Kultúra

Bodolay: éppen itt az ideje, hogy a színpad eszközeivel visszatérjek az írott „irodalmi” műhöz

Bodolay: éppen itt az ideje, hogy a színpad eszközeivel visszatérjek az írott „irodalmi” műhöz

2016. január 27., szerda
Bodolay: éppen itt az ideje, hogy a színpad eszközeivel visszatérjek az írott „irodalmi” műhöz
bodolay_geza_kf

"Az eredeti szöveg a mostanában dívó átírások korában, saját idejét, önmagát adja, az időközben eltelt 167 esztendő dacára, illetve éppen ezért is: a 19. század kifejezetten izgalmas nyelvi világával." Bodolay Gézával a Liliomfi kapcsán beszélgettünk.

- Mitől lesz Ferencz Nándor jó Liliomfi? Ahogyan a Somogyi-könyvtárban tartott közönségtalálkozón is mondta, a szereposztás már önmagában szórakozást ígér.

- Ferencz Nándor életkora szerint is tökéletesen megfelel ennek a jó kiállású, lelkes, fiatal, szerelmes vándorszínész hősnek, akinek van elég humora, életkedve és pimasz jókedve, hogy a színészethez hasonlóan az életet is játéknak tekintse, miközben a párjáért küzd az előítéletek és félreértések környezetében. Jó pedig attól lehet, amitől a többiek: Ha a közös, játékos jókedvük találkozik a közönség értük lelkesedő vidám életkedvével.

- Milyen pluszt tud adni az eredeti szöveg, ami miatt érdemes még külön "tolmácsot" is alkalmazni a színpadon?

- Az eredeti szöveg a mostanában dívó átírások korában, saját idejét, önmagát adja, az időközben eltelt 167 esztendő dacára, illetve éppen ezért is: a 19. század kifejezetten izgalmas nyelvi világával. A latin kifejezéseket viszont ma már csak az egykor latinul tudó diákok és tanárok szellemének közvetítésével értjük pontosan. – Lililom-fi barátja: Szellem-fi, mint társ és színpadi alak, Sorbán Csaba alakításában tökéletesen alkalmas az így keletkező félreértések elkerültetésére.

- Szintén a közönségtalálkozón merült fel, milyen sokakat megihletett már a darab, számtalan feldolgozásban láthatta már a közönség. Szívesen és szabadon formálható műről van szó tehát?

- Minden művet szabadon és szívesen formálnak a színházak, több százszor elmondtuk már (persze hiába): Shakespeare, Molière és Brecht éppúgy ezt tették, mint a legjobb mai kortárs szerzőink. A Szigligeti-féle Liliomfiban rengeteget emlegetett „németek” – (akiken persze a Fehér bárányhoz címzett fogadóban az osztrákokat értik 1849-ben) – tehát a mai, huszonegyedik századi

német

színházakban szinte kizárólag novellákból és regényekből készülő átiratok láthatók a színen. Ez minket természetesen semmire nem kötelez, ugyanakkor számtalan „saját kézzel írott” ostobácska

földolgozást

láthatunk remekművekből országszerte. Ezeket utóbb tovább „elemzik” a szakíró-félék, miközben számos esetben a nyelvünk alapszabályaival sincsenek tisztában. Két évtizeddel ezelőtt az átírások jogán és hullámain még csak néhányan lovagoltunk, mára ez „trenddé” vált. – Ergo: éppen itt az ideje, hogy a színpad eszközeivel visszatérjek az írott „irodalmi” műhöz. Engem szórakoztat, ha az ellenkezőjét tehetem annak, amit az/a (színházi) alkotónyáj béget. Tehát az

eredeti írott szöveget

használjuk. Petőfi (Pető-fi) pedig szintén úgy kerül ide, nem Pilátusként a krédóba, – hanem mint a korszak lángeszű költője, akitől máig tanulhatunk bátorságot és jókedvet is. A Liliomfi című előadást január 28-án mutatják be a Szegedi Nemzeti Színház Nagyszínházában. A szegedi teátrum felhívta az érintett bérlők figyelmét, hogy a korábban bejelentett műsorváltozás miatt az egyes bérleteinkben meghirdetett Übü a király helyett Szigligeti Ede Liliomfi című társadalmi vígjátékát tekinthetik meg.

"Az eredeti szöveg a mostanában dívó átírások korában, saját idejét, önmagát adja, az időközben eltelt 167 esztendő dacára."KLIKK: http://szegedma.hu/?p=603812

Közzétette: Szegedma Hírportál – 2016. január 26.
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.