elmúlt években. Mikor lehetőségünk adódott hozzájutni egy Microkorg szintetizátorhoz, kipróbáltuk, hogy lehet belekomponálni a mi műfajunkba. Eleinte szembesültünk nehézségekkel, de körülbelül fél év után kitapasztaltuk a mikéntjét, végül pedig annyira megtetszett, hogy az új album összes számában szerepel az új hangszer. Hangsúlyosabb nem lesz a továbbiakban, megmarad a háttérben, egyfajta színezés gyanánt, hiszen alapvetően gitáros zenét játszunk, de maradnak a szintetizátoros témák, ez a kiegészített forma körvonalazódik előttünk, mint jövőbeli stílus. https://www.youtube.com/watch?v=sG6f8XzKI_I&t=9s

- Az együttest több alkalommal nevezték már a legígéretesebb magyar zenekarnak. Befolyásolja ez a hozzáállásotokat?

Nóvé Soma: - Ez attól függ, hogy milyen szempontból ígéretes. Ha arra értik, hogy külföldön tudunk érvényesülni, akkor jó, de szerintem nem lenne okos dolog saját magunkról ilyen mérce szerint gondolkodni. Most egy logikus előrelépés lenne külföldön elérni egy jelentősebb népszerűséget, legalábbis underground szinten. Nem akarjuk megváltani a világot, hanem mindössze annyit szeretnénk, hogy ha kimegyünk Németországba, akkor eljöjjön száz-százötven ember, aki már ismeri a zenénket. Elég sok zenekar van még, amelyek ígéretesek ilyen szempontból, ott van például a Bohemian Betyars, akik évek óta járnak külföldre, illetve tízezres közönség előtt játszanak. Remélem, hogy van potenciál a Middlemist Red-ben a nyitáshoz, az nekem nem fontos, hogy a többiekhez képest mérve mennyire vagyunk ígéretesek.

- Mik a külföldi koncertek fő tapasztalatai, tanulságai?

N.S.: - Kicsit olyan, mint előröl kezdeni az egészet. Annak örülök, hogy külföldön mindig szélsőséges körülmények között játszunk, úgy értve, hogy vannak olyan bulik, ahol öten vannak, és vannak, ahol kétszázan. Jó átélni mindkét végletet, jobban tudod értékelni azt, ha igényes körülmények között, népes és lelkes közönség előtt lépsz fel, ha már voltál ötemberes koncerten egy kicsi kocsmában. Alázatosságra tanít.

- Ezek tekintetében hogyan ítélitek meg a hazai szcénát?

P.D.: - A hazai szcénában már van egy létező bázis, ami követ minket, főleg Budapesten, pontosan arra tanít meg az egész, amit Soma mondott. Bele tud kényelmesedni egy zenekar abba, hogy itthon megvan az a közönség, ami mindig eljön a koncertekre, viszont külföldön ez nem létezik, ott minden egyes koncerten meg kell győzni az aktuális közönséget, hogy érdemes utánakeresni a zenekarnak. Szerintem minden zenekarnak fontos lenne átélnie ezt a polaritás a két színtér között.

- A Middlemist Red nevéhez kötődik a hétvégi Vanishing Point fesztivál. Tudnátok mesélni róla?

N.S.: - Évek óta gondolkoztunk már azon, hogy érdemes lenne szervezni egy olyan fesztivált, ahol jelen lennének az mi stílusunkat képviselő underground zenekarok. Nem azt mondom, hogy mi kezdtük meg ezt a műfajt, hanem inkább ez egy véletlen egybeesés, amikor mi ezt elkezdtük, akkor ért ide ez a gitárorientált kicsit indie, kicsit pszichedelikus rock, és egyre több zenekar indult be, ami hasonló zenei mentalitással bírt. Nem akarom azt mondani, hogy ez miattunk történt így, lehet, hogy egy kicsit bátorítottuk ezeket a bandákat. Mivel egyre több hasonló zenekar létezik, úgy éreztük, hogy van létjogosultsága itthon egy ilyen fesztiválnak, mert értékesek ezek a zenekarok. Azt is érezzük, hogy lehet, hogy ez a stílus is egy hullám, ami aztán továbbgördül és feledésbe merül, szóval azért is csináljuk ezt a fesztivált, hogy megtartsuk ezeket az értékeket, és amíg tart, addig legalább egyre nagyobb közönséghez eljusson, így talán meg is marad. Ilyen jellegű fesztiválokat világszerte találni, itthon minden egy kicsit minden megcsúszik, de úgy érezzük, hogy ez most aktuális.

- Szóval egy hullámként tekintetek a saját stílusotokra?

N.S.: - Minden egy hullám igazából, egy idő után jobb esetben átformálódik valami mássá, de lehetséges, hogy csak eltűnik. Nem féltetlenül magunkat féltem, örülök annak, hogy végre vannak nagyon jó, kreatív és nemzetközileg is magas színvonalat képviselő zenekarok underground szinten itthon és szeretnénk, ha ez megmaradna.

- Hogyan telt számotokra az idei fesztiválszezont?

N.S.: - Rendben volt, de ahogy minél többször eljátsszuk ugyanazt a műsort, annál kevésbé lesz friss, ilyenkor már arra összpontosít az ember, hogy milyen az interakció a közönség és a zenekar közt. Ha ez nincs meg, akkor elég nehéz a dolgunk, mert maguk a számom már nagy pluszt önmagukban nem adnak, mivel rutinosan játszunk már. P.D.: - Ezen a nyáron inkább a jövőre fókuszálunk zenekari szinten, ennek az egyik jelentős pontja a Vanishing Point, illetve a külföld felé orientálódás, esetleg új számok írása. A közelmúlt eseményei, két budapesti zenei központ, a Közvágóhíd próbaterme, illetve a Dürer Kert melletti próbatermek megszűnése az egész underground kultúra számára nehézségeket okozott, ez az elkövetkezendő egy évben észlelhet majd a közönség is. Ez ránk is érvényes, ezért inkább arra koncentrálunk, hogy mi lesz a jövőben.

- Árultok el részleteket a terveitekből?

P.D.: - Készülőben van egy animációs videoklip Soma által, illetve novemberben indul egy külföldi turné, ami Nyugat-Európát célozza meg, valamint itthon is lesz egy őszi turné, melynek keretein belül Szegedre is jövünk majd.