Ha nem bontották volna le, Közép-Európa legnagyobb téglavára lenne a szegedi

Fogas Ottó múzeumigazgató segítségével tekintettük át a szegedi vár történetét. Nem csak a múltról, a jövőről is beszélgettünk.

Lapunk Fogas Ottó régésszel, a Móra Ferenc Múzeum igazgatójával készített interjút a szegedi vár történetéről. Az Árpád-kortól egészen napjainkig tekintettük át az erőd sorsát. Az épületegyüttes nem hadászati célra épült, fontosabbnak számított a kereskedelmi funkció. A török is, az osztrák is menetből foglalta el, egyedül a kurucoknak okozott nehézséget az ostroma, de ennek legkevésbé a téglafalak voltak az okai. Az árvíz után örültek a szegediek a lebontásának, de nem önkényuralmi jelkép volta miatt, hanem mert az értékes földterületekre és építőanyagra spekuláltak. Ha teljes egészében megmaradt volna, ma Közép-Európa legnagyobb téglaváraként büszkélkedhetnénk vele. Felmerült a beszélgetés során a megmaradt épületrész további sorsa: tervek, ötletek vannak, de a megvalósítás még távolinak tűnik.

A szegedi vár nem hadászati, hanem raktározási funkcióval bírt

„Hadászati szempontból mindig is elavultnak számított a szegedi vár. A magyar nyelv bizonyos szempontból nagyon szegényes, ezért minden olyan építményt, ami valamit fallal vesz körül, várnak nevezünk. A középkorban három vártípus létezett: az Egri csillagokból is ismert hadászati, a stratégiai és az uradalmi. A szegedi az utóbbiba tartozott, gazdasági funkcióval bírt, az ország közepén állt, soha senki nem gondolta, hogy valaha is hadászati szerepe lesz” – magyarázta Fogas Ottó. Elmondta, nem tudjuk, hogy legelőször miből készült a vár, a régészek által ismert falak már mind téglából épültek.

Az egykori várat folyamatosan mosta alá a Tisza, 500 év alatt 200 métert változott a folyó medre, így a legkorábbi falak már annak közepén helyezkednének el” – tudtuk meg a múzeumigazgatótól.

Nem a falak miatt nem vette be Rákóczi Szeged várát

„Az ország közepén fekvő Szeged a megerősítésén gondolkodtak a török támadások idején, ez azonban nem történt meg, az oszmánok menetből foglalták el, majd szinte ugyanígy foglalták vissza 145 évvel később az osztrákok, mivel a szultán katonái ugyan építettek hozzá, de számukra sem számított végvárnak” – beszélt arról az időszakról Fogas, amikor felmerülhetett volna katonai célú fejlesztése az épületegyüttesnek.

Fél, egy, két fontos golyókkal lőtték a várat, de ezek a falban nem, csupán emberéletben tehettek kárt, ezt az ostromban személyesen is résztvevő fejedelem is megírja naplójában. Nem a vár erőssége miatt, hanem a kuruc sereg felkészületlensége okán maradt végig labanc kézen Szeged” – vélekedett a régész. Fogas Ottó elmondta, az utolsó építkezés Mária Terézia alatt zajlott az 1760-as években, ekkor épült kazamatasor, ebből az időszakból származik a ma is ismert vármaradvány. A szegedi vár katonai szerepben utoljára 1849 augusztusában jelent meg, innen lőtték az Újszegeden gyülekező honvédcsapatokat a szőregi csatában.

A várat nem nevezték a szegedi Bastille-nak, a telekspekuláció fontosabb volt

„A kiegyezés után Ráday Gedeon itt rendezte be főhadiszállását, innen kiindulva gyűjtötte be a hírhedt betyárokat, például Rózsa Sándort és bandáját. Utoljára a nagy árvíz alatt töltött be fontos funkciót, a vár nem kerül víz alá, így ide költöztetették a Tisza elöl menekülő szegedieket, a várfal sátrakkal lett tele” – mondta a kiegyezés utáni időszak első éveiről a régész. Két ok miatt kezdték el bontani a várat. Az egyik a gazdaságtalanság, 100 foglyot 150 katona őrzött, szinte minden réshez őrt kellett állítani, a foglyok kertészkedés közben szinte bármikor megszökhettek. Már az 1879-es nagy árvíz előtt szándékukban állt új funkciót találni a várnak, de a teljes bontást csak a katasztrófa után kezdték meg. A szegedi polgárság és a városvezetés részéről lelkes támogatást nyert az ötlet: a telekspekuláció és a kinyerhető jó minőségű tégla is motiválta őket. Mellékesen számíthatott az erőd önkényuralmi jelképe is, habár Rózsa Sándor nem volt népszerű Szegeden – mutatott rá a múzeumigazgató.

