Krasznai Gíta Indiája lemezen, Szegeden

Krasznai Gíta szülei révén ismerkedett meg az indiai kultúrával, azóta is a mantrák szerelmese. A szegedi lány három éve végigénekelhette Indiát, majd az ott szerzett tudást egy világzenei feldolgozásban elhozta hazánkba is. Az egyetemista lánnyal az Om lemezről, a világ hetedik legnagyobb országáról és jövőbeni terveiről beszélgettünk.

„Tulajdonképpen indiai mantrákról van szó világzenei feldolgozásban. Az indiaiak zenéje bonyolult, dalaikat énekelni sem könnyű, ezért az alkotótársakkal úgy döntöttünk, más csomagolást adunk a meditatív daloknak. Barátaim és a húgom működnek közre a lemezen: egy klasszikus csellista, egy jazz gitáros és egy fuvolista. Nehéz lenne bármilyen műfajra is ráhúzni a lemezen található dalokat, mert van közöttük olyan, ami inkább blues beütésű.”

Krasznai Gíta

az ősi mantrák szerelmese, a figyelemösszpontosítási és meditációs gyakorlatok „zenei aláfestéseként” ismert dalokat egy spirituális hangvételű lemezen, Om címmel dolgozta fel, illetve át. A

Debasish Ganguly

indiai szitárművész által is ajánlott CD-t nagyközönség előtt szeptember 8-án mutatta be először a csapat, méghozzá az Indiai Nagykövetségen.

Krasznai Gíta vonzódása az indiai kultúrához mondhatni családi sajátosság, szülei 20 éves korukban költöztek ki a Balástya és Forráskút között elterülő Nandafalvára, ahol azonnal beleszerettek a vaisnavizmusba, vagyis a Rámát, illetve Krisnát követő egyistenhitbe. Gíta két testvére is „nandafalvi”, így a szegedi Visnu-hívők gyermekivel mai napig tartják a kapcsolatot. A hindu falucska zárt közössége egészen egyedülálló kultúrát teremtett évtizedes fennállása alatt: napjában háromszor tartanak szertartást a magyar és indiai stílusjegyeket ötvöző templomban és az indiai szentélyparkban. „Az egykori falubeliek a közösségi ünnepekkor gyűlnek össze, igazából ma már csak 1-2 család lakik ott életvitelszerűen” – avatott be az egyedülálló közösség életébe. „Nagyon nehéz a mienktől ennyire eltérő kultúrák zenéit elsajátítani. Nem úgy megy, hogy leül az ember, meghallgatja, és már tudja is. Az Indiában töltött hat hónap alatt kerestem magam mellé egy tanárt, így ismerkedtem meg közelebbről sajátos zenéjükkel” – mesélt portálunknak a mosolygós lány arról, hogyan szívta magába ezt a sokszínű világot. Gíta három éve utazta be Indiát, útitársai dél-amerikai lányok voltak, akikkel környezet- és állatvédelemre tanította a helyieket. „Indiában azért dobálják el olyan természetességgel a műanyag edényeket, mert nem is olyan régen még préselt levélből készült tányérokat használtak. Sajnos bennük maradt ez a szokás, a szentként tisztelt tehenek viszont mindent megesznek, amit az emberek elhajítanak. Ugyanakkor szerencsére közülük is egyre többen beszélnek például a folyóvédelem fontosságáról.”

Gíta elbeszélései szerint India éppen olyan, mint amilyennek a dokumentumfilmekben látjuk. Hangos utcák, dudálás, zsúfolt vonatok – nehéz elképzelni, hogy éppen ilyen közegben született meg a minden hangjegyében nyugalmat árasztó mantra. „A forgalom elképesztő, minden teherautóra rá van írva, hogy „Dudálj kérlek!”. Delhiben van egy utca, ahol csak dudákat árulnak, mindenféle dallammal. Az ételeik ráadásul nagyon csípősek. Mivel vegetáriánusok vagyunk, sok indiai receptből főzünk otthon, de ez az ízvilág, a fűszerezés még nekem is nagyon intenzív volt. Nagyon érdekes, hogy az indiaiak egész életét kiteszi a vallás, még köszönés gyanánt is Isten nevét használják” – folytatta a fiatal lány. Visszaemlékezési azonban nem értek itt véget; beszélgetés közben pedig minden emléke mosolyt csalt az arcára. Főleg akkor, amikor vonaton töltött élményeire gondolt vissza. „Találkoztam egy fiatal, indiai fiúval, akiről kiderült, hogy zenél és nagy álma, hogy megtanuljon gitározni. Alig akartam elhinni, hogy valaki, aki a gyönyörű szitár hazájából származik, éppen gitározni szeretne. Egymást győzködtük, hogy kinek a kultúrája érdekesebb. Érezhetően Indiába is beszivárgott már a nyugati kultúra,

Michael Jacksont

például mindenki ismeri.”

A Szegedi Tudományegyetem rajz szakos hallgatója több hete Törökországba utazott, s tervei szerint az ott töltött négy hónap alatt elsajátít néhány akkordot az ország kultúrájából. Bár az idő szerinte kevés ahhoz, hogy mélyebben beleássa magát a helyiek zenéjébe, legalább egy dallal a tarsolyában szeretne hazatérni decemberben.