A Toscával indult a szabadtéri + FOTÓK (FRISSÍTVE)

Megkezdődött a Szegedi Szabadtéri Játékok. Pénteken és szombaton a Toscát játsszák a címszerepben Rost Andreával.

Nagyobb részt szerencsésen elkerülte a vihar a Szegedi Szabadtéri Játékokat, s csak néhány csepp eső esett, habár a viharfelhők úgy gyülekeztek a várostól nyugatra, mint

Tosca

élete felett

Giacomo Puccini

darabjában. „Bámulatra méltó az a tehetség, amellyel Szeged hol gazdasági, hol kulturális életerejéről ad számot” –

Botka László

polgármester ugyanúgy, ahogy három évvel ezelőtt is, megnyitó beszédében Szeged egykori országgyűlési képviselőjétől, Bródy Ernőtől idézett. A városvezető emlékeztetett rá, nem volt egyszerű a szabadtéri játékok indulása, mégis mostanra 86 éves múltra tekint vissza. „Vétek lenne azt a teret nem kihasználni, mely építészetileg predesztinálva van a világ legjelentősebb produkcióinak bemutatására” – idézett a korabeli újságból, mindez szerinte napjainkra megvalósult. A Toscát az egyik legjelentősebb operának tartja, dicsérte az Abba-musical sikerét, s megemlítette, hogy a Notre Dame-i toronyőr című darabnak tökéletes hátteret nyújt a Fogadalmi templom. „Féltékenység, szerelemféltés” – a szabadtéri első darabjának kiindulópontjával szinte mindenki találkozott egy párkapcsolatban. A modern díszletek és ruhák mellett az eredeti történeti hátteret megtartották, azaz az opera 1800-ban, a napóleoni háborúk idején játszódik. Az előadás több részletét robotkamerával is mutatták, a játékok történetében újdonságként. A premier plán indokolt volt a harmadik felvonás csúcsjeleneteiben, közelebb hozta a nézőkhöz a tragédia pillanatait. Az első kettőben azonban nem adott hozzá a darabhoz, pedig egy-egy jól elhelyezett szekond plán alátámasztotta volna a rendező szándékát, annak bizonyítását, hogy egész életünket a szenvedély vezérli. A főszereplő Toscát

Rost Andrea

, szerelmét a festő

Cavaradossit László Boldizsár

, az üldözött

Cesare Angelottit Rácz István, báró Scarpia rendőrfőnököt Kálmándy Mihály

alakította. Nem csalatkozhattak az előadást megtekintők egyik operaénekesben sem. Rost Andrea hírnevéhez méltóan világszínvonalúan játszott, László Boldizsár is bizonyította, hogy méltán szereti a szabadtéri és a Szegedi Nemzeti Színház közönsége, valamint Kálmándy Mihálynak is kijutott a „lábdobogásból”.