Nem tudjuk, hogy miért maradhatott meg a vár napjainkban is látható része

„A bontás szakaszoson folyt 1881 és 1883 között. Főleg a Mária Terézia kori részt bontották szívesen, mert az tiszta téglából épült, míg a várfalnak csak a külső része, az alap maga törmelékből, töredéktéglákból, habarcsból összekeverve állt össze, ez utóbbinak építőanyag értéke nem volt. Ezért az utóbbit bontó vállalkozók folyamatosan panaszkodtak, hogy nem tudnak elég építőanyagot kinyerni, ezért folyamatosan engedélyeztették a talajszint alatt másfél, két méter mélyen lévő várfal kitermelését is. A vízibástya megmaradt, de később elbontották, nem tudni miért: útban nem volt, építőanyagként sem jelentett hatalmas értéket” – mutatta be a bontás során zajló ellentmondásokat Fogas Ottó.

– vélekedett a múzeumigazgató, majd bemutatta a Mária Terézia kori építmény további sorsát. A megmaradt rész az 1890-es évektől kocsmaként funkcionált, amely mai szemmel nézve egy igényes éttermet jelent. Egészen 1948-ig funkcionál étteremként, majd államosították, ezután leromlott állapotban raktárként funkcionált. Az 1960-as években került a múzeumhoz, mai állapotát az ezredforduló előtt nyerte el, a vakolatot nyerstégláig leverték, tető épült, s a bejáratot is rekonstruálták.

Hol találkozhatunk a városfal tégláival?

„Azzal a feltétellel kapta meg a város a vár területét, hogy cserébe felhúz a császár tisztjei számára egy épületet. Ez a mostani Szegedi Gábor Dénes Műszaki és Környezetvédelmi Középiskola és Szakiskola, amelynek téglái az egykori erődből származnak. Ezen kívül sok más belvárosi épület felhúzásánál felhasználták a várból kinyert építőanyagot” – válaszolta Fogas Ottó arra a kérdésünkre, hogy hol sétálhatunk a vár tégláin manapság is.

Eltér a térkép és a valóság

„Több helyen folytak feltárások, sikerült feltárni a déli városkapu mellett az északnyugati tornyot és az északi városfal egy részét, a délkeleti várostorony helyét jó lenne feltárni, de ott épület található.

Az északnyugati torony alapjait a bíróság épületénél találtuk meg, viszont a térkép szerint 10-15 méterrel arrébb, a villamossínek alatt kellett volna lenniük” – mutatott rá az írott és régészeti források ellentmondásaira a múzeumigazgató.

A XXI. század múzeuma kulturális wellnesst ígér

Az intézmény vezetőjét a vár és egyben a múzeum fejlesztési lehetőségeiről is kérdeztük.

Esetleg a maradék részen táblákkal, vagy érintőképernyős eszközökkel jelezhetnénk, de egyelőre még csak ötletek vannak. Szívesen hoznánk létre akár egy romkertet is a vár körül, az épületen belül pedig egy várépítését bemutató állandó kiállítást. Persze nehéz fenntartani egy ilyen kiállítást, így szívesen visszaadnánk a vendéglátó funkcióját is, mivel a múzeum belterületén sajnos nem lehet elhelyezni ilyen egységet, a külföldi turistáknak viszont lenne rá igényük” – válaszolta Fogas Ottó, s egyben tágította is a képet. Úgy gondolja, a magyarországi múzeumoknak új kihívásokra kell felelni, egyfajta „kulturális wellness” szolgáltatást kell nyújtaniuk, azaz biztosítani a lehetőséget a családok számára a szórakoztató kikapcsolódást. Jelenleg ennek tervezése folyik. Az épület külső rendbehozatalát a várossal közösen valósítanánk meg, a belső tér kialakítására vállalkozót keresünk, aki egyben vállalná az üzemeltetés költségeit is – vélekedett az utóbbi megvalósításáról a múzeumigazgató, s felhívta a figyelmet: a nyugat-európai minták adottak, viszont egyik pillanatról a másikra nem lehet átállni egy ötven éve működő rendszerről. „A nemzeti várrekonstrukciós programban sajnos nem tudunk részt venni, mert ezt hadászati várak számára hozták létre. Szegeden csupán egy barokk stílusú maradvány van, így az állagmegóvásra értelmetlen lenne pályázni” – válaszolta, mikor arról kérdeztük, hogy szándékaikhoz miért nem igényeltek kormányzati támogatást.