Az „utolsó magyarról" az Emlékpontban

Ady Endre Hunn, új legenda című versét véve eszközül mutatta be a költő magyarságképét az Emlékpont pénteki, a magyar kultúra napja alkalmából rendezett rendhagyó óráján Kovács Imre Attila irodalmár, a közgyűjtemény munkatársa.

A hódmezővásárhelyi Corvin, Gregus Máté és Kalmár Zsigmond szakképző iskolák diákjai számára megtartott előadás keretében az előadó mindenek előtt tisztázta a kultúra fogalmát és vázolta annak rétegeit a mindenki számára ismert tartalmaktól a magas kultúráig. Mint emlékeztetett, a magyar kultúra napjának dátuma Kölcsey Ferenc Himnuszának megszületéséhez kötődik, amely vers Erkel Ferenc zenéjén túl a hozzá kapcsolódó rituális formákkal – felállva éneklés, katonai tiszteletadás – a közösségi érzés élményét adja a magukat magyarnak vallók számára.

Ady Endréről

– aki magát mint az „utolsó magyart" határozta meg –

Kovács Imre Attila

elmondta: stílusának izgalmasságát annak a romantika és a modernitás határán történő mozgása adja, nyelvezetében megjelennek a protestáns prédikátorok és a kuruc költészet fordulatai, míg témaválasztása újszerű, amikor pénzről, erotikáról, vagy az Ugarról ír költeményeiben. – Ady Endre prófétai feladatot vállalt, amikor a magyarságot ostorozta – fogalmazta meg az előadó, hangsúlyozva, hogy azt a magyarságot bírálta, amelynek önmagát is részének tekintette, vállalva azt, hogy ezért őt nem szeretettel fogadják. A költő egészsége az 1910-es évek elejére megromlott, szanatóriumba került, amelynek magas költségéhez báró Hatvany Lajos biztosított jelentős anyagi támogatást. A mecénás Ady költészetét bíráló és verseit gyengének ítélő levelére a költő válaszul az Hunn, új legenda című összefoglaló igényű, ars poeticaként is értelmezhető költeményt írta. Kovács Imre Attila a verset elemezve rámutatott: Ady ragaszkodott költői autonómiájához az őt meg nem értő kor véleményével szemben, míg az egyénen belül meglévő sokszínűség, vagy másképpen ellentmondásosság feloldását a közösséghez, a nemzethez való tartozásban jelölte meg, ezzel a romantika dilemmáját egyén és közösség kibékíthetetlen kettősségéről.