A nagyszentmiklósi aranykincsről nyílik kiállítás a szegedi Móra-múzeumban

A kora középkor egyik legjelentősebb aranyleletéről, a nagyszentmiklósi aranykincsről nyílik kiállítás pénteken a szegedi Móra-múzeumban.

Szilágyi Kata

, a kiállítást bemutató keddi sajtóbejáráson elmondta, 1799-ben egy szerb szőlősgazda árkot ásott Nagyszentmiklós határában: a munka közben talált rá a felbecsülhetetlen értékű aranyedényekre, amelyek összsúlya körülbelül 10 kilogramm volt. A kincs darabjai kereskedőkön keresztül jutottak el Pestre, ahol végül a Boráros tér névadója,

Boráros János

városbíró gondoskodott összegyűjtésükről. A nagyszentmiklósi aranykincs végül Bécsbe, a Császári és Királyi Régiségtárba került. Mivel a megtalálók a kincs létét eltitkolták, nem kaptak semennyi pénzt a kamarától, ezért a szőlősgazda felesége, Ikonia többször ment Bécsbe, hogy "megtalálói jutalmát" kikönyörögje. Ikonia "őszinte" vallomása során kiderült, hogy a 23 aranyedény melletti apróságokat - fülbevalók, edények letört fülei - beolvasztották és saját ékszereket készítettek ezekből. A leletegyüttes tartalmazott egy keresztet is, ennek eltűnése régészeti szempontból komoly veszteség, mert segített volna pontosan meghatározni, mikor és hol készülhettek a tárgyak - közölte a szakember. Az elmúlt két évszázadban három népcsoporthoz is kötötték a leletegyüttest: a 8. századi avarokhoz, a 9. századi dunai bolgárokhoz, illetve a 10. századi dunai bolgárokhoz. A ma elfogadott tudományos elmélet szerint a kincsegyüttes az avar fejedelmi kincstár része lehetett - mondta Szilágyi Kata. A kincset a bécsi Kunsthistorisches Museumban őrzik, azonban a szegedi közgyűjtemény tulajdonában van a leletegyüttes 20. század elején készült galvanoplasztikai másolata, melyet most a nagyközönség számára is bemutatnak. A tárlat látogatói emellett a múzeum földszinti termeiben kiállított tárgyak segítségével megismerkedhetnek az avarok és a honfoglaló magyarok fémművességével és ötvösművészetével is.